A vásárhelyi stadionban versennyel emlékeztek Sós Antal vásárhelyi atlétaedzőre. Az emlékversenyre Világ, Európa és Magyar Bajnokok és Sós Imre leszármazottjai is eljöttek.
Két verseny is zajlott szombaton délelőtt a vásárhelyi stadionban, a Hódiák Sport Egyesület szervezésében, az I. Sós Imre Emlékverseny keretében: a nyílt Szenior Emlékverseny a 35 év feletti sportolóknak, illetve a Magyar Atlétikai Szövetség Nyílt Atlétikai Versenye az U14, U16, U18, U20, ABS és szenior korosztályok számára kiírt hivatalos verseny.
– Az ország szinte minden területéről érkeztek versenyzők, de Szerbiából és Szlovákiából is neveztek, így nemzetközivé lett a verseny – mondta Takács Szabolcs, a Hódiák SE elnöke. Hozzátette, hogy a versenyzők több futó- és ügyességi számban indulnak. Az első futószám az 1500 méter volt, emellett 400, 300, 200 és 100 méteres síkfutásban is rajthoz álltak az indulók. A programban szerepel távolugrás, magasugrás, diszkoszvetés, súlylökés és gerelyhajítás is.
– A versenyre mintegy 120 nevezés érkezett. A rendezvény Sós Imre nevét viseli, aki hosszú időn keresztül meghatározó alakja volt a vásárhelyi atlétikai sportnak. A Hódiák SE oszlopos tagja volt, emellett hosszú ideig edzőként is segítette az egyesület munkáját. A szervezők az emlékversennyel szeretnék kifejezni tiszteletüket emléke és családja előtt – hangsúlyozta. Takács Szabolcs felidézte, hogy Sós Imrét nagyon jó és segítőkész embernek ismerte, aki az edzéseken rendkívül szigorú volt.
Hasonlóan emlékezett édesapjára a versenyt családjával és unokáival megtisztelő, s az eseményen megnyitó Sós Csaba:
– Amikor először lejöttem ide a stadionba, 12 éves lehettem maximum, édesapám egyből elkezdett megismertetni az atlétika alapjaival. Azt, hogy hogyan jött rá, hogy nekem gátfutónak kell lennem, nem tudom. Ezt az idő homálya fedi mostanáig is, de valahogy nagyon hamar ráállított a gátfutásra. Jó szeme volt, mert válogatott gátfutó lettem 110 méteren. Edzőként igazságos, de kőkemény volt. Lehet, hogy tőlem még többet követelt, mint a többiektől. Hála Istennek, abban az időben nagyon jó csapatunk volt, közösségként is. Több országos bajnok, válogatott sportoló volt abban az évfolyamban. Keresztes Sanyi, Sunya, Károlyi Jóska, és még sok nevet lehetne itt sorolni. Édesapám szeretetteljes apuka volt, de valahogy mindig olyan volt az edző és apa kapcsolata, hogy talán az edző még mindig fölötte volt az apukának. De mindent megkaptam gyerekkoromban, és nagyon boldog gyerekkorom volt. Rengeteget sikerült velük utazni, és ténylegesen azt lehet mondani, hogy tanulásra és sportolásra kellett fókuszálnom. Valószínűleg ezért is sikerült elérni azt, amit sikerült elérni – mondta.
Sós Csaba elhozta azt a 2025-ben megjelent Vásárhelyi atlétika című könyvet is, melyet édesapja írt, de halála előtt már nem tudott befejezni.
– 1961-től, amikor elindította a vásárhelyi atlétikai életet, egészen addig, amíg vissza nem vonult az edzőségtől – azt hiszem, 86 éves korában –, folyamatosan gyűjtötte az eredményeket. Régi vágya volt, hogy ezt könyvformában összegezze: egyrészt magukat az eredményeket, másrészt pedig a vásárhelyi atlétika történetét. Sajnos a halála előtt ezt nem tudta teljesen befejezni, körülbelül 90 százalékig volt készen. Pendrive-on, illetve a számítógépén volt meg. Tudtam, hogy megvan ez a dokumentum. Ahhoz, hogy nyomdakészre lehessen alakítani, két nagyon komoly segítséget kaptam, és nagyon köszönöm nekik. Az egyik Keresztes Sanyi, a másik pedig Talmácsi Gyuri volt, akinek már volt tapasztalata abban, hogyan kell valamit könyvformába önteni. Az ő segítségükkel, közös munkánkkal körülbelül fél év alatt sikerült nyomdakészre tenni ezt a könyvet, feldúsítani fényképekkel, mindent átnézni benne, és utána sikerült kiadni. Az egész vásárhelyi atlétikát tartalmazza, rengeteg fotóval és rengeteg táblázattal, eredménnyel. Aki régebben vásárhelyi atléta volt, annak ajánlom, hogy legyen meg neki is, mert valószínűleg meg fogja találni benne a nevét – avatott be a könyv születésének történetébe. Hozzátette, hogy szerinte az emlékversenynél méltóbb emléket állítani édesapjának nehezen lehetett volna kitalálni.
A versenyzők valamennyi korosztályban és számban alaposan kitettek magukért, a futók és diszkoszvetők, a gerelyhajítók közt világ- és országos bajnokok is jelen voltak. A többszörös világ- és Európa-bajnok, a 86 esztendős Günther Fändrich a kórházi ápolása után most is sporttal gyógyult. Felesége azt mondta, hogy a sport az életük.
Persze a szenior sportolók közt háromszoros magyar bajnokot is találtunk. A székesfehérvári, de a budapesti Kaiser Sport Egyesület tagjaként versenyző Rapali Rita meg is nyerte a 100 méteres síkfutást:
– Elég régóta sportolok. Konkrétan gyerekkoromból hozom az atlétikát, az atlétika szeretetét. Akkor is sprinter voltam, aztán volt egy kis kihagyás, amikor a gyerekek születtek. Utána ultrafutó lettem. Tavaly szeptemberben csatlakoztam a Kaiser Sport Egyesülethez. Az edzőmmel, dr. Császár Barbarával megbeszéltük, hogy akkor sprinteljek, ami jó lesz nekem. Igazából szeretek versenyezni, és jó érzés, ha nyerek. A fejlődéshez szerintem hozzátartozik, hogy az ember megméresse magát a többiekkel – mondta. Hozzátette:
– A szenior kategória szépsége, hogy egészségesek legyünk, és ne az orvosnál töltsük az időnket, ne a kórházakban. Én inkább vitaminokat veszek gyógyszer helyett, és rengeteget vagyok a szabad levegőn. Hetente négyszer edzek, négy napot, és egyszer van egy kis erősítő edzésem is.
Cifra Károly Bencze, a Hódiák SE futója remek sprinttel lett első a 100 méteres síkfutásban:
– Hát, ez most 11,84 lett, de volt hozzá egy erős szembeszél – értékelte azonnal az eredményét. – Hat éve versenyzek, főleg rövid távon. Kezdetben volt középtáv is, illetve hosszabb táv, akár terepen is. Aztán ez évről évre egyre kevesebbre csökkent: 60, 100, 200, talán még a 300–400 is benne van – mondta. Hozzátette, hogy országosan is elég jó helyezéseket ért el.
– Eddig a legjobb az volt, hogy országosan a top 10-ben voltam. Viszont a célom az, hogy legalább a top 3-ba bekerüljek. Évről évre elmegyek az országos bajnokságra, próbálom hozni a szintet. Eddig 100 méteren 11 másodperces eredményt tudtam elérni, 10.90 valamennyit, de ennél azért bőven jobbat szeretnék futni. Egyértelmű volt, hogy el fogok jönni erre a versenyre, mert szeretném a csapatot is támogatni. Mind azzal, hogy segítek, mind azzal, hogy versenyzek – mondta a Szegedi Tudományegyetem gazdaságinformatika szakos hallgatója, aki korábban az Eötvös Technikum informatika szakára járt.
A versenyszámok első három helyezettje Sós Imre arcképével ellátott érmet kapott, emellett a versenyzők Sós Imre-emlékplakettet is átvehetnek. A szervező Hódiák SE a résztvevőket még túrós lepénnyel is megvendégelte.
Hozzászólások lezárva.