Élmény volt a Csúcsi Olvasókör élményfestése

Vasárnap délután a Csúcsi Olvasókörben vezetett élményfestést zömében amatőröknek a Mártélyi Szabadiskola munkájában rendszeresen részt vevő Kardos Ilona festő.

A résztvevők egy meglévő kép alapján alkották meg a saját festményüket, s ismerkedtek meg a perspektívával, a különféle festékek tulajdonságaival, azzal, hogyan kell kikeverniük a különféle színeket az olajfestékek segítségével, és megtudhatták azt is, hogy mi fán teremnek a komplementer színek.

Persze maga a festés, azaz a saját kép elkészítése, a vonalak megrajzolása, majd a festékek vászonra vitele nem olyan volt, mint amihez az általános iskolai rajzórák emléke fűződik, hiszen itt valóban mindenki maga alkothatta újjá a mintául szolgáló festményt. Az elkészült alkotásokat haza is vihették.

– Az élményfestésen a résztvevők egy azonos témájú képet készítenek el, természetesen a saját stílusukban. Én megmutatom nekik a munkafolyamatot, ők pedig lépésről lépésre követik azt, így minden alkotás hasonló lesz, de mégis egyedi – vázolta fel az élményfestés lényegét Kardos Ilona festő, aki a tavalyi Mártélyi Szabadiskolában portréival hívta fel magára a figyelmet, az élményfestés alapját azonban most egy tájkép adta.

A tavalyi élményfestésen különböző festészeti technikákat sajátíthattak el a résztvevők, például az aranyozást, az ecsetkezelést és a perspektíva szerkesztését. Most tájkép készítésébe vágtak bele, persze nem minden segítség és korrigálás nélkül.

– Aki szeretne belevágni a festésbe, annak először azt kell eldöntenie, milyen festészeti technikával, vagyis milyen médiummal szeretne dolgozni. Én olajfestékkel alkotok, amelyet lenolajjal hígítok, ezért ezt a technikát tudom a legjobban bemutatni és oktatni. Ezen kívül persze számos más lehetőség is létezik, például az akvarell, a tempera és az akrilfestés. De az utóbbi, azaz a vízfesték sem olyan nehezen javítható, mint azt sokan gondolják, csupán több víz megfelelő használatára van szükség. A mostani élményfestés lehetőséget ad azoknak, akik szeretnék kipróbálni ezt a technikát, de nem szeretnének rögtön jelentős összeget költeni a szükséges eszközökre. Az olajfestészethez használt anyagok beszerzése nehezebb és jóval költségesebb, mint például egy akrilfesték-készleté – tette hozzá az élményfestés vezetője.

Varga Leila, az egyik résztvevő azt mondta, hogy korábban otthon is készített már néhány festményt fényképek alapján, bár inkább rajzolni szokott, illetve temperával dolgozott.

– A vízfestéket közelebb érzem magamhoz, az olajfestéssel kapcsolatban pedig úgy vélem, hogy több olyan anyagot is használni kell hozzá, amelyek egészségügyi szempontból nagyobb odafigyelést igényelnek. A temperával készült képek tárolása is más, bár megfelelő keretezéssel és üvegezéssel hosszú távon is megőrizhetők – mondta, majd hozzátette, hogy a keresztanyja hívta el az élményfestésre, ezért döntött úgy, hogy kipróbálja ezt a technikát.

– Az élményfestés legnagyobb értéke maga a tanulás. Szerintem nagyon hasznos tevékenység, amely nemcsak lelkileg jelent feltöltődést, hanem a kézügyességet is fejleszti, különösen idősebb korban. Fontos lenne, hogy a művészeti tudás minél több ember számára elérhető legyen. Azoknak, akik művészeti egyetemen tanulnak, természetesen megvan a saját céljuk és felelősségük, akár az is, hogy később értékesítsék alkotásaikat. Ugyanakkor sokkal többen profitálhatnának abból, ha a képzett művészek a technikai ismereteiket is szívesen átadnák másoknak. Az ilyen foglalkozások lehetőséget adnak arra, hogy bárki szabadon kipróbálhassa magát, és kötetlen, jó hangulatban ismerkedjen meg a festészettel – tette hozzá.

Szlávikné Buzás Irén nyugalmazott pedagógus azt mondta, Ilonkával már nagyon régóta ismerik egymást, a Mártélyi Szabadiskolában találkoztak először. Mindig is szeretett másoktól tanulni. Bár rajz–angol szakos tanárként végzett, úgy gondolja, mindig van kitől új ismereteket szerezni.

– Első mesterem Füstös Zoltán festőművész volt, akivel még a Petőfi Művelődési Házban találkoztam. A művész életének utolsó éveiben kezdtem járni a képzőművészeti szakkörébe, de ez az időszak is meghatározó volt számomra. Nemcsak rajzolni tanultam tőle, hanem emberséget, a bátorítás és a segítő szándék fontosságát is. Ő volt az, aki felismerte bennem a tehetséget, és aprólékos javításaival, útmutatásaival segítette fejlődésemet. Ma is őrzöm és bekeretezve tartom azokat a korai rajzaimat, amelyeken jól látszanak mesterem javításai. Különösen sokat tanultam tőle a portrérajzolásról és az emberábrázolásról, amely azóta is a kedvenc témám – mondta, felvillantva az egy időben elfeledett vásárhelyi képzőművész alakját és pedagógiai munkásságát.

Tanítóképzőt végzett, később rajz szakra is jelentkezett: először Pécsre, majd a következő évben Szegedre, ahová fel is vették. A festészet végig megmaradt az életében, de a megélhetését mindig az angoltanítás biztosította, nem a festészet.

– Számomra a legfontosabb az inspiráló közeg, amely új ötleteket ad. Fiatalon soha nem gondoltam arra, hogy hivatásos festő legyek. Bár mindig az emberábrázolás érdekelt a legjobban, úgy éreztem, ezt a pályát nehéz lenne választanom. Közben dolgoznom kellett, ezért a tanári hivatás mellett döntöttem – tette hozzá.

A foglalkozás végén minden résztvevő haza vihette a saját maga által elkészített képet.