Érvek és ellenérvek a Dambo szobor körül

A szerdai közgyűlésen maratoni vita folyt a Kása erdőben elhelyezendő Thomas Dambo szoborral kapcsolatosan. Összegyűjtöttünk minden tudnivalót és a közgyűlésen elhangzott érveket illetve ellenérveket, ahogyan a legmeglepőbb és legütősebb mondatokat is. A testület egyébként megszavazta a szobrot és a hazai művészeket támogató pályázatot is.
Március végén városunkban járt a nemzetközi hírű dán szobrászművész, Thomas Dambo. Egy nagyon izgalmas előadáson számolt be életéről, eddigi munkásságáról, beszélgetőtársa Márki-Zay Péter pedig elárulta, a művészt azért hívták Vásárhelyre, mert egy köztéri szobrot szeretnének tőle. Az áprilisi közgyűlés hivatott dönteni, hogy jóváhagyják-e, de mint minden ebben a városban, ez is komoly vitát váltott ki.
Ki is az a Thomas Dambo és mik azok a trollszobrok?
Thomas Dambo dán recycle artist, azaz újrahasznosító művész, akinek az elmúlt 11 évben 17 országban 150 alkotása található. Ezeket itt tekinthetik meg. A szobrai azokból a hulladékokból épülnek meg, amelyeket azokon a helyszíneken gyűjtenek, ahová a szobor kerül. A szobrokat mindig a természetben helyezik el, hogy keresésük során minél több időt töltsenek az emberek a szabadban.
A szobrokat a helyiekkel közösen telepítik, egy-egy szobor mentén 50-100 fős vagy még nagyobb közösségek alakulnak, akik segítik a munkálatokat. A 17 országban a 150 szobor telepítésének mindegyike valódi eseménnyé nőtte ki magát, összesen mintegy 30 ezer önkéntes segítette munkáját.
A Dambo szobrokat megkeresni kihívás, a szoborkeresés mentén egy világszintű mozgalom szerveződött. A rajongók egy online térképen jelölni is tudják, mennyi trollt sikerült felkeresniük.
A trollszobrok felkerültek a Time magazin 2025-ös A világ legcsodálatosabb helyei listájára, ahol azt írják, hogy becslések szerint a szobrokat már 6 milliónyian megnézték. Dambo ennél szerényebb, ő 5 millió szemlélőről számol be.
Mi történt a közgyűlésen?
Az előterjesztés
Az április közgyűlésen Petrovics György aljegyző terjesztette elő azt a napirendi pontot, amelynek kapcsán arról döntött a testület, hogy legyen-e Dambo szobor a Kása erdőben és hogy biztosít-e az önkormányzat forrást erre. Egy troll-szobor megalkotása körülbelül 60 millió forintba kerül, de a művésszel sikerült megállapodni abban, hogy 20 millió forintért vállalja a szobor megalkotását, további 12 millió forintot pedig a járulékos költségekre irányoznának elő. Az előterjesztésben ugyanakkor arról is dönteniük kellett a képviselőknek, hogy a dán művész szobrának Vásárhelyen való elhelyezésével párhuzamosan egy olyan pályázatot hozzanak létre erre a ciklusra, amelyre elsősorban vásárhelyi, de mindenképpen magyar szobrászok pályázhatnak. A pályázat keretösszege éppen annyi, mint Dambo honoráriuma, azaz 20 millió forint.
Az előterjesztés során az is elhangzott, hogy Thomas Dambo, a világszerte ismert művész, újrahasznosított anyagokból készült monumentális szobraival népszerűsíti a fenntarthatóságot. Alkotásai a közösségi részvételt is ösztönzik, hiszen a helyi lakosokkal együtt készíti el azokat. A szobor
Hódmezővásárhely zöld törekvéseinek szimbóluma lehetne. Merthogy a város már számos fenntarthatósági kezdeményezést indított el, például a Rotary tanösvény létrehozását, amely nemzetközi elismerést is kapott a Zöld Város Díj formájában. A szobor jól illeszkedne ezekhez az erőfeszítésekhez, és tovább erősítené Hódmezővásárhely arculatát, mint környezettudatos város. Az újrahasznosított anyagokból készült szobor felhívná a figyelmet az újrahasznosítás fontosságára, hozzájárulva a városi lakosság környezettudatos szemléletformálásához.
Az is elhangzott, hogy egy Thomas Dambo által készített szobor jelentős turisztikai vonzerőt jelentene, mivel művei világszerte keresettek. Ez hozzájárulhatna Hódmezővásárhely gazdasági fejlődéséhez és kulturális életének gazdagításához. Az újrahasznosított anyagokat helyi forrásokból lehetne biztosítani (például hulladékfa vagy uszadékfa), ezzel is támogatva a Fenntartható és Zöld Város projekt célkitűzéseit. A szoboravatást kísérhetnék környezettudatos rendezvények, például hulladékgyűjtési akciók vagy szemléletformáló előadások.
A testület maratoni vitája – érvek és ellenérvek
A képviselők eddig soha nem látott aktivitással szólaltak fel a napirend mentén.
Jovány Gyula képviselő azt javasolta, hogy a szoborra szánt összeget inkább osszák szét a civil- és sportegyesületeknek, akik a túlélésért küzdenek.
A polgármester válaszában elmondta, hogy a civil és sportegyesületekről gondoskodnak, az önkormányzatnak azonban egyéb feladatokat is el kell látnia. Az is elhangzott, hogy nem az a kérdés, mire költsenek el 20 millió forintot, hanem hogy a turizmus fejlesztése, a környezttudatos szemléletformálás, a zöld terület fejlesztése, a zöld szemlélet meghonosítása és a művészetpártolás a kérdés.
A Fidesz frakcióban Nagy Enikő Diána adta elő a képviselőcsoport véleményét. Elmondta, hogy egyrészt a szobor nem kapcsolódik a hódmezővásárhelyi identitáshoz, a trollok nem képezik a magyar folklór részét, ezért szerintük a troll-szobor „egy idegen folt lenne a város képén”. A fideszes képviselő kifogásolta, hogy miért nem a gyermekvédelemre költik ezt a pénzt, hiszen számos szakember hiányzik az ellátó rendszerből. Azt is mondta, hogy ha már a Zöld Város koncepciót akarja a város egy szoborral meghonosítani, akkor válasszon magyar művészt, szerinte a trollszobor karakteridegen Vásárhelyen és úgy ítéli, nem hozna hasznot a városnak turizmus szempontjából sem.
Turi Csaba képviselő visszaemlékezett egy még intézményvezető korából származó történetre, amikor Lázár János polgármesterként arra emlékeztette a közgyűlést, hogy a Fekete Sas megépítése idején is sok vásárhelyi élt rászorulóként, mégsem azt nézték, hogy megépüljön-e a Fekete Sas a maga pompájában. Szerinte nem szerencsés összemosni a gyermekjóléti szolgáltatást és a rászoruló gyermekek helyzetét a szobor kihelyezésével, ahogyan a fazekasságot sem. Azt mondta, meg kell nézni Dambo troll-térképét, a szobor Vásárhelyet erre a világtérképre tenné fel. Turi úgy fogalmazott, nem tudna racionális érvet mondani a térkép ellen.
Arany-Tóth Katalin képviselő is felszólalt, elmondta, hogy a troll-szobor korrekt és sokirányú, sokoldalú lehetőséget rejt magában, ráadásul nagyon fontos üzenete van és nemzetközileg egy nyitásra adna lehetőséget. A vásárhelyi művészeket nem szorítaná vissza, hanem modern irányzatoknak adna teret. Ahogyan fogalmazott: „az almát nem lehet a körtével összehasonlítani”.
Gyöngyösi Ferenc alpolgármester elárulta, hogy amikor a polgármester elmondta ezt az ötletét, neki is voltak ellenérzései, de amikor kiderült, hogy Dambo világszerte alkot és a több mint 150 szobrának milyen komoly turisztikai értéke van, ráadásul Közép-Európában Vásárhely lenne az első helyszín, úgy ítélte meg, hogy a város is is felkerülne egy nemzetközi turisztikai térképre.
Hozzászólásában azt is elárulta, hogy már dolgoznak egy olyan helyi turisztikai kerekasztal megszervezésén, amely a helyi vendéglátósokat és szállásadókat tömörítené, központi kérdése pedig az lenne, hogy miként növelhetnék a vendégéjszakák számát a városban.
Meggyőződése, hogy a szobor lendíthet Hódmezővásárhely turisztikai értékén, és ezáltal bevételnövelő hatása is lenne, szerinte megtérülne a befektetett összeg.
Berényi Károly alpolgármester úgy fogalmazott, hogy „bezárkózhatunk a magunk kis hagyományos kulturális világába, ami nekünk a legfontosabb a világon, de látnunk kell, hogy a világ kinyílt. Bizony egy európai ember, vagy akár ha a tengerentúlról jön valaki hozzánk, az nehezen fogja a mi hagyományainkat befogadni, de sokkal könnyebben fogadná be, hogyha egy ilyen szobor miatt jönne el, és akkor meg tudnánk mutatni neki tényleg, hogy a melyek a mi saját értékeink”. Kihangsúlyozta, hogy most az a kérdés, hogy „mi nyitunk-e a világ felé, Európa felé, a modernitás felé”, majd jelezte, hogy a fiatalok számára fontos lehet, mert „a mi fiataljaink egész más szemmel nézik ezeket a szobrokat”.
Berényi arra is emlékeztette a közgyűlést, hogy annak idején a Rapcsák-szoborra – ami nem is a politikusról, hanem a szobrot megrendelő Lázár Jánosról szól – 50 millió forintot különített el a testület. Majd jelezve, hogy szarkaztikus mondat következik, azt mondta: „nekünk van már ilyen szobrunk, csak nem a Kása erdőben eldugva” – utalva a sokak számára nem esztétikus Rapcsák-szoborra, ami a város főterén látható.
Márki-Zay Péter polgármester megpróbált minden felmerülő kérdésre válaszolni.
Elmondta, hogy nem kellene tartani a nem magyar képzőművésztől és munkájától, hiszen a magyar történelem során számos jó dolog érkezett külföldről, más kultúrából. Példaként többek között elmondta, hogy Szent István egy az akkori magyar társadalomtól teljesen „tájidegen” és új vallást hozott, „mégse gondolja senki, hogy nem kellett volna neki befogadnia a nyugati irányzatokat.”
Az árával kapcsolatban elmondta, hogy annak idején a fideszes elődök nem sajnálták a pénzt szobrokra, ott a már elhangzott 50 milliós tervezett költségből megvalósult Rapcsák-szobor, de a száznál több millió forintra tervezett trianoni emlékmű 10 millió forintos tervezése, vagy a 47-es körforgalom közepébe megálmodott kilátó 80 milliós terve.
A polgármester hosszasan beszélt arról, milyen értékeket közvetít a Dambo szobor. Kiemelte: ma az egész világon érték az újrahasznosítás, hiszen ha nem figyelünk erre, akkor a Földnek nincs jövője.
Szerinte a vásárhelyi képzőművészek, de talán még az országos képzőművészek sem tudnak felmutatni akkora látogatószámot, mint Dambo. „Nagyon szeretném, ha lehetne válogatni hazai művészekből, akiknek világszerte 155 szobra lenne, amit évente 5 millió turista keres fel. Azonnal jelentkezzen az a vásárhelyi művész, aki ilyen ajánlatot tud tenni a városnak.” – hangsúlyozta.
Márki-Zay Péter azt is kifejtette, hogy nem tudtak olyan beruházást csinálni az elmúlt hét évben, „ami a Fidesz frakciónak vagy a Fidesz sajtónak is tetszett volna” – még akkor sem, ha olyan beruházásról volt szó, amiről Lázár János is elismerően beszélt, amikor „éppen béküléses időszakában” volt ’22 nyarán. Márki-Zay azt is elmondta, hogy a troll-szobor telepítése megtérülő beruházás, az az idegenforgalom, amit a városba hoz majd, másként nem tudnák elérni. A turizmus mellett megemlítette, hogy Vásárhely már most is vonzó hely a más településekről, elsősorban Szegedről ide költözőknek. „Ez egy nagyon jó, versenyképes ajánlat.” összegezte.
A polgármester példát is említett, milyen az, ha egy település turistacsalogató látványosságot nyújt. Mosonmagyaróváron járt nemrégiben, ahol egy tudományos játszóházat, a Futura Élményközpontot nézték meg Gál Boglárka intézményvezetővel. A játszóház az önkormányzatnak évi 40-60 millió forintjába kerül, és még úgy is megéri nekik, hogy a nagy látogatószám nem nekik hoz bevételt, hanem a vendéglátóknak.
Végezetül azt is elmondta, hogy Koppenhága világváros, ha ott versenyképes egy Dambo szobor, akkor Vásárhelyen is az lesz.
Nagy Enikő Diána reagált a polgármester szavaira, meglepő módon elhatárolódott pártcsaládja korábbi döntéseitől, majd kifogásolta, hogy a szobor nem termelne bevételt, vagyis nem térülne meg a befektetett költség.
Márki-Zay Péter polgármester válaszában hangsúlyozta, hogy nem mindennek van direkt megtérülése, például a gyermekjóléti rendszerek fejlesztése sem ilyen. Mert másban térül meg.
Szél István képviselő is hozzászólt a témához, egy székkutasi jó gyakorlatot szeretett volna átültetni a vásárhelyibe. Azt javasolta, hogy szervezzenek közösségi gyűjtést a szoborra. A polgármester már el is indította volna ennek a módosító javaslatnak a megszavazását, amikor kiderült, hogy bár Székkutason eldöntötték, hogy lesz szobor, elindították a közösségi gyűjtést, majd az összeget kipótolva emeltek szobrot, addig Szél képviselő javaslata az lett volna, hogy előbb gyűjtsék össze az összeget, és ha az megvan, akkor abból kiderül, hogy Vásárhelyen akarják-e a lakosok, hogy legyen Dambo szobor.
Végül a Szél István által benyújtott javaslatot nem szavazták meg.
A Dambo szobor felállítását viszont igen (9 igen, 4 nem, 1 tartózkodás), ahogyan a hazai művészeknek kiírt 20 millió forintos kerettel rendelkező pályázatot is (10 igen, 1 nem és 3 tartózkodás).
Epikus mondatok, amelyek a vita hevében és utána elhangzottak:
Berényi Károly a Rapcsák szoborra utalva: „nekünk van már ilyen szobrunk, és nem a Kása erdőbe eldugva”.
Márki-Zay Péter amikor Dambo művészetét a vásárhelyi népi művészethez hasonlították: „Biztos vagyok benne, hogy az unokám ugyanolyan köröket tud rajzolni, mint Kandinszkij, és nem fogják eladni millió dollárokért az ő rajzát.”
Márki-Zay Péter, arra a javaslatra reagálva, hogy ne Dambo, hanem egy hazai szobrász alkosson: „biztos jó a magyar űrhajó is, csak nincs!”
Márki-Zay Péter: „óvodás csoportok oda kilátogatnak, tágranyílt óvodás szemek fognak rácsodálkozni a világra, egy trollon keresztül, és az újrahasznosítás fontosságára. Ez szerintem fölbecsülhetetlen, ez a haszna. Én nagyon szeretem, és őszintén tisztelem a vásárhelyi művészetet, de Rapcsák András szobrához nem szoktak elzarándolkodni az óvodások és rácsodálkozni a világ nagy értékeire.”
Hozzászólások lezárva.