A Kossuth téren rendezték meg szombaton a XIV. Vásárhelyi Ízök Fesztiválját, amelyen 25 csapat vett részt. A legtöbb étel rotyogott, főtt, de akadt, ahol húst vagy palacsintát is sütöttek, de még legényfogó leves is készült, a nagymama receptje alapján.
Negyvenötféle ételt kavartak, főztek, sütöttek már reggeltől kezdve a XIV. Vásárhelyi Ízök Fesztiváljára benevezett csapatok, és akik késő délelőtt látogattak ki a Kossuth térre, hogy megcsodálják a csapatok gasztronómiai ötletességét, tehetségét, vagy azt, hogyan őrzik a hagyományos receptek ízvilágát, azok már az ételek felől áradó illatoktól is valósággal jóllaktak.
– Úgy tűnik, hogy a vásárhelyiek kedve nemhogy lankadna, hanem egyre inkább növekszik. Sokan vagyunk, összesen 25 csapat érkezett meg, jóvoltukból 45 ételt fogunk hamarosan megkóstolni – mondta Csáki Zsolt gasztroszervező, a bírálózsűri tagja.
A résztvevő csapatok sok kategóriában indultak. Voltak, akik a vásárhelyi értéktárban lévő ételeket készítették el, de volt az egyéb ízök kategória is, ahol már a fúziós konyha is megjelent a különböző tájegységek és más nemzetek ételeinek bevonásával.
– Van egy új kategória is, amelynek az idén az Ízemlékek, ízélmények nevet adtuk. Úgy gondolom, hogy ez az elnevezés akár meg is maradhat, mert minden étel mögött van egy történet, minden étel mögött van egy hagyomány, egy család, egy közösségi rendezvény, ahol megszületett ez az étel. Én ezt szeretném ma megtudni a csapatoktól: honnan jött ez az étel, milyen élmények fűződnek hozzájuk. Ha ezt hosszú távon sikerül írásban is összegyűjteni és megszerezni, akkor ezt valamilyen formában talán majd meg is tudjuk jelentetni – tette hozzá a gasztroszervező.
Azt is elmondta, hogy a nyár elején elhunyt Benkő Laci gyűjtötte a régi, hagyományos ételek receptjeit, az elmúlt négy-öt évben pedig az új vásárhelyi ízöket kezdték el közösen gyűjteni.
– A szakácskönyvek, amelyek az ő nevéhez fűződtek, reményeim szerint mennek tovább, folytatódnak a kiadásaik. Mindenféleképpen jó lenne, ha megmaradnának, és az új ételek is valamilyen formában írásban megjelennének. Lehet, hogy nem könyvben, lehet, hogy valamilyen internetes, online, nonprofit formában. Nem gondoltuk még ezt végig, de mindenképpen szükséges, hogy megmaradjanak az új és a régi vásárhelyi ízök is, és újra előtérbe kerüljenek, valamint bemutatásra kerüljenek a nagyközönségnek – tette hozzá Csáki Zsolt, aki maga is mikrofont ragadott, hogy kifaggassa a főzőket a készülő ételekről.
A Vásárhelyi Ízök Fesztiválja az ötödik év körül érte el azt a csapatlétszámot, amellyel azóta is folyamatosan működik. Vannak olyan csapatok, amelyek évekig nem jöttek, aztán újra visszatérnek, és vannak új csapatok is, amelyek idén vannak először jelen a gasztronómiai rendezvényen.
– Körülbelül ez a 20–30 csapat közötti létszám jellemző. Volt már, hogy 30 fölött voltunk, és volt olyan is, amikor nagyon kicsivel húsz alatt voltunk az elmúlt tíz évben, de általában mindig 20–30 csapat között mozgunk. Az ételek száma pedig 30 és 55 között volt, azt hiszem, 53 volt a legtöbb. Ez a mai 45–46 étel gondolom, benne van a top háromban – összegezte Csáki Zsolt.
– A menü: legényfogó leves készül nyárias ízvilággal, citromos frissességgel, mellé pedig egy nagyon finom, nyári töltött káposzta. Egyszer már nyertünk ezzel, ezért gondoltuk, hogy most is indulunk. A legényfogó receptje nem a miénk, hanem a felmenőinké, pontosabban a dédnagyszüleinké. A receptleírást egy vásárhelyi felmenőnk hagyatékában, a fényképei között találtuk. Vélhetően ő is elkészíthette annak idején. Ezt a receptet vettük alapul, majd egy kicsit továbbgondoltuk, hozzátettünk ezt-azt, megfrissítettük, és így készítjük el most. A töltött káposzta története pedig húsz évvel ezelőttre nyúlik vissza. Akkor egy iskolai főzőversenyen vettünk részt ugyanezzel a recepttel, kis osztálytársaink társaságában. Akkor második helyezést értünk el, és úgy gondoltuk, hogy ez egy remek alkalom arra, hogy újabb próbát tegyünk a receptünkkel. Tavalyig egyszerűen csak töltött káposzta volt a neve, de megkapta a „nyári töltött káposzta” elnevezést, és ezt meghagytuk, mert valóban találó. Abszolút nyárias alapanyagok és ízek vannak benne: maga a levél nyári káposztából készül, savanyú apró káposzta is kerül bele, a töltelék pedig nem feltétlenül a hagyományos ízeket mutatja. Van benne sült füstölt szalonna, pirított hagyma és egy nagyon kevés szerecsendió is. Ettől frissebb, másabb ízvilágot kap. Már az iskolai főzőversenyre is így készültünk vele, és ott is nagyon jól szerepelt. Bízunk benne, hogy ezúttal is tetszeni fog – sorolták Mál Balázs, Szemán Csilla és Molnárné Szombathy Enikő, a Szikáncsi Kultúrkör Egyesület tagjai.
Különleges, német ételt készítettek a 112. Kubinyi Zoltán cserkészcsapat tagjai.
– Ez egy gulyáshoz hasonló étel. Annyi a különlegessége, hogy nem kockázott, hanem darált húsból készül, a végén pedig egy kevés sajtot szórunk a tetejére. Ehhez egy cserkészételnek számító botkenyeret, azaz egy botra felszúrt kenyértésztát sütünk meg tábortűz parazsa fölött. Az ötlet egy vezetőképzéshez kapcsolódik, ahol a hétvégéken én főztem. Volt egy olyan kezdeményezésünk, hogy minden hétvégén egy adott ország étkezési kultúráját mutattuk be. Az egyik alkalommal a német konyhát szemléltettük, és akkor készítettük el ezt az ételt is. Teljesen bevált, nagyon finom lett. Azért is gondoltuk, hogy elhozzuk ide, mert ez egy annyira nem megszokott étel. Például az is furcsán hangozhat, hogy egy levesre sajtot tegyünk, ha az nem krémleves, mégis nagyon finom. Ezért úgy döntöttünk, hogy elkészítjük itt is, és megnézzük, hogyan ízlik majd a zsűrinek – árulták el Szabó Bátor Botond és Makrai Marcell csapattagok.
Az, hogy melyik ételt találta a zsűri a legízletesebbnek, és melyeket díjazta, az majd estefelé, az eredményhirdetésen derült ki.
Hozzászólások lezárva.