A történelmi regényeiről ismert, de a romantikus műfajban is alkotó Benkő László író volt a vendége péntek délután a Németh László Városi Könyvtárnak a 96. Ünnepi Könyvhéten. Az író-olvasó találkozón a résztvevők egy rendkívül kedves, alázatos és termékeny alkotóval ismerkedhettek meg a 72 kötetes szerző személyében.
A 96. Ünnepi Könyvhét mindig egyfajta ünnep a kortárs irodalom számára. Ilyenkor a szerzők új könyvvel rukkolnak elő. Ez alól Benkő László sem kivétel, akinek a neve mára szinte egyet jelent a hiteles, mégis olvasmányos történelmi regénnyel.
Ahogy ő mondja: „Az az igazság, hogy az előrukkolás minden évben ugyanolyan.” A szegedi Lazi Könyvkiadóval való együttműködése évek óta biztos alapot jelent számára – a kiadó gondozza a könyveit, és minden év végén leülnek megbeszélni, mi lenne célszerű, mit lenne jó megjelentetni a következő évben. Ilyenkor szó esik arról is, mit tud megírni, mi az, amihez kedve van, és mi az, amit a kiadó is szívesen látna. Az egyeztetések eredményeképpen általában évente két, legfeljebb három kötete jelenik meg.
Idén a Napmadár Itália felett című regénnyel készült. A kötet a honfoglalás idején játszódik, az Etelköz vidékén, tehát a Fekete-tenger fölötti területeken indul a történet. A honfoglaló törzsek életét, szokásait, vallását, hiedelemvilágát mutatja be, mindezt egy család történetébe szőve. A cselekmény később áttevődik Bizáncba, Konstantinápolyba, a bulgáriai hadszínterekre, majd tovább halad Nyugat-Európa felé – Velence és Pádova környékére. A történet a brentai csatával zárul, amely körülbelül akkora jelentőségű volt, mint a pozsonyi csata, mégis sokkal kevesebbet hallani róla. Az egész történet mintegy tizenöt évet ölel fel, nagyjából 885-től 899-ig.
A hitelesség kulcsfontosságú számára, éppen ezért sok kutatómunkát végez. Azt ugyan hangsúlyozza, hogy nem kutató, és nem is történész, de amikor írni kezd, rengeteget olvas utána. „Jegyzetelek, könyvtárakból, levéltárakból, múzeumokból gyűjtöm össze az anyagokat” – meséli. De itt még nincs vége: a hitelesség kedvéért olyan hagyományőrző csoportokkal, kézművesekkel is kapcsolatban áll, akik a gyakorlatban próbálják ki a történelmi eszközöket, fegyvereket.
„Van, aki elkészíti az íjakat, a fokosokat, a lándzsákat, szablyákat és ki is próbálják, mit lehet velük csinálni.”
– meséli a szerző.
Külön kiemeli, milyen sokat tanult a hagyományőrzőktől, például a felvidéki Dunaszerdahely mellett élő ismerőseitől, akik megmutatták neki azt is, hogyan kell bánni a lóval. „Be lehet-e ugrasztani egy lovat három méter magasra, mint a filmekben? Meg lehet tanítani, csak nem annyira egyértelmű.” Ezek az apróságok is hozzájárulnak ahhoz, hogy a regényei hitelesek és élményszerűek legyenek.
„Csakis tudományos anyaggal dolgozom, és több forrásból alátámasztott tényeket használok. A vállalhatatlanokat félreteszem, be se kerülnek a kötetbe. De ami történelmileg hiteles, azt szeretném szerepeltetni – és lehetőség szerint szerepeltetem is.”
– mondja Benkő László.
Ami talán meglepő: vázlatot soha nem ír. „A maximum, amit előre leírok, az a szereplőkről szól – hogy hívják, mikor született, hány éves, milyen a haja, szeme, alkata, mentalitása.” Ezeket fiktív és valós történelmi szereplőkről egyaránt rögzíti. A fiktív karaktereknek is megvan a helyük: céljuk mindig az, hogy erősítsék a hiteles történelmi környezetet.
Benkő Lászlónak eddig 72 kötete jelent meg, ezekből 52 történelmi regény. „Nagyon szeretek romantikus témákban is írni” – vallja be –, „főleg olyan női főszereplőkről, mint például Zrínyi Ilona.” A női sorsokat különösen fontosnak tartja, mert szerinte mindig is nehezebb dolguk volt, mint a férfiaknak – régen is, ma is. „Egy férfinek több lehetősége volt kimozdulni egy problémás helyzetből. De egy nőnek… fölállni a földről, a padlóról, többszörös veszteség után – az más. Ezeket próbáltam belevinni a romantikusnak nevezett regényekbe is, amikből egy jó húsz-huszonkét kötetem megjelent.” Romantikus regényei kiadója javaslatára női álnéven jelentek meg, mert állítólag Benkő László néven csak Omega nagylemezt lehet eladni – idézi fel nevetve kiadója szavait.
Bár úgy érzi, egy kicsit „beskatulyázták” a történelmi szerző kategóriába, nem bánja, mert örömmel írja ezeket a műveket. „Nem is lehet másképp dolgozni, csak jókedvvel. Ha nem örül az ember annak, amit csinál, az rögtön meglátszik – és az olvasók észre is veszik.” Az írás öröme, vagy annak hiánya mindig lenyomatot hagy a szövegen, ezt pedig felelősen kell kezelnie egy szerzőnek.
Amikor arról kérdeztük, miért szeret a múltba kalandozni, egy érdekes történetet mesél.
„Valamikor felnőttoktatásban dolgoztam, és a tanítványaim – felnőttek voltak, dörzsöltek – hamar rájöttek, hogy érdekel a történelem. Ha úgy érezték, hogy dolgozatot kéne írniuk, valaki mindig feldobott egy történelmi témát. Nekem ez jó volt, mert láttam, hogy van érdeklődés, és magam is egyre mélyebben elmerültem benne. Viszont feltűnt, hogy milyen hiányos a történelemtudásuk. Arra gondoltam, mi lenne, ha azok számára, akik érdeklődnek a történelem iránt – vagy akár nem is kifejezetten érdeklődnek, csak egyszerűen szeretnek olvasni –, elérhetővé tennénk egy-egy történelmi eseményt úgy, hogy az „konyhakész” állapotban, regényes formában jelenjen meg. Például a honfoglalás, Zrínyi Miklós, vagy a dédunokája, a második Zrínyi Miklós – a hadtudós, politikus és költő –, vagy épp Zrínyi Ilona, Nagy Lajos király, Mátyás király, vagy – mint a most megjelent könyvemben – Hunyadi János gyermekkora, fiatalkora.
Ha mindezt könnyen olvasható, élményszerű módon tálalom, talán jobban megragadja az olvasók képzeletét. És ha ez megtörténik, akkor talán utána is néznek a történteknek: vajon valóban így zajlott? Megtörtént-e egyáltalán? És hogyan is történt valójában? Így próbálom közelebb hozni magát a történelmet – nemcsak ismeretként, hanem élményként is.”
Rendhagyó módon Benkő László író az olvasóival való találkozásra sokkal korábban érkezett és az előadás előtt dedikálta műveit. A miértre nagyon egyszerű és egyben nagyon humánus válasza volt: „mert az emberek a találkozó végén már sietnek haza, nem rabolnám az idejüket.”
Hozzászólások lezárva.