Maguk szüretelték le a fürtöket, majd talicskával gyűjtötték be a termést, hogy a szőlőszemeket egyesével lecsípjék, és azokból – némi előkészítés után – levet sajtoljanak. Az édes folyadék íze miatt többen elégedetten csettintettek a Klímanócskák mai szüreti foglalkozásán.
Alig kezdték meg az ovit a Klímanócskák, máris szüreten találták magukat, igaz, nem az igazi szőlőhegyen, csak a Szabadság téri óvoda udvarán.
Az új nevelési évben összesen 50 kisgyermek kezdte meg az óvodát, közülük 12-en most csatlakoztak az intézmény közösségéhez. Az új kiscsoportosok nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a mindennapi tevékenységekbe, és már az első napokban jól érezték magukat az új környezetben.
– A „Szüreti Klímanócskák” foglalkozássorozat keretében számos témával ismerkednek meg a gyerekek. A program aktualitását az is adja, hogy ma van a tiszta levegő napja is. A foglalkozások során fontos szerepet kapnak a néphagyományok, miközben a gyerekek a klímaváltozás hatásaival is életkoruknak megfelelő módon ismerkednek. Ennek kapcsán szóba kerül az is, hogy a változó időjárási viszonyok miatt a szőlő szürete és feldolgozása évről évre egyre korábbra tolódik, így ma már szinte a nevelési év kezdetén foglalkozhatnak a szürethez kapcsolódó hagyományokkal – mondta Bozókiné Szabó Ildikó mesterpedagógus.
A Klímanócska program szakmai vezetője szerint a szabadtéri tevékenységek arra is jó lehetőséget teremtenek, hogy a gyerekek még jobban kapcsolódjanak egymáshoz.
– A közös munka, tevékenykedés és játék során együtt dolgozhatnak, munkálkodhatnak, miközben a nagyobbak és a kisebbek is egyre jobban megismerik egymást. Az óvodai mindennapok legfontosabb célja továbbra is az, hogy a gyerekek jól érezzék magukat, sokat játszhassanak és örömmel vegyenek részt a közös programokban – ezen a napon is ez történt – mondta.
A népviseletbe öltözött, de legalábbis (szalma)kalapot viselő gyerekek nagy buzgósággal szüretelték le a szőlőfürtöket, majd azokat megmosták, és le is csipegették a szemeket, hogy azok végül a szőlőprés segítségével levet is eresszenek.
Ezt gyorsan meg is kóstolták, és akadt kisgyerek, aki elégedetten csettintett is az édes ízre – azaz a szőlő érettségét – minősítve. Aki akarta, az meg is festhette az élményt, azaz kiszínezhette vízfestékkel a szőlőfürtöt ábrázoló rajzokat.
És nem ment kárba a szőlő csumája sem, mert az az udvari komposztálóba került.
Hozzászólások lezárva.