Fifikásan alkudott a bandagazda az öreggazdával a Csúcsi Olvasókör aratóünnepén

A nagy forróság miatt rövidítettek a városban megtett hagyományos lovas, fogatos felvonulás útvonalán, de a Rárósi út végi búzatáblába jó hangulattal és zenével érkeztek szombat délelőtt a hagyományos Csúcsi Aratóünnep közreműködői és az érdeklődők. A résztvevőket Gyöngyösi Ferenc alpolgármester köszöntötte, áldást Mándi Kitti református lelkész mondott. A kaszások pedig gyorsan rendet vágtak.

Nem volt könnyű dolga az öreggazdának, hogy megalkudjon az aratók járandóságáról a bandagazdával, hiszen Mándi Kitti református lelkipásztor áldását követően nekiálltak, hogy kialkudják az aratás árát. Ám hamar kiderült, hogy az sokallta a bandagazda által kért egyhatodnyi részt, inkább egy ötödöt akart adni. Ami pedig több, mint amit kértek tőle. A vidám párbeszédben persze gyorsan kiigazították a dolgokat, s csapott Gajdán Ernő öreggazda tenyerébe Szűcs László bandagazda. Majd miután az egyezséget le is öblítették a felek egy-egy pohár pálinkával, az aratólegények megfenték a kaszákat, s beleálltak búzatáblába, hogy aztán a levágott rendeket gyorsan kévékbe is kössék a marokszedő lányok, asszonyok.

Gyöngyösi Ferenc alpolgármester az aratási alku előtt mondott rövid köszöntőjében a hagyományápolás fontosságáról és jelentőségéről beszélt.

– Sajnos a termés a Dél-Alföldön idén nagyon gyenge. Olyan búzatáblák is vannak, ahol mindössze 2–3 tonnás termés várható hektáronként. Ahol a Jóisten egy kicsit több esővel áldotta meg a földeket, ott esetleg elérheti a 4–5 tonnát is a termés, de átlagosan inkább 3–4 tonna közötti hozamra lehet számítani. A tábla, ahol most aratunk, szintén erősen aszály sújtotta terület. A környéken sajnos nem találtunk ennél jobb állapotú búzát – mondta Gila István gazdálkodó.

Az aratóünnep szervezője hozzátette, hogy a Csúcsi Olvasókör egyik fontos küldetése a néphagyományok ápolása, amelynek az aratás is szerves része. Ezt a hagyományőrző aratást nagyjából 1990 óta rendezik meg. Az évek során mindössze egy-két alkalommal maradt el, amikor egész napos eső miatt nem lehetett megtartani.

– Az idei megszervezése sem volt egyszerű, hiszen rendkívüli hőséget jósoltak, ami be is igazolódott. Ezért a városi felvonulás útvonalát lerövidítettük, elsősorban az emberek és a lovak kímélése érdekében. Ebben a hőségben így is komoly megterhelést jelent a program, ezért nem vonultunk be a belvárosba, hogy ott is bemutatkozzunk. Örülünk annak, hogy a rendezvényt ennek ellenére sikerült megtartanunk – tette hozzá azzal, hogy Magyarországon nem tud olyan kevés gabona teremni, amely ne lenne mégis sok.

– Nagyon sokszor Ozgyin Balázs földjén aratunk. Ő egy fiatal gazdálkodó a környékről, akivel az évek során kiváló kapcsolat alakult ki. Szinte bármikor fordulhatunk hozzá segítségért, mindig támogat bennünket. Most is felajánlotta a búzáját az aratáshoz, még akkor is, ha az aszály miatt gyengébb a termés. Ilyen évünk van, ebből tudunk dolgozni. Amikor lehetőség nyílik rá, a Tangazdaság területén, a Rárósi út másik oldalán is szoktunk aratni. Szeretném megköszönni minden gazdának a segítséget, akik évről évre hozzájárulnak ahhoz, hogy ezt a hagyományt életben tarthassuk.

– Az aratóknál ilyenkor a legfontosabb a biztonság. Nagyon kell vigyázni arra, hogy senki ne sérüljön meg, és természetesen arra is, hogy legyen elegendő innivaló ebben a nagy melegben. Ez legalább olyan fontos, mint maga a munka. Rendkívül fontosnak tartom, hogy ezt a hagyományt megőrizzük, még akkor is, ha ma már az aratás inkább hagyományőrző bemutató, mint valódi mezőgazdasági munka. A búza a magyarság életében mindig az életet jelentette. Az aratás nem csupán a termény betakarításáról szólt, hanem a megélhetésről, a következő év biztosításáról és az élet továbbviteléről. Ha van búza, akkor van jövő és van élet is – mondta Szűcs László bandagazda, aki Mohácsról érkezett az ottani olvasókör tagjaként a Csúcsi Aratóünnepre.

A munkálatokat nemcsak a már sok újkenyeret látott korosztály tagjai figyelték – némi nosztalgiával -, hanem a legfiatalabbak is.

– A tavalyi aratáson, vagyis a 2025-ös ünnepségen is itt voltam, és már akkor is nagyon tetszett. A lovaskocsi, a lovak és az egész hangulat nagyon nagy élményt jelent. Az, hogy régen az aratók kaszával, gyalogosan végezték ezt a munkát, biztosan nagyon nehéz lehetett. Így sokkal lassabb volt a folyamat, de ha többen dolgoztak együtt, akkor azért gyorsabban haladtak – állapította meg a másodikos Horváth Zsombor Milán.

Az aratók gyorsan végeztek, megelőzve a hőmérséklet tetőzését.