Aki azt hiszi, hogy a Halacskák szökőkút közeli lépcsőjénél valaki leborította a kukája tartalmát, az téved. A látvány művészi: egy szabadtéri installáció.
Az alkotó ezzel a művével nem nevezett az idei, immár 72. Vásárhelyi Őszi Tárlatra, de szuggesztív alkotása bizonyára elnyerte volna a szakmai, vagy a társadalmi zsűri tetszését.
A lépcső aljában művészileg elhelyezett, tejfehér és piros tejesdoboz, valamint a legszélén heverő kartondoboz a mai, háborúkkal és klímaválsággal sújtott világunk nyomasztó atmoszférájába csempész egy kis enyhülést, ahogy ezt teszi a kék, tömött szemeteszsák is, a középkori hét szabad művészet, a németalföldi tájrendezés és a vásárhelyi alföldi realista stílus által ihletett módon elhelyezve.
Az alkotás, azaz a szobrászat és a tájrendezés közötti installáció a maga valójában felidézi a 8–10, sőt 15 ezer éves vásárhelyi kerámiahagyományok motívumait, éppen úgy, ahogy a 19. századi helyi fazekasműhelyek alkotói világának érzetét.
A műalkotást készítője könnyed kézzel helyezte el, szerencsésen ötvözve az installáció tárgyait a környezettel, így teremtve összhangot a műalkotás és a local colour, azaz az épített környezet jellegzetességei között.
Hozzászólások lezárva.