Vásárhely Anno: zeneiskolát terveztek a városban

Részben társadalmi, részben hivatalos támogatással akartak már 100 éve zeneiskolát létesíteni Vásárhelyen. Az akció középpontja és vezetője Kovács Sebestyén Zoltánnak a terv egy házi zeneestélyén ütött az ötlet a fejébe.

Nem volt zenei élet nélkül 100 éve Vásárhely, hiszen citerazenekarok szórakoztatták a tanyavilágban élőket, bálokon komolyabb zenészek is felléptek és cigányzenészekből is akadt jó néhány, hogy majd a legismertebb közülük Béla cigány, azaz Czutor Béla legyen, akinek még a külföldi gyógyíttatására is összedobták a pénz a helybéliek. A zenekarok tagjai, illetve a zenészek azonban leginkább önnönmaguk próbálták fejleszteni saját hangszertudásukat, és az utánpótlás is jobbára a műkedvelő zenészekből került ki. És persze a zenei élet korábban is adott olyan nagyságokat, mint Nyizsnyay Gusztáv dalárdaalapító és trubadúr.

Kovács Sebestyén Zoltánnak egy házi zeneestélyén ütött az ötlet a fejébe, hogy zeneiskolát kellene alapítani részben közadakozásból.

A tervet a helyi sajtó is megszellőztette. A Vásárhelyi Napló 100 évvel ezelőtt azt írta, hogy a zeneiskola létesítését célzó mozgalom – mely középpontja és vezetője Kovács Sebestyén Zoltán – még csak társadalmi jellegű, a napokban fog hivatalos formát ölteni, amikor is a zenei élet vezetői a zenésztársasággal közös megbeszélésen megszerkesztik a beadványukat a városi tanácsnak.

„Zenei körök véleménye szerint egy ilyen intézet létesítéséhez az összes előfeltételek megvannak Vásárhelyen, az egész csupán organizáció és pénz kérdése.” írta le a lap névtelen munkatársa, nem is tudva, hogy z utolsó tagmondattal nem csak az akkor jelenbe, de a jövőbe is látott.

A lap azt is megírta, hogy a zenei élet vezetői szerint érdemes lenne megnyerni az ügynek dr. Vöröss Sándor Vásárhelyre menekült, s itt időző lelkészt, „aki amellett, hogy ragyogó tehetségű előadó és zeneszerző, a zeneoktatás terén is az elsőrangú erők közé tartozik” – írta a lap.

A zeneiskola helyét is kiszemelték, mégpedig a Szarvas vendégló nagytermét (itt működik ma a tűzoltóság). Az ötlet nagy visszhangot váltott ki a városban, a nekibuzdulásban Kun Bálint fakereskedő vállalta, hogy díjtalan biztosítja egy évig a iskola fűtését, míg Gádor Pál, a villanytelep igazgatója pedig ugyanennyi időre a díjmentes világítást ajánlotta fel.