Hetven évig vezetett és tavaly még disznót is vágott a 95. születésnapját ünneplő Vígh Pista bácsi

A vajháti tanyavilágban élő Vígh Istvánt születésnapján a város nevében Berényi Károly alpolgármester köszöntötte a Város Borával és a Magyar Péter miniszterelnök által aláírt gratuláló oklevéllel.

– Ez az oklevél is felkerül, bekereteztetve a falra, a 90. születésnapomra kapott mellé – mutatta az öt évvel ezelőtti oklevelet a vajháti tanyájában 1971. óta élő Vígh István, aki éppen 95 esztendővel ezelőtt, 1931. július 22-én született Szegváron.

– 1971-ben kerültem ide. A szarvasmarhatelepen dolgoztam, segítettem a tehenek ellésénél, fejtem is, majd a nyugdíj után még rá is dolgoztam négy évet a szárítóban, biztonsági őrként. A feleségem 16 éve meghalt, azóta egyedül élek – mondta.

Azt is elárulta, hogy a mai nap nemcsak a 95. születésnapja miatt különleges, hanem azért is, mert lejárt a jogosítványa. – Hetven évig volt jogosítványom nagymotorra, segédmotorra, kismotorra, traktorra, kombájnra és személygépkocsira is. Életem során 12 motorom és 16 autóm volt. Amikor az utolsó autómat, egy Audit eladtam, majdnem megsirattam. Olyan érzés volt, mintha valaki meghalt volna a családban. Annyira hozzászoktam, biztonságban éreztem magam benne. Beültem a kocsiba, elmentem a boltba, vagy az orvoshoz. Most már a tanyagondnok visz a boltba, illetve az orvoshoz, mert már nem merek a volán mögé ülni. Tavaly még disznót vágtam, de ma már csak macskáim vannak, igaz, mindjárt négy is – mondta Pista bácsi, akit a város nevében nemcsak köszöntött Berényi Károly alpolgármester, de koccintott is vele a jeles nap alkalmából, igaz, csak kölyökpezsgővel.

– Kétszer nősültem, két lányom és két unokám van. Ők Szentesen laknak. Az egyik kozmetikus, a másik gyógypedagógus. Az egyik unokám férje mérnök, a másiké rendőralezredes Csongrádon. Mostanában már nehezebben takarítok, főzök, pihenek. Ez az év már nehezebb. Tavaly még könnyebben tűrtem, de most már nehezebbek a napok. A családunkban sokan meghaltak 50–60 éves korukban. Azt hiszem, az, hogy ilyen magas életkort megértem, benne van az ember génjeiben. Nem lehet megrendelni a hosszú életet. Nem úgy élünk, ahogy akarunk, hanem ha Isten így akarja, akkor így kell lennie – mondta. – Szerintem a gének mellett az is fontos, hogy az ember mozogjon. Egész életemben sokat mozogtam. Nem sportoltam, de katona voltam. Kaposváron végeztem akadémiát. Amikor 45 éves koromban leszereltem, akkor felmerült a kérdés, hogy hová menjen egy 45 éves ember, amikor még élete javában van. Végül így kerültem ide – tette hozzá.

Pista bácsi azt mondta, hogy a legkedvesebb emléke az, hogy szép volt az egész élete. – Soha nem unatkoztam. Aki unatkozik, az valamit rosszul csinál. Én minden percemben megtaláltam azt, amivel szívesen foglalkoztam. Egész életemben azt csináltam, amit szerettem, ezért hálás vagyok az életnek.