A Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista a modern magyar irodalom meghatározó, világirodalmi rangú alkotója volt. A különösképp a német nyelvterületen kedvelt szerző neve többször felmerült már az irodalmi Nobel-díj esélyesei között is.
„2026. augusztus 26-án reggel 8 órakor gombosszegi otthonában elhunyt Nádas Péter. A hírt a család kérésére tesszük közzé, és ezúton kérjük az olvasókat és a sajtó munkatársait, további tájékoztatásig tartsák tiszteletben, hogy nem kívánnak nyilatkozni” – jelent meg a világhírű magyar író halálhíre közösségi oldalán.
Nádas Péter zsidó munkáscsaládban született 1942-ben, Tauber Klára nőmozgalmi munkás és Nádas László telefonműszerész gyermekeként. Szüleit korán elvesztette, ezt követően öccsével nagynénje, Aranyossi Magda gyámsága alá került.
1958–1961 között fényképész szakmunkástanuló volt. 1961-től végezte el a MÚOSZ kétéves újságíró-iskoláját. 1965–1967 között a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakára járt, de államvizsgát nem tett.
1961–1963 között a Nők Lapja című lap fotóriportere, 1965–1969 között a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt. 1969-től szabadfoglalkozású író. 1974-ben a Humboldt Egyetemen volt ösztöndíjas, itt a századforduló történetével foglalkozó előadásokat hallgatott elsősorban. 1974–1979 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat olvasószerkesztője volt. 1980–81-ben a győri Kisfaludy Színház lektora volt. 1989–90-ben a Magyar Napló állandó munkatársa volt. 1993-ban infarktus következtében több koszorúérműtéten esett át.
1992. március 15-én Kossuth-díjat kapott. 2003 őszén Prágában átvette a Franz Kafka-díjat.
2005 novemberében Pro Urbe Budapest díjat vesz át „kortárs íróként a hazai és nemzetközi irodalmi életben betöltött szerepe elismeréseként”. 2006. június 13-án a Berlini Művészeti Akadémia tagjai közé választotta. Azóta a Balassa Péter-díj kuratóriumának is tagja. 2007-ben a XIII. kerület díszpolgára. 2015-ben, a magyar dráma napján Szép Ernő-díjjal ismerték el életművét.
A posztmodern prózafordulat, Esterházy Péterrel, Hajnóczy Péterrel és Lengyel Péterrel együtt a „Péterek nemzedékének” egyik nagy újítója, akinek olyan monumentális regényeket köszönhetünk, mint az Emlékiratok könyve, a Párhuzamos történetek, a Világló részletek, illetőleg a Rémtörténetek. Neve az utóbbi években rendre felmerült az irodalmi Nobel-díj esélyesei között.
Hozzászólások lezárva.