A vízhiány, a klímaváltozás és a vízmegtartás lehetőségei kerültek középpontba a pénteki hódmezővásárhelyi aszályfórumon. A szakemberek a dél-alföldi térség súlyos vízhiányáról, a mezőgazdaság alkalmazkodásáról és a városi vízmegtartásról is beszéltek. Az eseményen az önkormányzat és az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság megállapodást is aláírt a hódmezővásárhelyi záportározó vízmegtartási célú hasznosításáról.
Pénteken egész délutánon át, az esti órákba nyúlóan tartottak aszályfórumot a hódmezővásárhelyi Városházán. A rendezvényen a jelenlegi súlyos aszályhelyzetet járták körül szakemberek, gazdálkodók és a vízgazdálkodásban érintett szereplők. Az előadók között volt Rácz Lajos klíma- és környezettörténész, Kozák Péter, az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) igazgatója, Szabó Zoltán geográfus és gazdálkodó, valamint Sirkó Zoltán kertészmérnök. A rendezvény második felében zajló kerekasztal-beszélgetést és fórumot Keresztes László Lóránt, a Vízválasztó Mozgalom elnökhelyettese moderálta.
Az eseményt a Zöld Gerilla Mozgalom szervezte, amely országszerte több helyszínen is tartott már aszályfórumokat. Hódmezővásárhely a sorozat hatodik állomása volt.
„Egyelőre még nem lángolnak az erdők, de fognak”
A Vásárhelyi Televíziónak nyilatkozva Kulcsár László, a Zöld Gerilla Mozgalom elnöke elmondta: május óta rendszeresen szerveznek aszályfórumokat, amelyeken a gazdálkodók szakértőkkel és döntéshozókkal közösen keresik a megoldásokat a klímaváltozás, a vízhiány és az ezekből fakadó gazdasági nehézségek kezelésére.
Kulcsár szerint a vízhiány már most komoly károkat okoz a biodiverzitásban, a legelőkön és a szántóföldi talajokban is, ezért sürgető lenne megváltoztatni a vízhez való hozzáállásunkat.
Egyelőre még nem lángolnak az erdők, de fognak
– fogalmazott a magyarországi helyzettel kapcsolatban.
Keresztes László Lóránt szintén a helyzet súlyosságára hívta fel a figyelmet.
„Magyarországon most a vízkincsünk megőrzése, az ország kiszáradásának a megakadályozása és a víz megtartása a legfontosabb sorskérdés és a legfontosabb nemzetbiztonsági kérdés is” – mondta.
A Vízválasztó Mozgalom elnökhelyettese hozzátette, hogy a mozgalom széles szakmai bázist épített ki a vízgazdálkodási szemléletváltás elősegítésére, és hónapok óta tanácsadással segítik az új kormány munkáját.
„Nagyon fontos, hogy megszületett egy új kormányhatározat augusztus 27-én, ami új irányokat szab a vízgazdálkodásban” – emelte ki, hozzátéve, hogy persze minden a végrehajtáson fog múlni.
Szerinte mindenkinek meg kell értenie, hogy nem pusztán agrárpolitikai kérdésről, hanem mindenkit érintő nemzeti sorskérdésről van szó. Most az a legfontosabb, hogy megszülessenek azok a bátor döntések, amelyek a kormányhatározat végrehajtásához szükségesek, és hogy ezeket a lépéseket minél gyorsabban megtegyék – fogalmazott.
Súlyosbodó vízhiány a Dél-Alföldön
Kozák Péter, az ATIVIZIG igazgatója az aktuális dél-alföldi vízgazdálkodási helyzet főbb jellemzőit ismertette. Kiemelte, hogy már több egymást követő évben maradt el a csapadék mennyisége a sokéves átlagtól. Idén a korábban megszokottnak alig a felét érte el a csapadék, miközben a magas hőmérséklet miatt rendkívül intenzív a párolgás.
Az igazgatóság területén jelenleg 830 (csatorna)elzárás van, a cél pedig az, hogy a csapadékot minél nagyobb arányban helyben tartsák.
„Az igazgatóság területén 830 darab elzárás van jelenleg is, és nagyon fontos lenne, hogy az elzárások számát közös erővel, önkormányzatokkal vagy akár a gazdákkal együtt tudjuk tovább növelni” – emelte ki.
A helyzet a Tisza alsó szakaszán, így a környékünkön is különösen súlyos. Kozák Péter szerint csak a szerbiai, törökbecsei duzzasztónak köszönhető, hogy a folyó vízállása nem süllyedt még alacsonyabbra.
A víz megtartását a csatornák elzárásán túl az úgynevezett fenékküszöbök létesítése is segítheti, amelyek lehetővé teszik, hogy magasabb vízszintet tartsanak fenn a csatornákban. Az igazgató szerint azonban az igazi megoldás az, ha a víz már a keletkezése helyén megmarad.
„Az igazi megoldás az, hogy ha nem is kerül a csatornába a víz, a képződés helyén őrizzük meg. Ebben a gazdáknak jelentős szerepük van, jelentős szerepük van a lakosoknak is, hiszen hogyha belterületeknél is csökkentjük a levezetett víz mennyiségét, akkor az a képződés helyéhez közel fogja segíteni a felszín alatti vízkészletek utánpótlását” – magyarázta.
Kozák Péter előadásában arról is beszélt, hogy a Dél-Alföldön a csapadék mennyisége a teheránihoz, illetve az izraelihez hasonló. 2022 óta mintegy 613 milliméter csapadék hiányzik a térségből. A tartós aszály és a felmelegedés következtében a Tisza vízhozama rendkívül lelassult, a talajvíz szintje pedig helyenként hat méternél is mélyebbre süllyedt.
A vízmegtartás egyik lehetősége az árhullámok csatornákba vezetése, valamint a holtágak vízvisszatartásra való használata. A mártélyi holtág élő Tiszába történő újbóli bekapcsolására is van konkrét terv. Az igazgató arra is felhívta a figyelmet, hogy a lakosság a csapadékvíz összegyűjtésével maga is hozzájárulhat a vízkészletek megőrzéséhez.
Vízügyi megállapodás a hódmezővásárhelyi záportározóról
A fórumon az ATIVIZIG és a hódmezővásárhelyi önkormányzat megállapodást írt alá a városi záportározó vízmegtartási célú hasznosításáról.
A város korábban kísérleti jelleggel megkezdte a tározó feltöltését. A hosszabb távú elképzelés egy tó és a hozzá kapcsolódó rekreációs terület kialakítása.
„A mostani alkalmat kihasználjuk arra, hogy Hódmezővásárhely polgármesterével közösen kidolgozott megállapodásunkat aláírjuk, amelynek célja az, hogy egy belvízi üzemű tározót fölhasználjunk vízmegtartási céllal” – mondta Kozák Péter.
Hozzátette, hogy a víz betáplálása mellett az érintett településrész belvízi vagy villámárvizes időszakaiban összehangolt intézkedésekre lesz szükség.
A megállapodást Kozák Péter és Márki-Zay Péter polgármester ünnepélyesen írta alá a rendezvényen. Mint elhangzott, a próbaüzem 2027 márciusának végéig tart, ez idő alatt az ATIVIZIG rendszeresen emel majd át vizet a záportározóba. A többlet-villamosenergia költségeit az önkormányzat fedezi.
A próbaüzem során azt is vizsgálják, mekkora vízszint tartható fenn biztonságosan úgy, hogy nagyobb esőzések esetén is maradjon elegendő szabad kapacitás a tározóban. A végleges üzembe helyezésről és a hosszú távú együttműködésről a próbaidőszak tapasztalatai alapján születhet döntés.
Márki-Zay Péter az aláíráskor arról is beszélt, hogy folyamatban van a szennyvíztelep mintegy 11 milliárd forintra becsült felújítása. A beruházás lehetővé teszi majd, hogy a város szürke vizét is a tájban tartsák, ami szintén jelentős előrelépést jelenthet a vízmegtartásban.
A folyószabályozástól a klímaváltozásig
Rácz Lajos klíma- és környezettörténész a Dél-Alföld vízszabályozásának történetét, ezen belül a 19. században megkezdett Tisza-szabályozást helyezte tágabb összefüggésbe. Előadásában az európai klímaváltozás várható hatásairól is beszélt.
A történész szerint a problémák a folyószabályozással kezdődtek, amelyet elsősorban a termőterületek növelésének igénye motivált.
Az európai hőmérsékleti viszonyok várható változásáról szólva elmondta, hogy a mediterrán térségben jelenlegi számítások szerint nyolc fokkal is emelkedhet az átlaghőmérséklet, és a terület még szárazabbá válik majd, miközben Skandinávia nedvesebb lesz.
„Ütközőzónában vagyunk az északi és a déli területek között” – mondta, hozzátéve, hogy jelenleg a Duna tekinthető olyan határvonalnak, amely meghatározza a későbbi túlélés esélyeit.
A szakember elindította az úgynevezett ETELKA-projektet is, amely nyolc szakember bevonásával a Dél-Alföld problémáival foglalkozik, és tanácsadással segíti a döntéshozókat. A munka most indul, jövőre pedig helyzetértékelést készítenek. Projektjük célja a decentralizáció, szerintük ez lehet a megoldás irányába vezető út.
A talaj és a gazdálkodás szerepe
Szabó Zoltán geográfus és gazdálkodó saját tapasztalatairól beszélt. Kiskunmajsán működő gazdaságában 40 hektáron termel, és állatokat is tart.
Nehéz dolgunk van, hogy gazdaságosan tudjunk termelni
– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a terület páraéhsége óriási.
Szabó a regeneratív mezőgazdaság alapelveit is ismertette. Ezek közé tartozik a talaj minél kisebb mértékű bolygatása, a talajtakarás, a talaj szerves anyagokkal való táplálása, valamint az állatok szerepének visszaállítása a gazdálkodásban.
Szerinte az állatokat vissza kell hozni a mezőgazdaságba, és a táj adottságaihoz illeszkedő, gazdaságosan termeszthető növényeket kell előnyben részesíteni. Ilyen lehet például a homoki bab, amely nitrogént köt meg a talajban. Úgy véli, ebből a növényből olyan mennyiséget lehetne termelni, hogy hüvelyesekből ne szoruljunk importra. Hasonló lehetőségeket lát a borsó termesztésében is.
A gazdálkodó arról is beszélt, hogyan váltott az intenzív gazdálkodásról extenzívre, és miként jutott arra a következtetésre, hogy ma már csak állattartással tud hasznot termelni. Törekszik a vegyszermentes gazdálkodásra, és kiemelte: a táj adottságaihoz kell igazítani a termelést, nem pedig kizsákmányolni a talajokat.
Városi vízmegtartás: a csapadékot helyben kell tartani
Sirkó Zoltán kertészmérnök a városi vízmegtartásról és a zöldfelületek szerepéről tartott előadást. Beszélt a budapesti városökológiai projektjeiről, valamint a hódmezővásárhelyi Rotary-sétányról is, amely szintén ebbe a szemléletbe illeszkedő helyi kezdeményezés.
A szakember szerint, aki maga is harminc hektáron folytat Hódmezővásárhely közelében biogazdálkodást, a városi vízfelületeket tágabb rendszerben, a domborzati viszonyokat figyelembe véve kell(ene) értelmezni.
Úgy fogalmazott, a Kárpát-medence csapadékban szegény, de vízben gazdag táj. A területeket alapvetően vissza kell adni a víznek – persze nem úgy, hogy azt erőszakkal elvegyék bárkitől, hanem a tájhasználat megváltoztatásával és „sok kommunikációval” – fejtette ki.
Sirkó a fórumon aláírt, a záportározó vízmegtartási célú hasznosításáról szóló megállapodással kapcsolatban is megfogalmazta kétségeit. Szerinte a városon belül lennének alkalmasabb területek a víz megtartására, a záportározó nem feltétlenül ideális erre a célra.
A rétegvizekre – amilyen a záportározóba vezetett, elhasznált strandvíz is – szerinte már nem hagyatkozhatunk. Ehelyett a csapadék helyben tartására kell koncentrálni. Városon belül is számos lehetőség kínálkozik erre: amikor esik, a vizet a lehető leghatékonyabban kell a talajba szivárogtatni.
Szabó Zoltán előadásához kapcsolódva Sirkó is hangsúlyozta, hogy a jövőben nagyobb egyensúlyt kell teremteni az állat- és növénytermesztés között, mert a jelenlegi gazdálkodásban az egyensúly a növénytermesztés felé tolódott el.
„A legjobb a vízmegtartásra a humuszban gazdag talaj” – emelte ki. A talaj javítását például biodiverz növénytársulásokkal és talajtakarással lehet elősegíteni, öntözéskor pedig arra is figyelni kell, hogy a víz ne párologjon el feleslegesen.
Saját vízmegtartási projektjéről is beszámolt: egy régi, kiszáradt érmederben öt éve tartja vissza a vizet, az eredmények pedig rendkívül biztatóak. Mint elmesélte, a meder környezetében azóta egy egész gémtelep alakult ki, és halak, köztük pontyok is szép számmal élnek benne.
A fórum a közös gondolkodás jegyében folytatódott
Az időnk elfogyott, nagyon nagy a baj
– hangsúlyozta Keresztes László Lóránt a szakmai előadások során, az érdeklődőkből és gazdálkodókból álló hallgatóság előtt. Szerinte a jelenlegi súlyos helyzet nem egyetlen ágazat problémája, hanem közös ügy, amelynek kezelésében társadalmi összefogásra van szükség.
A pénteki aszályfórum második felében kerekasztal-beszélgetést tartottak, amelyen a hallgatóság tagjai is kérdéseket tehettek fel. A beszélgetésről hamarosan külön cikkben számolunk be.
Hozzászólások lezárva.