Egy éve hunyt el Szabó Zsolt, Hódmezővásárhely rendőrkapitánya. A tragikus körülmények között eltávozott alezredesre a Rendőrkapitányság épülete előtt emlékeztek meg mécsesgyújtással szombat este. Az eseményen Márki-Zay Péter polgármester emlékező beszédet, Antal Imre plébános pedig imát mondott Szabó Zsoltért.
Hét éven át volt Szabó Zsolt alezredes Hódmezővásárhely rendőrkapitánya, a 2025. szeptember 19-én bekövetkezett tragikus haláláig. Napra pontosan egy évvel a történtek után egy nyilvános megemlékezést tartott a város a Rendőrkapitányság előtt, ahol barátai, ismerősei és tisztelői mécsessel rótták le a tiszteletüket, éppen úgy, ahogy egy évvel ezelőtt is, közvetlenül a halála után. A szomorú esemény hangulatát Zoltán Péter klarinétművész tette szívhez szólóbbá.
Márki-Zay Péter a beszédében kiemelte, Szabó Zsolt vezetésével a vásárhelyi rendőrség kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Mint mondta, a tragédiája legalább két nagyon fontos gondolatot érdemel. Az egyiknek politikai oldala van, a másiknak pedig emberi.
„Nemcsak szakmailag érte őt egy érzékeny és fontos helyről indokolatlan és aljas támadás, hanem emberi, magánéleti vonatkozásában is, amihez nyilvánvalóan senkinek semmi köze, és ami nem lehet zsarolásnak, fenyegetésnek, sem lejáratásnak tárgya egy demokratikus jogállamban, amilyennek mi szeretnénk látni Magyarországot” – fogalmazott a polgármester, aki reagált a rendőrkapitány halála után megjelenő, a személyét ért negatív kritikákra is. „Ha valaki udvarias, finomlelkű és érzékeny, attól még kiváló rendőr, és legfőképpen kiváló ember lehet. Ilyen volt Szabó Zsolt. Őt nemcsak tiszteltük, őt szerettük is. Ez egy nagyon nagy dolog, amit joggal érdemelt ki” – szögezte le Márki-Zay Péter. Hozzátette, a rendőrkapitány úgy került bele a „kellemetlen, nagyon súlyos, tragikus végkimenetelű politikai történetbe”, hogy a hazáját hűségesen szolgálta, betartotta a törvényeket, és nem volt hajlandó megtenni azt, amit a törvények szerint nem tehetett meg.
Antal Imre nemcsak plébánosként vett részt a megemlékezésen, hanem az elhunyt barátjaként is.
„Azt, akit szerettünk, még a halál sem tudja elvenni tőlünk” – kezdte meghatottan beszédét a plébános, aki az emberi emlékeket és érzelmeket a digitális eszközök memóriáival állította párhuzamba. „Az emberi élet nagy tárolója a szív, és amit, vagy akit a szívünkben eltároltunk, azt nem lehet kitörölni. A szívnek nincs törlőgombja, az ott marad. Lehet az jó élmény, és lehet az rossz is. Ma mindenek előtt egy emberre emlékezünk, aki sokféleképpen volt és van jelen az életünkben. Van, aki számára ő a gyermek, van, aki számára a férj, van akik számára az édesapa. Egy ember, aki a szívünkben másként van jelen. Ki ilyen emléket, ki olyan élményt hordoz vele kapcsolatban. Amíg ezeket az emlékeket a szívünkben megőrizzük, addig rá nem halottként, hanem élőként tekintünk, aki másként van jelen közöttünk” – fejtette ki gondolatait Antal Imre.
Arany-Tóth Katalin önkormányzati képviselő az esemény szónokaként hangsúlyozta, Szabó Zsoltnak sokat köszönhet Vásárhely. „Hivatása, szolgálata, munkája és személyisége sokak számára tette ismertté és tiszteltté. Ma nemcsak egy rendőrről, egy vezetőről emlékezünk meg, hanem egy emberről, akinek élete, munkája és emléke itt marad közöttünk. Emlékezni annyit is jelent, hogy kimondjuk, nem felejtünk” – fogalmazott a képviselő, aki az est folyamán felolvasta Harangi Géza Késő című versét is.
A megemlékezés végén a megjelentek egy-egy mécsest gyújtottak meg, majd helyeztek el a kapitányság lépcsőjénél, a városvezetők és Ferenczi Gábor, a térség országgyűlési képviselője pedig a mécsesek mellett koszorúval is tisztelegtek a posztumusz díszpolgári címmel kitüntetett rendőrkapitány emléke előtt.
Hozzászólások lezárva.