Hóban, fagyban, nyári hőségben – fotókiállítás nyílt a vásárhelyi régésztechnikusokról

Olgyay János régész nyitotta meg csütörtökön délután a Tornyai múzeum emeletén a régésztechnikusok munkáját és a régésztechnikusok életét bemutató fotókiállítást, melyet Göbölyös Mihály és Szabó-Hubay Attila Győző régésztechnikusok rendeztek.

A kiállítás ötlete már évekkel ezelőtt megszületett a régészeti csoporton belül. A cél az volt, hogy ezúttal ne elsősorban a leletek és tárgyak kerüljenek a középpontba, hanem azok az emberek, akik nap mint nap a terepen dolgoznak: hóban, fagyban, nyári hőségben tárják fel a múlt emlékeit. A tárlat mintegy 10–12 év fotóanyagát mutatja be Hódmezővásárhelyről és környékéről. A képek többségét maguk a régészeti csoport tagjai készítették, bár néhány csoportképet külsősök, például építésvezetők fotóztak.

Szabó-Hubay Attila Győző azt mondta, hogy a régésztechnikus a régész „jobb keze”. Feladatai rendkívül sokrétűek: részt vesznek a dokumentációban, a rajz- és fotóanyag elkészítésében, a leletek csomagolásában, múzeumba szállításában, valamint magában a feltárási munkában is, az első észrevételtől egészen az ásatás végéig. Minden olyan munkát elvégez, amit szükséges, még akkor is, ha közben új feladatokat kell megtanulniuk.

A kiállításon szerepet kapott Szabó-Hubay Attila Győző különleges munkaeszköze, egy kerékpár is, amelyhez személyes történet kapcsolódik. Egy barátjának újította fel, aki végül fizetség helyett neki ajándékozta a biciklit. Később, amikor egyre több külső helyszínen kellett dolgoznia Vásárhely környékén, a kerékpár nélkülözhetetlen társává vált. Több tízezer kilométert tett meg vele, mindenféle terepen használta, és sokszor segítette a munkáját az ásatások során.

A fotókon látható jókedv és vidám pillanatok tudatos részei a kiállításnak. A régészeti munka ugyan fizikailag és szellemileg is nehéz, mégis örömforrás számukra. A tárlat célja az volt, hogy ne csak a kemény munkát mutassa meg, hanem azokat az emberi pillanatokat is, amikor a csapat tagjai mosolyognak, nevetnek, és valóban élvezik a hivatásukat. A régészet ugyanis jóval összetettebb annál, mint amit a filmek sugallnak: a feltárások mellett rengeteg dokumentációs és restaurálási előkészítő munka is tartozik hozzá.

– A terepi munka során az időjárás gyakran komoly kihívást jelent. Előfordult például, hogy a téli fagyban az ásatáson hagyott eszközök belefagytak a földbe, így csak kiolvadás vagy kivésés után tudtuk folytatni a munkát. Máskor a szél kapta fel a dokumentációhoz használt papírokat, rajzeszközöket, vagy homokkal töltötte meg a fényképezőgépet. A nagy nyári hőségben rendszeres pihenőket kellett beiktatnunk, és olyan is megtörtént, hogy a szél elvitte a napellenzőt, ami után futva próbáltunk visszaszerezni. Ezeket a helyzeteket hol bosszankodva, hol humorral kezeljük, hiszen a terepi munkának természetes velejárói – idézte fel a vidám, vagy éppen bosszantó pillanatokat Szabó-Hubay Attila Győző.

Szerinte ehhez a hivatáshoz nagy alkalmazkodóképesség és elhivatottság kell. Ő maga hobbiként és szenvedélyként tekint a régészetre, amely már gyerekkorában is közel állt hozzá, hiszen szeretett „kincseket keresni” a földben. A mai napig az új felfedezések öröme motiválja, valamint az a cél, hogy a földből előkerülő kulturális örökséget minél teljesebben feltárják és bemutathassák a közönség számára.

Bár a kiállítás középpontjában az emberek és a munkafolyamat áll, néhány fotón keresztül a látogatók azt is nyomon követhetik, hogyan jutnak el a feltárt leletek a restaurátorokhoz, és miként válik a földből előkerülő tárgyból kiállítható műtárgy.