A Református Ótemplomban vasárnap délután hálaadó istentiszteletet rendeztek a templom 130 éves orgonájáért, amelyen igét hirdetett Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Majd Pálúr János Liszt-díjas orgonaművész Teremtéstörténet című hangversenyével zárult a hódmezővásárhelyi Református Ótemplom tavaszi–nyári koncertsorozata.
– A 150. zsoltár alapján hirdettem igét, amely a Zsoltárok könyvének legmuzikálisabb darabja. Ez az a zsoltár, amely szinte egy teljes hangszerarzenált vonultat fel. A lényege azonban az, hogy minden hangszer csak előkészíti azt a pillanatot, amikor maga az ember is dicséri az Urat. Minden hangszer arra készít fel bennünket, hogy valami megszülessen az emberben, ami Istennek számít. Ez lehet kérés, lehet hálaadás, lehet öröm vagy akár fájdalom. A lényeg az, hogy az ember is bekapcsolódjon abba a közegbe, amelyet a hangszerek megteremtenek. Ez a zsoltár egyfajta fináléja a Zsoltárok könyvének, annak csúcspontja. Az első zsoltártól indul, amely azt mondja: boldog ember az, aki az Isten törvényében gyönyörködik, és eljut az Isten dicsőítéséig. Ennek az ívnek az átfogására képes egy olyan csodálatos hangszer, mint az orgona. Rendkívül gazdag hangszínvilága van, és ha művészi módon szólal meg, akkor közelebb tud vinni bennünket Isten dicsőségéhez. Ez valóban csoda! – mondta Fekete Károly püspök az istentiszteletet követően.
Hozzátette: ha az ember átadja magát a zenei élménynek, akkor nem a tanulmányai jutnak eszébe. Sokkal inkább azt érzi, hogy valóban muzikális, a lelkét is beleadó művész játszik-e, vagy csupán egy metronómszerű pontossággal működő előadó, aki egyszerűen lejátssza a művet.
– Én át tudom adni magam a zenei élménynek, és ez számomra mindig feltöltődést is jelent. Jóllehet magam is orgonálok, sőt a 2000-es évek elején történt felújításkor szakértőként is részt vehettem a munkában, teológiai rektorként és egyházzenével foglalkozó orgonatörténészként. Az ótemplomi orgonát építő szegedi Soukenik János a délvidéki orgonaépítészet egyik legjelentősebb alakja volt a 19–20. század fordulóján. Kiváló hangszert készített, így öröm volt szakértőként közreműködni, amikor Paulus Frigyes ezüstkoszorús orgonaépítő mester felújította. Öröm volt megszólaltatni is – természetesen játszottam már rajta –, de hallgatni is ugyanolyan felemelő élmény.
Az ótemplomi orgonát, amely eredetileg a jelenlegi helyével átellenben állt, 1896. június 28-án (pénteken) délután 3 órakor avatták fel, köszönhetően Oláh Ferenc tímármester, törvényhatósági bizottsági tag és presbiter nagylelkű, egészen pontosan 4846 forintos adományának. Ez akkor olyan jelentős összeg volt, hogy a gyülekezet – bár 1890 után többször is foglalkozott az orgonaépítés gondolatával – a magas költségek miatt az adományig nem tudott belevágni.
– Érdekes volt, hogy rögtön az első hangok már élesben szólaltak meg, mert kevés időm volt arra, hogy kipróbáljam az orgonát. Óriási élményt jelentett, mert Magyarországon először láttam olyat, hogy ezt a Soukenik János szegedi mester által épített hangszert nemcsak műszakilag, hanem látványában is ennyire gondosan helyreállították. A hangszer egyidős a dédnagymamámmal: ugyanabban a hónapban született, amikor felavatták, 1896 júniusában – mondta Pálúr János, akinek a hálaadás után kezdődött Teremtéstörténet című hangversenyével zárult a hódmezővásárhelyi Református Ótemplom tavaszi–nyári koncertsorozata.
– Nagyon kevés olyan orgonával találkoztam, amelynek Barker-emelős mechanikai szerkezete van. Ez azt jelenti, hogy nem pusztán az én erőmmel nyílnak a szelepek, hanem egy rásegítő szerkezet is működik. Ez is mutatja, hogy Magyarországon már akkor is alkalmazták ezt a technikát. Természetesen Franciaországból vették át ezt a megoldást, és ez a hangszer egyik különlegessége. A másik különlegessége a látványa. Valóban minden hangszín ott található rajta, amit a kezelőszerveken látok. Ez Magyarországon ritkaság. Eddig mindig azzal találkoztam, hogy valamit lát az ember, aztán ki kell próbálnia, hogy valóban azt kapja-e hangzásban. Arról nem is beszélve, hogy sok helyen egyes sípok hamisan vagy hiányosan szólnak. Itt azonban minden a helyén van, minden szépen szól, az orgona teljes egészet alkot. Számomra ez csupa öröm – tette hozzá a Liszt-díjas orgonaművész.
Hangsúlyozta, hogy számára a teremtéstörténet különösen fontos téma. Azért, mert szeretne – most már közel hatvanévesen – olyan üzenetet továbbadni, amely nem csupán életbölcsesség, hanem a mindennapokban is kapaszkodót jelenthet.
– Nagy felismerés volt számomra, amikor újra elkezdtem olvasni Mózes első könyvének teremtéstörténetét. Gyerekkorom óta ismertem ezt az igeszakaszt, de egyszer csak elkezdtem valóban átélni. A Covid idején született meg bennem az a gondolat, hogy erre egy koncertet építek. Ezt a műsort ma már huszonkettedik alkalommal adom elő. Nem is kellett sokat gondolkodnom azon, hogy ezt a hatvanperces, improvizációra és magyarázatra épülő műsort hozzam el ide is. Ezek az improvizációk ugyan minden alkalommal újak, de mégis egy hosszú művészi út áll mögöttük. Ebben mindig Isten fantáziájának gazdagságát látom. Természetesen szükség van hozzá tehetségre és ötletekre is, de én magam is rendkívül élvezem ezt a szolgálatot. Hiszem, hogy érdemes odafigyelni a teremtéstörténet mondanivalójára, mert nagyon sokat mond a jelenünkről is. Megmutatja, mi romlott el, mi romlik el ma is nap mint nap, és azt is, hová vezethet bennünket az Istenre való odafigyelés. Isten gondoskodott arról, hogy a teremtés eseményeit lejegyezzék számunkra, szinte úgy, mintha egy fotelből ülve néznénk végig mindazt, ami történt. Franciaországban tanultam improvizációt, rengeteg inspirációt kaptam a párizsi Notre-Dame-ban. Számomra nagy ajándék, hogy a hitem és az improvizáció művészete egymást erősítve találkozhat egy ilyen koncerten – mondta.
Azt is elárulta, hogy tegnap Rajkai Zoltán színművésszel együtt adták elő ezt a koncertet, és mielőtt színpadra léptek volna, az öltözőben együtt imádkoztak.
– Ez nem valamiféle babona vagy mechanikus szokás, hanem annak a bizonyossága, hogy amikor Isten ráteszi az áldását arra, amit teszünk, akkor ő maga is hozzátesz valamit a koncerthez. Ez a lelkület nagyon fontos egy ilyen előadáshoz. Ha az emberek ebből akár csak egy keveset is megéreznek, abból, hogy Isten áldása hogyan működik, amikor valaki kész azt elfogadni és együttműködni vele, akkor ez a koncert túlmutat önmagán. A zenei fantázia, a gondolatok gazdagsága és a mondanivaló együtt olyan útravalót adhat, amelyet érdemes hazavinni és továbbgondolni. A koncert ráadásul később a YouTube-on is visszahallgatható lesz – tette hozzá az orgonaművész.
A koncert közönsége pedig átélhette a Teremtéstörténetet zenében és prózában a közel egyórás orgonahangverseny alatt.
Hozzászólások lezárva.