Frankó Tünde 56 évesen írta meg élete első, Anyám könnye című könyvét, melyet szerda este mutattak be a Németh László Városi Könyvtárban. A szerzőt olyan mély érzéseit vetette papírra, hogy azokat – mondta, maga sem tudja felolvasni egy-egy író-olvasó találkozón.
– Már egészen kislányként tudtam, hogy egyszer fogok írni egy könyvet, és azt szeretni fogják az emberek. Gyermekként azonban nem kaptam dicséretet, nem kaptam buzdítást sem otthon, sem az iskolában azért, hogy valami különleges lenne bennem. Ennek hiányában talán elveszítettem a bátorságot egész életemben ahhoz, hogy ezt ki merjem adni magamból, és legyek annyira bátor vagy gyógyult, hogy meg merjem írni. Közben felneveltem a saját gyerekeimet, és azt tanultam az anyámtól, a nagyanyámtól, hogy egy rendes asszony dolgozik: főz, gyereket nevel, mos, fehérít és süteményt süt, nem pedig írogat. A minta erős volt, én pedig tartottam magam hozzá. Amikor a legkisebb, harmadik gyermekem is kirepült, utána lettem olyan bátor, hogy leültem írni – árulta el Frankó Tünde.
Azt mondta, nem fikció a könyv, hanem minden szava igaz. Minden szereplője élő és valós személy, a családjához tartozik.
– Az édesanyám öt évvel ezelőtt halt meg, és akkor elkezdtem az ő haláláról írni. Ezek az írások meg is jelentek különböző platformokon, nagyon nagy olvasottságuk volt, és segítettek embereknek. Jöttek a visszajelzések, hogy „de jó, én is ezt érzem, csak nem tudtam megfogalmazni”, vagy hogy az írás segítségével tudtak gyászolni, elengedni. Ekkor éreztem meg, hogy az írásom hatással van az emberekre, és biztos lettem benne, hogy meg kell írnom ezt a könyvet. Közben elkezdtem kutatni az anyukám gyerekkorát, a múltat, hogy miért annyit kaptam, amennyit kaptam, vagy miért nem kaptam meg tőle azt a szeretetet, amire vágytam. Kutattam, és nagyon sok történetet találtam, amelyek magyarázatot adtak számomra, és gyógyulást hoztak a lelkemnek. Azt gondoltam, hogy talán másoknak is tudok segíteni vele. Nem segítőkönyvet akartam írni, egyszerűen csak írtam. Most pedig döbbenetes számomra, hogy mennyien írják vissza: olyan, mintha az ő történetüket írtam volna meg – mondta az írónő, aki egy olyan gyermek érzéseit örökítette meg, aki nem kapott elég szeretetet, akit nem öleltek eléggé. Egy anya érzéseit, aki nem tud adni, mert olyan traumák érték gyerekkorában, amelyeket soha nem tudott feldolgozni.
– Az én anyukám annyira nem élte az életét, annyira nem tudott szeretni, annyira megbéklyózta mindaz, ami vele történt, és annyira csapdában tartotta a saját fájdalma, hogy nem tudott engem közel engedni magához. És ezek nemcsak velünk történtek meg. Nagyon sok emberi sors hasonló. Az emberek megtalálták az én történetemben a sajátjukat. De a könyvben benne van az apámról, a nagyapámról és a nagyanyámról is néhány történet. Sok-sok olyan dologról szól, ami nem egyedi, ami bármelyik tanyavilágban, bármelyik kádárkockában, bármelyik „Bánat utcában” megtörténhetett. Ahhoz, hogy megértsük önmagunkat és a fájdalmainkat, meg kell értenünk az elődeink fájdalmait is, hiszen egyik szülő sem akarja tudatosan bántani a gyermekét. Mindenki jó anya vagy boldog apa szeretne lenni.
Az írónő szerint a könyve üzenete is az, hogy mindenkinek van egy története, amit meg kell ismernünk ahhoz, hogy megértsük őt. Könyve egyik fejezetének címe: Kérdések anyámhoz. – Ezek azok, amit még feltehettem neki, de vannak, melyeket már soha nem fogok tudni megkérdezni. De ha fel merjük tenni a kérdéseket, akkor gyógyulunk. Fontos, hogy az életerőt a múltból kapjuk, de ehhez tisztelnünk, megértenünk és feldolgoznunk kell a múltat.
Frankó Tünde azt mondta, hogy nagyon sokat olvasott egészen gyerekkorától kezdve. A könyvekbe menekült az otthoni fájdalmak elől, és ott talált egy másik világot. Mindig nagyon szerette az irodalmat. Akkor még nem tudta, hogy ez felkészülés az írásra.
– Óvónő lettem, ott a mesék világa és a belső gyermekem gyógyítása kapcsolódott össze. Emellett egészségügyi végzettségem is van, sokféle dolgot tanultam. Lassan huszonöt éve segítőként dolgozom: családállító, kineziológus, önismereti tréner vagyok, és nagyon sok előadást tartottam önismereti témában. Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni, beszélgetni, tanítani őket. Most gyógyítóírás-tanfolyamokat tartok. Elkötelezett vagyok amellett, hogy segítsek. Mindig azt éreztem, hogy nem tudok elég embernek segíteni, hiszen időpontot sem tudok mindenkinek adni. De a könyvön keresztül szeretnék minél több emberhez eljutni, hogy minél több ember lelke gyógyuljon, és egy kicsit jobb legyen a világ. Az Apám könnye lesz a következő könyvem, aztán jönnek majd további történetek az anyasorsról, a szorongásokról, a félelmekről. Már most legalább tíz könyv él a fejemben, és most már megvan hozzá a bátorságom és a lehetőségem is, hogy megírjam őket – mondta Frankó Tünde.
Hozzászólások lezárva.