Húszan neveztek a 61. Mártélyi Szabadiskola pénteki festőversenyére, melynek indulói a Gyémántkanyart kellett, hogy ábrázolják. A legkisebb résztvevő alig múlt 9 éves, a többiek pedig már – többször is – betöltötték azt.
Alaposan megnézték a járókelők, hogy milyen képeket is akasztottak ki a jövő héten záruló 61. Mártélyi Szabadiskolában alkotók a kerítésre, s ámultak el azon, milyen kreatívan töltötték el a szabadiskola két hetét.
Pénteken pedig a nyugodt alkotási folyamatba is próbáltak belecsempészni egy kis izgalmat, ugyanis délelőtt megkezdődött a festőverseny, melyre az 1990-es évek óta nem volt példa.
A festőverseny résztvevői kiültek, kiálltak vagy éppen kiheveredtek a partra a festőállványaikkal, ecsetjeikkel és a festékekkel, s ki akvarellel, ki olajfestékkel, ki pedig különleges technikával állt neki a munkának, dacolva a nagy meleggel.
Az utóbbi technikával alkotott képet a szentesi Kozma Anita, aki a természetes anyagokat ötvözi a fotográfiával és a festészettel. Azt mondta, hogy nehéz pontosan meghatározni az alkotások műfaját, hiszen több terület találkozásából születnek.
– Kombinálom a fakérget akrillal vagy más festékanyagokkal. Tulajdonképpen visszamegyünk a természethez – fogalmazott. Az ötlet több érdeklődési kör találkozásából született. Az alkotó fotográfus, a Szentesi Fotókör tagja, emellett hobbiasztalosként is tevékenykedik, így a két világ természetesen kapcsolódott össze. – Az újrahasznosítás, a környezetvédelem, a természet iránti tisztelet is benne van ezekben a munkákban. Jelzésértékű, hogy vigyázunk a környezetünkre – mondta. Elárulta, hogy a készülő kép személyes jelentőséggel is bír: a fakéregből készült csónakot ábrázoló alkotást egy kedves ismerőse emlékére festi, akinek aznap volt a temetése.
– A táborba egy ismerősöm, Sárréti Kriszta grafikusművész hívott meg, akivel a kapcsolatuk a gyermekeiken keresztül alakult ki, akik együtt kézilabdáznak. – Meséltem neki, hogy fotózom, mire azt mondta: nekem itt a helyem. Nagyon inspiráló közegbe kerültem, nagyon örülök, hogy eljöttem – tette hozzá azzal, hogy sokat dolgozott az alkotásain, amelyek hamarosan a kerítéstárlaton is láthatók lesznek.
Újítással készültek az idei tábor egyik programjára, hiszen olyan kezdeményezést szerettek volna megvalósítani, amely korábban már évtizedekkel ezelőtt szerepelt a programban, de az elmúlt időszakban nem volt rá példa.
– Mindenképpen szerettünk volna valami újat hozni, és tudatosítani, hogy bár ez a tábor 61 éves, változatlanul, folyamatosan működik. Ennek szerettünk volna hangot adni, és új embereket is bevonzani – mondta Haraghyné Anci alkotó, elnökségi tag.
A szabadtéri programot ugyan az időjárás nehezítette, hiszen a nagy meleg miatt kevesebben érkeztek a vártnál, de így is mintegy húsz alkotó vett részt a festésen. A jelentkezők köre a program ideje alatt még tovább bővülhetett. Az idei alkotói témát a „Gyémántkanyar” adta.
– Azt szeretnénk, hogy ez a kanyar mindenkinek a tudatában megmaradjon. Ez Vidovics Iván komoly festőművész gondolata volt, tőle ered ez a fenséges szó, és most már valóban van egy Gyémántkanyarunk – utalt a mártélyi holtág kanyarjának elnevezésére.
A készülő alkotásokat szakmai zsűri értékelte, tagjai Bányai Béla, B. Kovács Emőke és Neuberger István festőművészek.
A szervezők arra is figyeltek, hogy minden korosztály számára lehetőséget biztosítsanak az alkotásra.
– Igyekeztünk mindenkinek teret adni, a fiataloktól a középkorúakon át az idősebbekig. Egy 11 éves kislány is festett, a legfiatalabb résztvevőnk pedig 9 éves. Fontos számunkra, hogy minden korosztályt bevonjunk, mert azt szeretnénk, hogy ez a tábor még évtizedeken keresztül tovább éljen – hangsúlyozta Haraghyné Anci.
És tényleg, a festőverseny egyik résztvevője csak 11 esztendős. Csendes Panna ráadásul első ízben vesz részt a tábor munkájában. Édesanyja már korábban is járt itt. – Nagyon tetszik neki a tábor hangulata, különösen az emberek hozzáállása, mindenki nagyon szimpatikus, pozitív és kedves – mondta, azt is elárulva, hogy bár korábban nem tartozott a festés nagy rajongói közé.
A festőversenyen készülő munkáján egy hintán ülő cica látható, amely több különböző elemet is megjelenít. Mint mondta, a táborban töltött idő meghozta a kedvét a rajzoláshoz és a festéshez is.
Koók Zsófia számára kihívást jelentett a festőverseny, annak ellenére is, hogy nem ez az első nyara a Képzőművészeti Szabadiskolában. – Immár tizenharmadik éve járok ide, és bár korábban nem képeztem magam szervezett keretek között, most új technikával, az akvarellel kísérletezem. Nem igazán ez az én műfajom, inkább az absztrakt áll hozzám közelebb, de ezt is szeretem, mert gyorsabb és látványosabb technika – mondta.
A mostani alkotás témáját a környezet adta: a résztvevők a táj szépségét próbálták megörökíteni, a cél pedig az volt, hogy a Tisza – pontosabban a Mártélyi-holtág – felismerhető legyen a képen.
Zsófia a 13 év alatt számos élményt gyűjtött a táborban, de leginkább Mártély különleges hangulata fogta meg. – Az egésznek a varázsa, ez a gyönyörű környezet és a festőtársaim jelentik a legnagyobb élményt. Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, örömmel jövünk ide minden évben – mondta. Hozzátette, hogy a tábor szeretete a családjában is tovább öröklődött: unokáját, Somogyi Dalmát is sikerült megfertőznie az alkotás iránti lelkesedéssel. Már 12 éve együtt jár vele ide.
– Korábban én hoztam őt, most már ő hoz engem, amióta jogosítványa van. A művészi pályán is elindult, most végzett diplomásként – mesélte büszkén.
Közben készültek a tájat ábrázoló festmények, hogy ezek kápráztassák majd el a zsűrit, mely döntött is.
A festőverseny eredményei:
Gyermek kategória:
I. helyezett: Hatos-Szekander Sára
II. helyezett: Csendes Panna
III. helyezett: Haranghy Zsombor
Különdíjat kapott Szabó Jázmin
Ifi kategória:
I. helyezett: Somogyi Dalma
II. helyezett: Adorján Anna
III. helyezett: Somogyi Liliána.
Különdíjat érdemelt ki Tatár-Kiss Virág.
Felnőtt kategória:
I. helyezett: Kovács Éva
II. helyezett: Bakos Erika
III. helyezett: Kardos Ilonka
Különdíjat Kozma Anita vehetett át.
Hozzászólások lezárva.