Elvarázsolta a vásárhelyi gyerekeket a Hisztimesék, a Maszat és a Rumini írója

Berg Judit írónő a Kulcs az olvasáshoz programsorozat részeként ma könyvei keletkezéséről, az írók életéről tartott előadást a Németh László Városi Könyvtárban a 3. osztályos vásárhelyi diákoknak, akiknek rengeteg kérdésük is volt.

A Maszat- és a Rumini-sorozat írója elárulta a gyerekeknek, hogy amikor neki kisgyerekkorában mesét mondtak, mindig megkérdezte, hogy él-e még az írója, és mindig elszomorodott, amikor azt a választ kapta, hogy nem, 100–150 éve meghaltak.

Azt is elmondta, hogy kicsi korában előbb a sárkányos, királylányos népmeséket kedvelte, majd a Két Lotti és az Emil és a detektívek című regények voltak a kedvencei, végül pedig a Mándy Iván által írt Robin Hood, amit vagy hússzor elolvasott. Az írónő egyébként nem először tartott előadást Vásárhelyen, hétfőn mindjárt kettőt is egymás után.

– Vásárhelyen is azt tapasztalom, hogy a lelkesen olvasó gyerekek számára nagyon nagy lendületet ad az, ha valamelyik szerzővel személyesen tudnak találkozni, feltehetik a saját kérdéseiket, és megtudhatnak valamit az alkotás folyamatáról. Én gyakorlatilag bárhova megyek, mindig azt hallom vissza a könyvtárosoktól, hogy utána a gyerekek sokkal lelkesebben kölcsönzik a könyveket, nemcsak az enyémet, hanem más szerzőkét is. Van, aki írni kezd. Ez mindenképpen egy nagyon komoly lökés az olvasni szerető gyerekeknek is. Mindig abban bízom, hogy azoknak a gyerekeknek is tudok kedvet csinálni az olvasáshoz, akik egy ilyen találkozón azt mondják: „Állj, én nem olvasok, mert olvasni uncsi, mert nincs benne semmi jó, meg fárasztó.” Nagyon fontos, hogy a gyerekek lelkesedése megmaradjon.

Berg Juditnak huszonegy éve jelent meg az első könyve, a Hisztimesék. Azt mondta, hogy nagyon szeret írni, de ha nem író lenne, akkor pedagógus volna, hiszen ez a végzettsége, és imád a gyerekek között lenni.

– Világéletemben azon gondolkodtam, hogyan tudnék gyerekekkel a legjobban kommunikálni, hogyan tudnám velük magyartanárként megszerettetni az olvasást. Amikor elfáradok, és kifacsartnak érzem magam, akkor is tudok erőt meríteni. Egyrészt a gyerekek csillogó szeméből, a lelkesedésükből, másrészt a pedagógusok hálájából és nagyon pozitív visszajelzéseiből. Nagyon sok esetben azt mondják, hogy megkönnyíti a munkájukat az, hogy olyan könyvet tudnak a gyerekek kezébe adni, amit ők szívesen olvasnak, és utána arra már lehet építeni. Ugyanígy a könyvtárosoktól is annyi szeretetet, pozitív visszajelzést és jóféle együttműködési lehetőséget kapok, hogy bolond lennék, ha nem akarnám ezt lelkesen csinálni tovább – mondta.

Hozzátette, hogy ebben van egyfajta küldetéstudat is. Nem is tudna maradéktalanul boldog lenni, ha nem élhetné ki a pedagógusvágyait az ilyen rendhagyó irodalomórákon, amelyeket őrült nagy beleéléssel és lelkesedéssel csinál.

Az írónőnek három napja jelent meg az újabb Rumini-könyve, a Rumini és a Hét Penge, amely a nagy sorozat tizenegyedik része.

– Azt hittem, hogy a tizedik résszel lezártam a sorozatot. Persze a gyerekek mindig könyörögtek, hogy folytassam, a kiadóm is örült volna neki, a szülők is mindig mondták, hogy a gyerekek mennyire szeretik. Egyszer aztán kitört belőlem a vágy, hogy annyira szeretek Ruminit írni, és olyan boldogító érzés ebben a világban kalandozni, hogy ha ötletem is van, kedvem is van, és igény is van rá, akkor miért ne? Úgyhogy megszületett a Rumini és a Hét Penge, és szerintem nagyon boldog voltam, nagyon-nagyon szép lett.

A gyerekei – a legkisebb is 19 éves, a legnagyobb pedig 27 – a megjelenés után általában el szokták olvasni a könyveit, azaz ezeken nőttek föl. A 19 éves, már borostás fia azt mondta, hogy valójában nagyon szereti a Ruminit, de annak az édesanyja hangján kell szólnia. Szívesen meghallgatott volna egy fejezetet így belőle, aztán ebből két nap alatt tíz lett.

– A jó, igényes szövegek hallgatása közben fejlődik a gyerekek szókincse, fejlődik a gondolkodásuk, megtanulnak kérdéseket feltenni, szöveget értelmezni és koncentrálni, ami jelenleg az egyik legnagyobb problémája a fiatal generációnak. Közben nagyon komoly érzelmi szálak kötődnek a szülő és a gyerek, vagy a nagyszülő és a gyerek, tehát a mesélő és a mesét hallgató között. Ezek mind alapdolgok, de később az iskolában is látjuk, hogy az a gyerek, aki rendszeresen részesül otthoni mesében, nemcsak érzelmileg fejlettebb, hanem sokkal jobban teljesít minden tantárgyból. Hosszú távon pedig nagyon komoly kutatások vannak arról, hogy azokban az országokban, ahol alacsony a gyakran olvasó emberek száma, és ahol jellemző a funkcionális analfabetizmus, tehát kevesen vannak az értő olvasók, ott érezhetően és mérhetően gyengül a gazdasági teljesítmény. Konkrétan hátrányba kerül az az ország, de egyébként az a munkavállaló is, aki nem olvas eleget. Úgyhogy én csak ajánlani tudom az olvasást, mert ráadásul remek szórakozás is, nemcsak hasznos időtöltés – mondta Berg Judit, aki tényleg elvarázsolta a vásárhelyi 3. osztályosokat.