Különös jelenségre lehettek figyelmesek azok, akik az Árpád utcai tájház mellett sétáltak el a nemrégiben. Egy fekete keretes szemüveg ugyanis úgy döntött, hogy kiszáll a modern élet rohanásából, és inkább a természet közelségét választja.
Legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a fa törzsébe ékelődve üldögél, láthatóan teljes nyugalomban.
A szemüveg tulajdonosáról egyelőre semmit sem tudni. Elképzelhető, hogy még mindig a fejét vakarja otthon, és azon töpreng, mikor lett ilyen rossz a látása. Az is lehet, hogy már napok óta mindenkit gyanúsan közelről vizsgál, miközben azt mondogatja: „Mintha valami hiányozna…”
A szemüveg viszont jól láthatóan nem aggódik. Új lakhelye ugyan nem egy optikai szaküzlet kirakata, de a kilátás egészen kellemes. Egyik oldalról a tájház, a másikról a parkoló autók, fölötte madarak, körülötte moha és fakéreg. Nem minden szemüveg mondhatja el magáról, hogy ilyen természetközeli életet él.
A helyszínen járók persze azonnal gyártani kezdték az elméleteket.
Van, aki szerint egy figyelmetlen turista veszítette el. Mások úgy vélik, egy lelkes fotós próbált különleges perspektívát találni, majd annyira belemerült a kompozícióba, hogy magát a szemüveget felejtette hátra. Egy helybéli pedig azt állította, hogy a fa egyszerűen rövidlátó lett, és végre beszerzett magának egy megfelelő segédeszközt. Ez utóbbi magyarázatot látszik alátámasztani az a tény, hogy a szemüveg meglehetősen stabilan kapaszkodik a törzs oldalába. Mintha csak oda tartozna. Mintha évek óta arra várt volna, hogy egyszer egy fa viselje.
A természet egyébként gyorsan alkalmazkodik. Még néhány hét, és a helyiek valószínűleg már úgy beszélnek róla, mint valami állandó látványosságról.
Mert vannak tárgyak, amelyek elvesznek. Mások meg legendává válnak.
Ez a szemüveg egyelőre az utóbbi úton halad. Csendben figyel a tájház mellett, miközben arra vár, hogy vagy megérkezzen érte a gazdája, vagy hivatalosan is a környék legkülönösebb köztéri installációjává nyilvánítsák. Addig pedig teszi a dolgát: nézi a világot. Bár valószínűleg már nem teljesen élesen. De hát valljuk be, néha a legérdekesebb dolgokat éppen egy kicsit homályosan látjuk.
Hozzászólások lezárva.