Igencsak kreatívan használja ki az út- és járdahibákat valaki. Legutóbb egy kokárda közepévé nemesült egy kátyú.
Vannak dolgok, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni, még ha az egy kátyú is. Különösen akkor nem, ha valaki nemcsak egyszerűen megjelöli, de egyenesen nemzeti színekbe is öltözteti. Mert azért mégiscsak más egy közönséges úthiba, mint egy piros-fehér-zöldbe csomagolt, mondhatni, hazafias gödör.
A képen látható alkotás akár a magyar kreativitás és a közterületi problémamegoldás sajátos találkozásának is tekinthető. A piros, fehér és zöld festék nemcsak keretezi a kátyút, hanem ünnepélyes jelentőséget is kölcsönöz neki. Mintha azt üzenné: ez itt nem holmi elhanyagolt útszakasz, hanem nemzeti ügy. A gödör közepén pedig ott tátong a valóság, amelyet semmilyen festékréteg nem képes eltakarni.
Persze, a kezdeményezésben van valami rokonszenves. Ha már betömni nem sikerült, legalább fel lehet díszíteni. Ha az aszfalt nem is kapott új burkolatot, kapott egy kis hazafias sminket. A járókelő pedig immár nem egyszerűen egy úthibával találkozik, hanem egy olyan látványossággal, amely mellett talán még a külföldi is megállna egy fényképre. És kokárdát jó érzésű gyalogos nem tapos, így elkerüli a nyaktörő aszfalthibát is.
A történetben persze az a legszebb, hogy a festéknek nem kell útépítési engedély, nem kell hozzá közbeszerzés, és feltehetően a kivitelezés sem tartott hónapokig. Kellett hozzá három festék, némi kézügyesség, és máris elkészült a közterületi műalkotás.
Nem tudni, ki készítette, és azt sem, hogy tiltakozásnak, figyelemfelhívásnak vagy minek szánta. De a látvány önmagáért beszél. Talán ez a magyar valóság egyik legpontosabb köztéri installációja: a nemzeti színek szépen körbefogják a problémát, csak éppen megoldani nem tudják. (És eláruljuk – mielőtt fröcsögve szidni kezdi valaki Vásárhelyt, hogy a kátyúra Szegeden bukkantunk)
Hozzászólások lezárva.