Vége a grófos, bárós, herceges – vagy legalábbis az ezt nagy erőkkel idéző – világnak! Este még vármegyében feküdtünk le, reggelre pedig ismét megyében ébredtünk. Csak győzzük feldolgozni ezt a történelmi traumát.
Pedig milyen szép idők is voltak! Nosztalgiával gondolhatunk vissza arra a korszakra, amikor a dohányboltok sorsa állítólag a Fidesz-irodák környékén dőlt el, a kastélyok – természetesen vadászházak – sorra kapták a kiemelt beruházási státuszt, az NKA-s pénzek pedig szépen csordogáltak azokhoz, akiknek éppen szükségük volt rá. Vagy nem is volt.
Közben épültek a lombkoronasétányok is. A lombot ugyan néhol épp mellette vágták ki fástól, mindenestől, de hát apróságokon ne akadjunk fenn: a lényeg, hogy a sétány meglegyen és a pénzt fel lehessen venni utána. És persze volt még sok minden más is, amit talán nem is tudunk elképzelni. Mert- kiderült – mindenhonnan lehetett lopni.
Lehet ezen persze nosztalgiázni. Vagy akár meg is kérdezhetjük: tényleg a mi világunk volt ez? Nos, sokaknak biztosan nem. Másoknak viszont annál inkább. Egy szűkebb kör boldogulását kétségtelenül segítette – és őket aztán nagyon. Látta mindenki, aki nem szorította össze erősen a szemét. És hallotta az is, akinek még volt füle hozzá.
Mától ennek a középkort idéző világnak legalább a hivatalos kellékei eltűntek. Az ispánokat, a vármegyéket és az úri világot a parlament szépen lapátra tette. Béke poraikra, vagyis inkább továrisi konyec.
Aki hiányolja mindezt, az kommentben fröcsögje ki a dühét magából.
Hozzászólások lezárva.