Régi számítógépek, játékkonzolok, lyukszalag, pixeltechnikával készült képek és különleges, régi kerékpárok sorakoztak a Retro Kocka Kuckó hódmezővásárhelyi, immár negyedjére visszatérő rendezvényén. A kiállításon a nyolcvanas-kilencvenes évek számítástechnikai világa elevenedett meg, miközben a régóta fiatal és még fiatalabb látogatók is kipróbálhatták, milyen volt játszani a mai gépek elődein.
A hatéves vásárhelyi Dániel édesapjával érkezett a rendezvényre, életében először. A kisfiú egy régi, képcsöves monitorral felszerelt gépen játszott, és közben azt is pontosan tudta, mit lát a képernyőn.
– Ez egy Super Mario-s játék, csak Luigi van benne – mondta.
Édesapja, Bence arról mesélt, hogy gyerekként ő is játszott hasonló gépekkel, bár a számítástechnika nagyrészt kimaradt az életéből.
Sokan várják, és évről évre vissza is járnak az eseményre. Így Ambruzs Csaba is, aki ikerkislányaival, Olíviával és Reginával érkezett.
– A lányaim szeretik a retrojátékokat, én pedig magam is a nyolcvanas-kilencvenes években ilyenekkel játszottam – mesélte.
Csaba nem tartja magát nagy játékosnak, de van néhány játék, amely annak idején hosszabb-rövidebb időre lekötötte. Most is egy ilyennel játszik. Arra a kérdésre, milyen érzés újra egy régi játékkal játszani, találóan így fogalmazott:
Olyan, mint egy időutazás a fiatalságomba.
Azt is elmondta, hogy lányai otthon nem játszanak sokat, odafigyelnek, hogy ne az okoseszközök körül forogjon a világuk.
Több gyűjtő gépei álltak össze egy kiállítássá
A rendezvény szervezője, Hegedűs János több mint húsz éve él Hódmezővásárhelyen. Az első két Retro Kocka Kuckó után azt látta, hogy van igény a hasonló rendezvényekre, és a kiállítást évről évre bővítette. A mostani a negyedik vásárhelyi alkalom, amit évről évre a strandfürdő területén rendeznek meg – ezért a szervező Katona Zsolt fürdővezetőnek is külön köszönetet mondott.
A kiállított gépek nem egyetlen ember gyűjteményéből származnak. Több gyűjtő hozta el saját darabjait, így a tárlat a számítástechnika különböző korszakait mutatja be: a korai gépektől és a ZX Spectrumtól a Commodore-korszakon át a DOS-os, majd a Windows 95–98-as időszakig, illetve a 2000-es évek elejének gépeiig. Minden évben próbálnak valami újat is mutatni.
Próbálok minden évben kicsikét csavarni, hogy ne ugyanazt kapja a közönség.
Az idei kiemelt téma az Apple ötvenéves jubileuma. A Commodore történetéből pedig a közismert C16 és C64 mellett ritkább, kísérleti gépek is előkerültek. A látogatók egy hordozható Commodore 64-est is láthattak, valamint egy olyan replika is helyet kapott a kiállításon, amelynek háza az eredeti tervrajzok alapján, 3D nyomtatással készült, belsejében pedig egy Commodore 64 „lelke”, vagyis elektronikája dolgozik.
Az eseményhez kapcsolódva Béres Benedek a földszinten különleges régi kerékpárgyűjteményét állította ki. Az emeleten, a számítógépek mellett, egy külön asztalon pixeltechnikával készült képeket is meg lehetett nézni. A képek látványvilága jól illeszkedett a régi számítógépes kijelzők világához.
Mit tud egy 86 méteres lyukszalag?
A kiállítás egyik technikai különlegességét Farkas Róbert hozta el Székesfehérvárról. A lyukszalagos bemutatóval azt szeretné megmutatni, hogyan működött a számítástechnika egyik korai adattárolási technikája.
A lyukszalagot nem csak a számítástechnika kezdeti időszakában használták, az NC-gépek vezérlésében még a kilencvenes évek végén is előfordult. Farkas Róbert bemutatóján egy olyan program látható, amely egy lemezmegmunkáló gép számára tartalmazza egy alkatrész elkészítéséhez szükséges utasításokat.
Róbert szimulátorprogrammal azt is meg tudja mutatni bárkinek, hogyan működött a rendszer.
A lyukszalaghoz egy Commodore 64-et is hozzáillesztett- így nemcsak ipari felhasználását lehet megismerni, hanem azt is meg lehet nézni, hogyan lehet játékprogramot betölteni erről az adattárolóról. Érdekességként elmesélte, hogy egy bizonyos játékprogramot lyukszalagról gyorsabban be tudnak tölteni, mint floppy lemezről.
– Tehát igazán egy jó technika volt sebességileg, de nyilván a kezelhetőségben azért nem volt olyan jó – fogalmazott Farkas Róbert.
A helyszínen egy körülbelül nyolckilobájtos Commodore 64-es játékprogramot is be lehet tölteni. Róbert egy nagyobb, 39 kilobájtos játékprogramot is elhozott – persze mai szemmel ez nagyon kevés adat – amely egy 120 méteres lyukszalagon van tárolva, és a betöltése sem annyira gyors már a lyukszalagos eszközön.
A nagymamától a hatéves gyerekig
Hegedűs János szerint a kiállítás azért is érdekes, mert nagyon különböző korosztályok találják meg benne a saját emlékeiket vagy éppen az újdonságaikat.
Van, aki a Commodore 64-re emlékszik, másnak a DOS vagy a Windows 95 jelenti a gyerekkort, a legfiatalabbak pedig már egyszerűen csak azt látják, hogy egy régi gépen is lehet játszani.
A szervező elmesélte, olyan is volt már, hogy egy nagymama a régi gépek láttán felismerte azt az eszközt, amelyen annak idején dolgozott vagy könyvelni tanult, de akadt olyan látogató is, aki informatikus-könyvtárosként még a régi gépeken szerzett játéktapasztalatokat, majd a kiállításon leült játszani.
A technika azóta sokat változott, a régi gépek megőrzése azonban nem egyszerű feladat. A javításukhoz ugyanis olyan tudás kell, amelyből egyre kevesebb van. Hegedűs János szerint az országban már csak néhány olyan szakember akad, aki szükség esetén előveszi a pákát, és nekiáll megjavítani egy-egy régi gépet.
A Retro Kocka Kuckó szombat délután programozási előadással folytatódik, és még vasárnap is egész nap várja a régi számítógépes technika szerelmeseit.
Hozzászólások lezárva.