Majd’ százan ünnepelték Kopáncson Inci bácsi századik születésnapját

Kovács Imre Sándort, azaz Inci bácsit közel százan köszöntötték szombaton délután századik születésnapja alkalmából szombaton délután a Kopáncsi Tanyamúzeumban.

Megadták a módját a születésnapos köszöntésének a rokonok és a Kopáncsiak Baráti Köre tagjai, hiszen a tanyamúzeum kerítésére is léggömböket kötöttek, s a születésnapost köszöntők asztalán is lufierdő lebegett a szélben.

Kovács Imre Sándor, azaz Inci bácsi ezúttal tolószékben ült, de kiderült, hogy 90 éves korában is vidáman elkerékpározott a tanyájából vízért a kopáncsi artézi kúthoz.

Az ünnepeltet, akit többször is megtapsoltak, a város nevében Berényi Károly alpolgármester köszöntötte egy üveg borral, s adta át neki Magyar Péter miniszterelnök és a város gratuláló oklevelét.

A Kopáncsiak Baráti Köre nevében Hősné Sárika köszöntötte, felidézve, hogy egyszer kislánykorában kiküldték a tőlük két kilométerre lévő boltba, s visszafelé már nagyon fáradt volt, amikor kerékpárján utolérte Inci bácsi, aki felvette és hazavitte. Ő utána mindig azt várta, hogy mikor jön ismét.

Kocsis László állatorvos pedig arról beszélt köszöntőjében, hogy amikor Bakonyi Attila állatorvost helyettesítette, akkor az arra figyelmeztette, hogy Inci bácsiékhoz pontosan érkezzen. Érkezett is, de a többiektől már elkésett, mert amikor a tanyába toppant, épp akkor főtt ki a kávé, vagy készült el a túrós lepény. Anélkül, hogy azt megkóstolta volna, nem lehetett továbbmenni.

– Nem tudom, mi lehet a hosszú élet titka, de a munka biztos benne van. Köszönöm szépen, megvagyok. Jó lenne, ha menni tudnék, mert az az igazság, hogy enni most tudok, aludni tudok, de az kevés. Jó volna még valamit tevékenykedni, valami olyat csinálni, ami hasznos is. Az ember ekkorára szépen, takarosan leépül. Már semmit nem tud úgy, mint régen – mondta.

Inci bácsi egész életében paraszti munkát végzett. Kopáncson született, és ott is élte le az életét. Mint mondta, abban nőtt fel, amivel egész későbbi életében foglalkozott.

Inci bácsi gyermekkorában a leventemozgalom is része volt az életének. Amikor ismétlőiskolába jártak, hetente egyszer volt levente-foglalkozásuk. Az 1600 vásárhelyi leventét 1944-ben a front elől nyugatra vezényelték, de ők csak Komáromig jutottak, így fogságba sem estek, nem úgy, mint akik Királyhidáig jutottak, s ott az oroszok és a németek kereszttüzébe kerültek, majd szovjet fogságba estek. A háború után továbbra is a mezőgazdaságban dolgozott, állatokat látott el, lovakkal és fejéssel foglalkozott. Mint mondta, külön szakmája nem volt, egész életében a tanyán és a földdel dolgozott.

Imre bácsinak és feleségének egy gyermeke, Julianna lánya született. Unokái és dédunokái is vannak. Azt mondta, hogy jobbára a régi ismerősei is elkoptak, míg annak idején népes volt a kopáncsi tanyavilág, mára nagyon kihalt.

Ehhez képest majd százan köszöntötték a Kopáncsi Tanyamúzeumban 100. születésnapja alkalmából. Kovács Imre Sándor 1926. július 15-én született.