Bányai Béla festőművész és Molnár Tünde, a ház új tulajdonosa röpke négy hónap alatt újították fel a Kossuth-díjas Kurucz D. István festőművész, Vásárhely díszpolgára egykori Tükör utcai otthonát, amelyet szombaton tekinthettek meg az érdeklődők. Az épületben a modernség ízlésesen keveredik a hagyományokkal.
Majd két évtizeden keresztül állt üresen Kurucz D. István Kossuth-díjas festőművész, Vásárhely díszpolgára Tükör utcai otthona, amelyet röpke négy hónap alatt újított fel leginkább saját kezűleg Bányai Béla festőművész és Molnár Tünde a ház új tulajdonosa. Míg az előbbi a látványért, addig az utóbbi a hallványért a felelős!
A megújult épületet szombat délután mutatták meg az érdeklődőknek és az ismerősöknek. Borsos Annamária (zongora) és Zoltán Péter (klarinét) játékával teremtettek hangulatot.
Kurucz D. István egykori műterme érintetlen maradt, még a festékei is a helyükön vannak, úgy, ahogy azok a halálakor voltak.
A felújítás során, amelynek köszönhetően a napsugaras ház régi fényében állt helyre, megmaradtak a régi bútorok, a kemence, hátuljában a szabadtéri kéménnyel, így a hagyományokkal szépen keveredik a modernség.
– A felújítás során elsődleges szempont volt, hogy a ház megőrizze eredeti értékeit és hangulatát. A városi védettség alatt álló épületen ezért csak a szükséges kényelmi változtatásokat végeztük el, miközben megőriztük többek között a napsugaras homlokzati díszeket, a hagyományos ablakokat, a kapu mintázatát és a cserépkályhákat is. A házhoz személyes emlékek is kötődnek, hiszen egykor Kurucz D. István festőművész lakott benne. Igyekszünk az ő örökségét is továbbvinni: a kovácsoltvas kilincsek, a súlyos ajtók és más részletek ma is őrzik az épület egykori szigorú, karakteres világát. A nagy kapu régi zárját például már nem használják, de kiállítják a házban – mondta Bányai Béla. Hozzátette: Kurucz D. István a vásárhelyi festészet egyik meghatározó alakja volt. Műveiben a paraszti élet szikár, kemény valóságát jelenítette meg, jellegzetes földszínekkel és erőteljes kompozíciókkal. Ezek az értékek ma is fontosak, ezért nem múzeumként, hanem élő otthonként szeretnék megőrizni az épületet. Céljuk, hogy a múlt értékei mellett újra élet költözzön a falak közé.
– Az épületben már az első pillanatban megláttuk a lehetőséget, de nem a régi világ egyszerű lemásolásában gondolkodtunk. Saját életmódunkat és a jelenkor igényeit szerettük volna ötvözni a hagyományokkal. Ezzel az életmódkísérlettel szeretnénk megmutatni, hogy a régi bútorok, tárgyak és építészeti megoldások a mai életben is helyet kaphatnak, és példát adhatnak a következő generációknak. Célunk az is, hogy az egykor elcsendesedett ház újra megteljen élettel: hangversenyekkel, baráti és családi összejövetelekkel, valamint művészek találkozóival. A működő kemencét szintén szeretnénk használni, bár ennek még nem jött el az ideje – árulta el Molnár Tünde, a ház tulajdonosa. A belső tér kialakításában saját, évek alatt összegyűjtött bútoraikat, textíliáikat, festményeiket és egyéb tárgyaikat is felhasználták. Ezek itt találták meg igazán a helyüket, miközben a régi és az új szinte észrevétlenül olvad össze.
– A ház kapuja pedig nem feltétlenül marad zárva az idegenek előtt sem. Már a felújítás alatt is többen megálltak és bekopogtak, abban bízunk, hogy ez a jövőben is így lesz. A hagyományt nem csupán őrizni vagy ápolni kell, hanem megélni – erre teszünk most kísérletet – tette hozzá.
Hozzászólások lezárva.