Végre: Menczer Tamás és Bencsik András ismét jóban vannak

Ide Pál apostol szavai kellenek: „Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom. Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.”

„Sokkal több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt! Szenvedélyesen szeretjük Magyarországot! A sorokat rendeztük” – kiáltotta világgá Menczer Tamás, a Fidesz bukott képviselőjelöltje egy Bencsik András Demokrata-főszerkesztővel közös fotográfia alatt.

A két fideszes harcos között az elmúlt hónapokban fennállt egy kis mosolyszünet, mivel Bencsik András nemrégen kritikával illette a bukott kommunikációs igazgatót, miután az képes volt Balásy Gyula állami megbízásokon meggazdagodott médiavállalkozóban megtalálni a Fidesz-kormány bukásának okát.

Bencsik néhány nappal később azzal reagált a volt sportriporter posztjára, hogy Balásy Gyula nem a bukás oka volt, hanem az egyik tünete annak a kétségbeesett rémületnek, amit a bukás okozott az emberekben. Ezután felidézte, hogy Menczer nevezetes emberkedését, amikor belemászott Magyar Péter arcába a pécsi gyermekotthon előtt, amely esetről Bencsik anno írt egy vezércikket a Demokratába, miszerint nem tartja helyesnek a „bunkó tempót” – mire aztán Bencsiket kirakták a Sajtóklub című műsorból.

Bencsik először is megírta, hogy nem Menczer a hibás, majd így folytatta:

Innen üzenem Menczer Tamásnak, hogy ott kezdődik a gyógyulás folyamata, kedves Tamás, hogy te is szembenézel a saját szemétségeiddel, disznóságoddal, brutalitásoddal. Mert nem lehet így viszonyulni egymáshoz. Ne rúgjál bele a tegnapi szövetségesedbe csak azért, mert gyengének bizonyult.

Ezt az egykori sportriporter Menczer nem hagyhatta annyiban, vissza is vágott párttársának:

A velem kapcsolatos mai hírekre csak ennyit: bolondokkal ma nem foglalkozom.