„Folytatjuk a munkánkat, és várjuk, hogy a világ megváltozik”

Iványi Gábor lelkészt, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) elnökét a helyben.hu kérdezte az egyházuk ellen folytatott kormányzati hadjáratról, szegényekről és menekültekről, valamint arról, kitől kell félteni a keresztény kultúrát.

– Miért szállta meg augusztus közepén a NAV a MET Egyház által működtetett szegedi Wesley János Általános Iskolát?

– Le akarták foglalni az értékesíthető berendezést, a tartozásunk fejében. Nálunk mindenki be van jelentve, a járulékokat viszont nem tudjuk megfelelően fizetni, mert az állam törvénytelenül, alkotmánysértő módon visszatartja a nekünk járó támogatás egy részét. A nekünk igazat adó strassbourgi ítélet ellenére továbbra is szórakoznak velünk. 1981-ben, a pártállam idején nagyon nehéz körülmények között lettünk bevett és elismert egyház, és abból nem engedünk. Most pedig egy harmadosztályú státuszt kívánnának megadni nekünk, ami nem ad többet egy vallási egyesület cselekvési lehetőségeinél. Így elsősorban az államtól átvállalt feladatok, a hajléktalanellátás, a szociálismunka és az iskoláink finanszírozása jelent állandó problémát. Mi nem a Fidesztől kaptuk az egyházi státuszt, és nem jobboldaltól vagy a baloldaltól vállaltuk át a feladatokat, hanem a magyar államtól. Jelentkeztünk feladatokra, amelyeket becsülettel ellátunk. Számunkra hitelvi kérdés, a vallásunk alapja, hogy a társadalom legelesettebb alsó rétegében élők között szolgáljunk. Mi ezt tesszük. Emellett visszautasítjuk, hogy az egyházak egyre inkább rátenyerelnek a köz- és felsőoktatásra, a családpolitikára, az árvaellátásra és egyebekre.

– Miért nem adják hát vissza az államnak ezeket a feladatokat?

– Mert tudjuk, hogy ha minket kiszorítanak, akkor szélnek eresztik mindazokat a gyerekeket, akikkel rajtunk kívül senki nem akar foglalkozni. A szegedi iskolánk ellen az adóhatóságot vetették be, kiküldték a NAV helyi alkalmazottait, akik egyébként kifogástalanul viselkedtek. Megállapították, hogy többe kerül leszerelni és elszállítani az iskolapadokat, táblákat, mint amennyiért értékesíteni lehet, ezért végül nem vittek el semmit. Mi pedig megüzentük: ha elviszik a felszerelést az iskolából, akkor leülünk a földre, és a földön ülve fogjuk megtartani az órákat, és a modernebb eszközök helyett palatáblát és a tologatható fagolyókat fogunk használni, de nem fejezzük be a munkánkat. Megvárjuk, amíg a világ megváltozik, és emberségesebb lesz.

– Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár nemrég azzal indokolta 95 millió forint elvonását a MET egyház iskoláitól, hogy az „nem megtérülő befektetés az államnak”.

– Ez pontosan az étkezési költsége körülbelül 3000 iskolás gyereknek. Az előttünk álló tanévben pedig már megfenyegettek, hogy elvonják a maradék állami támogatást is. Közben ránk terheltek 250 milliós adósságot, amiből 125 milliót le is emeltek a számlánkról. Most azt várják, hogy további pénzek jöjjenek be, hogy azt is zárolhassák. Ilyen körülmények között szeretnénk legalább a béreket kifizetni a mintegy 500 dolgozónknak. A megtérülő befektetésről pedig annyit: mi nem a vezető politikusok és a vállalkozók gyerekeiért dolgozunk. Olyan világot szeretnénk, amelyben van reményük a legszegényebbeknek, a Hős utcai telepen és az ország legnyomorúságosabb régióiban élő gyerekeknek, akiknek ugyanúgy csak egyetlen életük van, mint másnak, hogy legalább egy szakmát, egy érettségi bizonyítványt tudnak szerezni, és kitörhetnek a kilátástalan helyzetből, amibe születtek.

– Mi a véleménye arról, hogy az egyházi iskoláknak sokkal magasabb fejkvótát fizet a magyar állam, mint a saját maga által fenntartott oktatási intézményeknek?

– Az egyházak kedvezményezett helyzetbe hozása mögött sanda politikai szándék áll: átjátszunk nektek állami feladatokat, ha ti cserébe olyan választópolgárokat neveltek, akik minket fognak támogatni. Semmi másról nem szól ez a történet, és ezt elfogadhatatlannak tartom. Ahol mi vagyunk a fenntartók, semmiféle ideológiai nevelés nincs, általános nevelést adunk. Emellett hittanoktatásra beengedünk bármilyen felekezetet, amennyiben erre van igény. Nyitottak vagyunk, és nemzetközi kapcsolatainknak köszönhetően nem egyszer holland református fiatalok, német szabadegyházi csoportok, katolikusok, és evangélikusok is jönnek az iskoláinkba önkéntes munkára, például kifesteni. Ez helyénvaló. De fenntartótól függetlenül mindenütt azt kellene biztosítani, hogy mindenkinek rendelkezésére álljon az ideológiasemleges oktatás.

– Mi lehet a következménye annak, hogy ez a kormány szemmel láthatóan lemond mintegy 4 millió elszegényedett magyar emberről?

– Rövidlátó és elfogadhatatlan politika ez. Csak találgatni tudok: jöhet éhséglázadás, amikor az emberek betörnek a boltokba, és esznek, mert nem akarnak éhen halni, de lehet tömeges lehet az elvándorlás is. Bár a legszegényebbek, az iskolázatlanok nem kellenek nyugaton, nekik itt kell emberi életkörülményeket biztosítani. A mi feladatunk nem csak az oktatás: erőnket megfeszítve igyekszünk előteremteni a látókörünkben lévő emberek alapvető létfeltételeit.  Évről évre tüzelőre gyűjtünk, és legalább ezer családnak rendszeresen megy élelmiszercsomag. A konyhánk úgy főz, hogy bárki bejöhet, ingyen elviheti az ebédet. Ebben a méltatlan, már-már háborús helyzetben attól sem kell visszariadni, hogy az ember eladjon egy hangszert, képet vagy bármit annak érdekében, hogy másoknak enni tudjon adni, vagy segítsen egy temetést megrendezni. Krízishelyzetben lévő családokért összetett, bonyolult ügyeket vállalunk, amelyek viszik a pénzt, az energiát, de ez a feladatunk. Meghat és inspirál, hogy világnézeti meggyőződéstől függetlenül sokan pénzt, ruhát, tartós élelmiszert vagy anyagi segítséget nyújtanak nekünk, hogy folytassuk a munkát.

– A kormány a legújabb konzultációs kampányában ismét elővette a menekültügyet. Úgy tűnik, az ijesztgetéssel még az elbizonytalanodók között is megerősíti a támogatottságát.

– Szomorúan látom, hogy nagy tömegek nem gondolkoznak és nem működik a szívük sem. Az emberek agya és szíve úgy tud helyesen működni, ha a vezetőik megfelelő információt adnak és példát mutatnak. Ha az állam nem szolidáris velük, akkor azt a következtetést vonják le, hogy ők sem lesznek szolidárisak a bajba jutottakkal szemben. Az egyházaknak nagyon határozottan kellene kiállni amellett, hogy a világ üldözötteit igenis segíteni kell. Magyarországot nem fenyegeti az a veszély, hogy tömegek itt akarnak lakni, vagy elveszik munkahelyünket. Nem volt erre példa. Mi a menekültek számára olyanok vagyunk, mint egy pályaudvar. Azért vannak itt, mert várják a csatlakozást, és tovább akarnak menni. Mindenkinek érdeke, hogy a pályaudvaron legyen vécé, legyen víz és ennivaló, legyen pad, amire le lehet ülni annak, aki fáradt, és jöjjön a takarító, és időről időre takarítsa össze a dolgokat, és legyen információ a falon, hogy melyik vonat hova megy, és ezt a minimumot biztosítsák. Arra kéne az embereket nevelni, hogy segíts, mert ha bajba jutsz, neked is segíteni fognak. A menekültek között pedig igenis vannak képzett emberek, akiknek föl lehetne kínálni álláshelyeket, az orvosi, mérnöki, és egyéb diplomáit lehetne honosítani. Nem arról van szó, hogy nem tudnak vécét használni, meg késsel, villával enni – csak emberi körülményeket kell biztosítani számukra.

– Nem fél attól, hogy más vallású, más kultúrájú emberek veszélyt jelenthetnek a kereszténységre?

– Nem egy olyan bevándorolt muzulmán boltost ismerek, akik ingyen adnak ennivalót vagy pénzt a hajléktalanoknak. Tiltakozom az ellen, hogy az lenne a kereszténység, amit a jelenlegi magyar kormány képviselői mutatnak és elvárnak. Nem az a kereszténység, amelyik vadászkiállításra áldoz százmilliárdot, százmilliárdokból épít stadionokat, üres kisvasutat, kastélyokat, miközben a legszegényebbektől a járványra való hivatkozással elvesz ehhez képest pitiáner összegeket, amelyek a magyar költségvetésben nem jelentenek tételt, és engedi, hogy akár naponta többet keressenek olyanok, akik ezért nem dolgoztak meg, csak kegyencei, elvtelen kiszolgálói ennek a rendszernek. Ez nem kereszténység. A kereszténység Krisztus példájának követését jelenti. Tessék megnézni, hogy az evangéliumi Jézus hogyan viszonyult a menekültekhez, a szegényekhez, a társadalmon kívüliekhez, a mozgássérültekhez, egyáltalán az egész világhoz. Keresztény az, aki azon akar munkálkodni, hogy másoknak jobb legyen. Megrendülten és hálás szívvel élem meg, hogy fantasztikus barátaim, olyanok is, akik nem hisznek és nem vallásosak, odaállnak mellém és segítenek, pedig maguk is esetleg a támadás célpontjai lehetnek. Tapasztalatom szerint, ha a Jóisten valamit gyorsan és szakszerűen akar elintézni, gyakran nem a vallásos emberekhez fordul. A kereszténység nincs veszélyben, legfeljebb meg kellene újulnia, emberségesebbé kellene válnia, és jobban kéne hasonlítania az alapító szívére és tetteire.

forrás: helyben.hu