Jókora hullámot vert az interneten, amikor megírtuk, hogy lelkes vásárhelyiek egy Gyüttmönt kalauzt készítettek, hogy megmutassák a nem vásárhelyieknek, milyen az igazi vásárhelyi ő-ző nyelvjárás. A kereskedelmi forgalomba nem került kis könyvecskét most az interneten tették ingyenes közkinccsé. (Link a szövegben.)
Bársony-Török Szonja, Mami, Török János, Török Bogyó, Török Krisztina, Baricsa Mónika, Fazekas Tímea, Hős Sándor és Dani Sándor gyűjtötték össze a vásárhelyi ő-ző nyelvjárás szépségét felvillantó szavakból összeállított Gyüttmönt kalauzt – írtuk meg nemrégiben a Hódpressen, s cikkünk váratlanul nagy visszhangot keltett. Olvasóink nemcsak Vásárhelyről, a szomszédos városokból, de egész messze földről is írogatták az üzeneteiket, amelyekben arról érdeklődtek, hogy hol lehet ezt kapni.
A legtávolabbról Laci bácsi küldött – igaz, már csak angol nyelvű üzenetet –, amelyben azt írta, hogy neki még a dédnagyszülei vándoroltak ki a ’30-as években Vásárhelyről Montevideóba, s azok leszármazottai egyike ő, aki már csak egy-egy szót mond magyarul, viszont olvasni még tud a nyelvünkön. Azt pedig még az édesanyjától tanulta. A nyelvünket úgy vesztette el, hogy a nagymamája, majd az édesanyja is helybélihez, egy spanyol, illetve egy olasz származású férfihoz mentek. Bár gyermekkorában az édesanyja magyarul beszélt vele, ő már inkább spanyolul és olaszul beszél. (Az első a kinti többség nyelve, az utóbbi az olasz apukájáé és azok szüleié, akiknél sokszor volt gyermekkorában.) Hogy ne vesszen el az anyanyelve, ezért szeretne egy ilyen Gyüttmönt kalauzt, kérte, hogy küldjünk egyet neki.
Nem ő volt az egyetlen, aki hozzá akart jutni a kiadványhoz, csakhogy az nem került kereskedelmi forgalomba.
Szembesült az igénnyel a Gyüttmönt kalauz egyik alkotója, a tősgyökeres vásárhelyinek számító Hős Sándor, aki javaslatunkra felkereste a Németh László Városi Könyvtár helytörténeti részlegét, és felajánlotta a kiadványt, hogy az felkerüljön a könyvtár helytörténeti oldalára.
És fel is került, azon szabadon lehet lapozgatni, olvasgatni és persze ízlelgetni, hogy milyen szép is volt – egykoron – az a szép, ízes böszéd, amivel elejink, a tősgyökeres vásárhelyiek szóltak egymáshoz, és persze a gyöttmöntekhez is.
Hozzászólások lezárva.