Demokratikus intézmények nélkül a hatalom csak erőszakkal tartható fenn, márpedig ma minden arrafelé halad, hogy azok a demokratikus intézmények elsorvadjanak, kiüresedjenek.
A demokrácia nem pusztán választások sorozata. Nem csak annyit jelent, hogy négyévente szavazunk és kész. A demokrácia – elméletben és néhány országban a gyakorlatban is, 200-400 vagy 500 éve – intézményrendszer: fékek és ellensúlyok hálózata, amely biztosítja, hogy a hatalom ne váljon önkényessé. Ha ezek az intézmények elgyengülnek, vagy szándékosan leépítik őket (ahogy ezt most Trump teszi odahaza), a hatalom alternatív eszközökhöz nyúl – és ezek az eszközök mindig az erő, a félelem és az elhallgattatás irányába mutatnak. Még ha ez egyelőre nem gumibotozást, a börtönbe vetést, vagy a hatalom számára kényelmetlen emberek ablakon véletlen való kizuhanását jelenti.
A demokratikus intézmények – bíróságok, független sajtó, szabad egyetemek, ombudsman, választási bizottság, önálló alkotmánybíróság – nem díszletek, hanem a jogállam alappillérei. Nem véletlen, hogy az autoriter rendszerek első dolga ezek kiüresítése, vagy megszállása.
Az autoriter rendszer vezetői kényelmesek, kerülik a kellemetlenségeket, így ahol a sajtó csak szócső, ott nem kérdeznek. Ahol a bíróság nem független, ott az igazság nem véd meg senki. Ahol a parlament csak díszlet, ott nincs vita, csak vezényszó, de az kemény, és azonnali intézkedést követel. És ahol nincsenek valódi demokratikus intézmények, ott a hatalomnak egyetlen útja marad a fenntartásra: a nyomásgyakorlás, a megfélemlítés, az erő alkalmazása – akár közvetve, akár közvetlenül.
A modern autokrácia nem mindig tankkal, rendőrrel, vagy lefüggönyözött autóval érkezik. És már rég elmúlt a csengőfrász, mely a Rákosi-korszakot jellemezte. Ma elég csak a törvények átírása a bábszínházzá alakított parlament révén, ahol biztos a kétharmad és ahonnét a képviselőket ki lehet csak úgy tiltani. És elég a független hangok ellehetetlenítése, a közpénzek párthű emberek kezére játszása, a választási rendszer manipulálása. A látszat megmaradhat, de a tartalom kiürül – és a megtévesztett tömegek még tapsolnak is hozzá. Hangosan, de még nem ütemesen.
A sajtó tudósít, de nem kérdez(het). A bíróság ítél, de nem független. Ebben a világban a hatalom már nem szolgál, hanem uralkodik. Elkerülendő azt, hogy elszámoltatható és leváltható legyen. Legalább négyévente. A hatalom nem önmagáért van, hanem a közösségért. Most úgy tűnik, a közösség csak egyetlen egy emberért van, annak túlélését biztosítja, akár a Harcosok Klubja önkéntes trolljaként, akár a valóságon átsikló megtévesztettjeként. Mert bár tudata mélyén azért ráébred, hogy megtévesztették, s mégsem a Kánaánban él, de nem akarja ezt elismerni, s szemen köpnie önmagát.
Pedig a képlet egyszerű, már az ókori Athénban is tudták – ahol pedig nem kisebb dolgot találtak fel, mint a demokráciát -, hogy ahol nincs jogbiztonság, ott nincs biztonság. Ahol nincs erős külső kontrollja a hatalomnak, (ez pedig nem más, mint a szabad, nem kézivezérelt sajtó), ott nincs szabad ember. És ahol a hatalom csak erővel maradhat fenn, ott előbb-utóbb nemcsak a szabadság tűnik el, hanem a méltóság is.
Mindannyiunké…
Hozzászólások lezárva.