Pünkösdi királyt és királylányt is választottak a vásárhelyi Pünkösdölőn

Varga Villő lett a pünkösdi királylány, míg Kleska Zétény a pünkösdi király címet érdemelte ki a szombat délután, az Árpád utcai tájházban rendezett pünkösdölőn.

Minden a pünkösdi népszokások körül forgott szombaton délután az Árpád utcai tájház udvarán, sőt azon kívül is, miután ott állt az a fogat, melyet a hagyomány szerint feldíszítettek, s amely végül megkocsikáztatta a pünkösdi királyt és királylányt. No meg mindazokat a gyerekeket és kísérőiket, akik felültek a kocsira.

Az érdeklődőket a Tápai Mariann vezette Kankalin Néptáncegyüttes legkisebbjei kápráztatták el táncukkal, melybe végül még a szülőket is bevonták. Majd a hagyományoknak megfelelően galambokat röptettek, illetve patkóemeléssel és kalapdobálással döntötték el, ki a legény (és leány) a gáton, azaz ki lesz a pünkösdi király és a királylány. A címet idén Kleska Zétény és Varga Villő nyerte el, akik kalappal való célba dobással és patkóemeléssel bizonyították rátermettségüket az egy évig tartó királyságra és királylányoskodásra. Azt mondták, hogy egyszerre öt patkót is fel tudtak emelni, de ennél nehezebb volt a kalappal célba dobniuk.

– Tavaszi ünnepkörünknek valóban a húsvét utáni egyik legszebb ünnepe a pünkösd, mely mozgó ünnep, s amelyet mindig húsvét után, az ötvenedik napon tartanak. Vallási vonatkozásban a Szentlélek eljövetelének szimbóluma ez. A néphagyomány ugyanakkor a tavasz előrehaladtával számos üzenetet hordoz számunkra. Ekkorra már májusban a virágok teljes pompájukban díszlenek körülöttünk. Ennek egyik jelképe maga a rózsa és a zöld ág, amelyek a pünkösd fő virágai. Nemcsak a pünkösdi rózsa, hanem az egyéb színes rózsák is ilyenkorra nyílnak ki gyönyörűen a kertekben – mondta Sonkoly Ágnes, a pünkösdölő szervezője. – A pünkösd a bőség ünnepe is. Az ételekben újra visszaköszönnek azok a sok tojásból készült különleges finomságok, amelyekkel már húsvét környékén megismerkedhettünk. A húsvéthoz hasonlóan a bárány is fontos jelképe az ünnepnek, így általában ezeket az ételeket fogyasztották. A Szentlélek, melynek jelképe a galamb, a vásárhelyi hagyományban úgy jelenik meg, hogy ilyenkor a kenyérsütés mellett a maradék tésztából úgynevezett kis galambocskákat sütöttek a gyerekeknek. Mi is szeretnénk ezt most megjeleníteni, hogy a galambok is részeseivé váljanak az ünnepünknek, ezért galambröptetést is tartottunk – tette hozzá.

A gyerekek a kézműves foglalkozásokon kis galambmotívumokat gyúrtak, és jelen volt a vásárhelyi hímzés is, melyben csodálatos galambmotívumok is találhatók. Ezekkel is meg lehetett ismerkedni, sőt az öltésmotívumokat is ki lehetett próbálni.

És persze, aki akart, készíthetett magának sárga pünkösdi papírkoronát, agyagból gyúrhatott galambot, s ha kikocsikázta magát, mézet is kóstolhatott, mindjárt háromfélét is.

Volt egy különleges látogató is. Deák Andrást ugyanis személyes emlékek fűzik a tájházhoz, még abból a korból, amikor az egyszerű lakóház volt csak.

– Én itt születtem a közelben, az Árpád utca 28. szám alatt még 1937-ben. Itt pedig, az Árpád utca 21. szám alatt laktak a keresztanyámék. Hatéves koromig rendszeresen hoztak ide a szüleim akik elváltak, majd az édesapámat a világháborúban elvitték katonának. Nagymamámnak meghalt a férje, édesanyám lett a gondviselője, kapált a kőfal alatti kertben, a nagyanyám pedig a mostani Dr. Rapcsák András úton árusította, ami megtermett. Én végül nevelőotthonba kerültem. Nem sokra emlékszem már most, 90 évesen, de a keresztanyámékra, akik mindig szívesen fogadtak, és a jószágaikra igen. Most azért jöttem el, hogy megtudjam, él-e még valaki, aki valaha itt lakott, de kiderült, hogy sajnos már senki sem – mondta.