A református egyház tégláiból készült Vásárhely legrégebbi épülete is

Hódmezővásárhelyi téglák – A legújabb kutatási eredmények a Hódmezővásárhelyi Református Gyűjteményből címmel rendeztek érdekfeszítő előadást hétfőn délután a vásárhelyi levéltárban. Kádárné Zsoldos Edit gyűjteményvezető a kutatási lehetőségekről, míg Juhász István téglagyűjtő, levéltárkutató a legújabb kutatási eredményeiről számolt be a népes hallgatóságnak.

– Felmerülhet a kérdés, hogy egy adott tevékenység – mint a téglaégetés – hogyan kapcsolódik a református közösség életéhez. Ha Hódmezővásárhelyen működött református téglaégetés, vagy bármilyen más, a református élet fenntartásához szükséges tevékenység – legyen szó iskolákról, gyülekezetekről, templomokról vagy parókiákról –, akkor ezeknek az iratai természetesen nálunk is fellelhetők. Gyűjteményünkben a folytonosság teljes. Ez nemcsak az iratanyagra igaz, hanem például a gimnázium életére is: a tablók és értesítők tekintetében is teljes gyűjteménnyel rendelkezünk. Ugyanez érvényes a természetrajzi gyűjteményre, illetve egyházközségi szinten a születési és halotti anyakönyvekre, valamint az esketési jegyzőkönyvekre is – ezek folyamatosan megtalálhatók nálunk – mondta Kádárné Zsoldos Edit. A Hódmezővásárhelyi Református Levéltár gyűjteményvezetője hozzátette: amikor egy újság megjelent Vásárhelyen – akár református, akár nem református vonatkozású –, annál is a lehető legteljesebb gyűjteményre törekedtek. Országos viszonylatban is kiemelkedő, hogy sok esetben az elsőtől az utolsó lapszámig rendelkezésükre állnak ezek a kiadványok.

– Állományunk folyamatosan gyarapszik, jelenleg már 80 levéltári fond fölött járunk. A teljes kimutatás még nem érhető el, de az egyházközség honlapján megtekinthető a fondjegyzék, amely szinte naponta bővül – mondta.

Nemrég jelentős iratanyag érkezett hozzájuk Debrecenből, a szentesi gyülekezettől, amely komoly bővülést jelentett. Emellett Fábiánsebestyénről is kaptak anyagokat.

– A kutatóktól azt kérjük, hogy előzetesen jelentkezzenek be: adják meg nevüket, kutatási témájukat és annak célját. Ezt követően felvesszük velük a kapcsolatot, egyeztetjük az időpontot, és a megadott téma alapján előkészítjük a releváns anyagokat. Igyekszünk minden szükséges dokumentumot – iratokat, fényképeket, anyakönyveket, presbiteri jegyzőkönyveket – előkészíteni, hogy célzottan dolgozhassanak. Szükség esetén másolatokat is készítünk: az anyagokat beszkenneljük, sokszorosítjuk, és eljuttatjuk a kutatókhoz. Minden módon támogatjuk a kutatásokat, hiszen számunkra is fontos, hogy gyűjteményünk használatban legyen. Ezeknek a dokumentumoknak az ad valódi értelmet, ha kutatják, feldolgozzák és a bennük rejlő tudást újraértelmezik – hívta fel a figyelmet Kádárné Zsoldos Edit.

Juhász István téglagyűjtő, levéltárkutató azt mondta, hogy a református levéltárban őrzött presbiteri jegyzőkönyvekben rendkívül sok adatot fel lehetett lelni. Korábban alig talált információt a református téglagyárról, ezért különösen örült annak, hogy az egyháznál ennyire jól megőrződtek ezek a jegyzőkönyvek.

– Az égető a Kutasi úton működött, és szoros kapcsolatban állt a Károlyi családdal, amelynek jelentős befolyása volt a térségben, és ők adták meg az égetési engedélyt is az egyháznak. Emiatt több forrásban is találni adatokat, de igazán jelentős mennyiségű információ csak a Hódmezővásárhelyi Református Levéltárban érhető el. Az egyház kezdetben csak úgy kaphatott engedélyt, hogy a téglákat templomok, egyházi épületek és iskolák építésére használja fel. Később azonban – ahogyan az előadásomban is szerepel – egy időszakban értékesítésre is termeltek, vagyis a lakosság számára is adtak el téglát, hogy ezzel növeljék az egyház bevételeit – sorolta.

A vásárhelyire igazán jellemző téglaépítészet jellegzetes egyházi épületei – a Susáni és a Tabáni templom, valamint az újgimnázium (a mai Bethlen – a szerk.) – mellett a református téglagyárban égetett téglából épült a város legrégebbi épülete, az Ótemplom, majd később az Újtemplom is. Emellett például a Malom utcai iskola udvarán is építettek egy kisebb, előkészítő jellegű helyiséget ezekből a téglákból.

– Gyűjtőként a téglák esztétikája ragadott meg, ezért kezdtem el foglalkozni velük. A laikusok ezt kevésbé veszik észre, de például a téglákon látható „RE” (Református Egyház) pecsétnek is számos változata létezik. Gyűjtői szemmel jól látható, melyek a ritkább darabok, és melyek fordulnak elő gyakrabban. Meglepő, hogy akár két betű is mennyi különböző formában jelenhet meg. Az általam eddig azonosított változatok száma nagyjából húsz. Vannak gyakori, úgynevezett „tucat téglák”, és vannak kifejezetten ritka darabok is. Például olyan változatok, ahol a jelzés nem középen helyezkedik el, hanem el van tolva az egyik oldalra – ezekből mindössze néhány példányt találtam, és valószínűleg a korai időszakból származnak – világított rá a téglák sokszínűségére és történetére Juhász István téglagyűjtő, a Monarchia Bélyeg- és Téglagyűjtő Egyesület tagja.