Fejet hajtottak Vásárhelyen az aradi vértanúk emléke előtt

„177 év telt el az aradi hajnal óta. Megváltozott körülöttünk a világ, de vannak dolgok, amelyek nem változnak: az ember vágya a szabadságra, a szülőföld szeretete, a közösséghez tartozás ereje és azok emlékezete, akik mindezekért a legnagyobb áldozatot hozták” – mondta emlékbeszédében ma délután a Kossuth téri ’48-as emlékműnél Gyöngyösi Ferenc alpolgármester.

„Október 6-a történelmünk egyik olyan napja, amikor lehajtjuk a fejünket. 177 esztendővel ezelőtt, 1849. október 6-án Aradon kivégezték a magyar szabadságharc 13 honvédtisztjét, ugyanezen a napon Pesten pedig kivégezték gróf Batthyány Lajost, Magyarország első felelős miniszterelnökét. A szabadságharcot leverték, a fegyvert letették, a megtorlás pedig példát akart statuálni. A történelem azonban különös igazságot szolgáltatott: azokra, akik kimondták a halálos ítéleteket, ma alig emlékezünk, azoknak a nevét viszont, akiket el akartak hallgattatni, 177 év elteltével is ismeri egy egész nemzet” – emelte ki emlékbeszédében Gyöngyösi Ferenc alpolgármester a Kossuth téri ’48-as emlékműnél rendezett ünnepségen.

Aki szerint bár a 13 vértanút különböző származás, életút és személyiség jellemezte, mégis összekötötte őket Magyarország szabadságának ügye.

„Október 6-a egyik legfontosabb üzenete, hogy a haza nem attól lesz közös, hogy mindenben ugyanazt gondoljuk, egyformák vagyunk, vagy soha nincs közöttünk vita. A haza attól közös, hogy vannak dolgok, amelyek fontosabbak személyes érdekeinknél, nézetkülönbségeinknél és pillanatnyi vitáinknál. Ilyen a szabadság, a közösség, az otthonunk és Magyarország” – hangsúlyozta.

Emlékeztetett arra, hogy 177 év távlatából könnyű hősöknek nevezni az aradi vértanúkat, sokkal nehezebb azonban belegondolni abba, hogy ők nem szobrok voltak, hanem emberek: férjek, édesapák, barátok és katonák. Emberek, akiknek terveik voltak, akik szerettek volna hazatérni és élni. Mégis elérkezett egy pillanat, amikor vállalniuk kellett korábbi döntéseik következményét. Tudták, mi vár rájuk, mégsem tagadták meg azt, amit szolgáltak. Ezért nem pusztán a halálukra kell emlékeznünk, hanem arra is, ahogyan éltek: a kötelességtudatra, a bátorságra, a hazaszeretetre és arra a meggyőződésre, hogy vannak értékek, amelyek mellett akkor is ki kell állni, amikor annak ára van.

„A ma élőknek már nem csatatéren kell bizonyítaniuk a hazaszeretetüket. A felelősség sokkal hétköznapibb: abban mutatkozik meg, hogyan bánunk egymással, hogyan vigyázunk arra a közösségre, amelyben élünk, mit adunk tovább a gyermekeinknek, és képesek vagyunk-e a vitáinkon túl is meglátni azt, ami összeköt bennünket. Október 6. a felelősség napja is. Aki a közösség szolgálatára vállalkozik, annak tudnia kell, hogy a rábízott hatalom nem kiváltság, hanem felelősség. Egy közösség csak akkor lehet erős, ha a szolgálat valóban szolgálatot jelent, és mindenki számot ad a rábízott értékekről, legyen bárhol, bármilyen tisztségben. Október 6. arra is figyelmeztet bennünket, hogy a szabadság soha nem magától értetődő. Generációk dolgoztak és küzdöttek érte, és voltak, akik az életüket adták érte. Nekünk már nem meghalnunk kell a szabadságért, hanem felelősen élnünk kell vele, miközben közösséget építünk, és megőrizzük azt az országot és azt a várost, amelyet örökül kaptunk” – mondta.

Hozzátette: 177 év telt el az aradi hajnal óta. Megváltozott körülöttünk a világ, de vannak dolgok, amelyek nem változnak: az ember vágya a szabadságra, a szülőföld szeretete, a közösséghez tartozás ereje és azok emlékezete, akik mindezekért a legnagyobb áldozatot hozták.

„Nem azért emlékezünk, hogy újraéljük a gyászt, hanem azért, hogy ne engedjük feledésbe merülni az áldozat értelmét. Hajtsunk fejet az aradi 13 és Batthyány Lajos előtt, valamint mindazok előtt, akik életüket és szabadságukat áldozták azért, hogy Magyarország szabad hazája lehessen a magyar embereknek. Őrizzük meg a nevüket és a történetüket, de mindenekelőtt őrizzük meg azt, amiért vállalták a végső áldozatot: a szabadságot, a hazát és az egymás iránt érzett felelősséget” – fejezte be megemlékezését Vásárhely alpolgármestere.

A Kossuth téri ’48-as emlékműnél Ditrói Zoltán mondta el Juhász Gyula Vértanúink című versét, majd a résztvevők katonai tiszteletadás mellett helyezték el koszorúikat. Ezt követően a Kincses temetőben, az aradi vértanúk kopjafájánál is elhelyezték koszorúikat.

A megemlékezésen közreműködött a Magyar Honvédség 30. Kinizsi Pál Páncélozott Gyalogdandár Helyőrségi Zenekara. Koszorút helyezett el a városi önkormányzat, Magyar Honvédség 30. Kinizsi Pál Páncélozott Gyalogdandár, a Tisztelet és Szabadság Párt nevében Ferenczi Gábor országgyűlési képviselő az ifjúsági önkormányzat és a civil szervezetek képviselői.

Hozzászólások lezárva.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!