Emlékműsorral és kiállítással tisztelegtek a roma holokauszt áldozatai előtt

Vasárnap délután a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban rendezett emlékműsort a vásárhelyi és a vármegyei cigány önkormányzat. A rendezvényt Ferkovics Menyhért, a vásárhelyi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke nyitotta meg.

– Vannak napok, amikor nem elég a történelemről beszélni, hanem emberekre kell emlékeznünk. Ma nem számokat, statisztikákat vagy politikai döntéseket idézünk fel, hanem édesanyákat, édesapákat, nagyszülőket és gyermekeket. Embereket, akiknek volt nevük, otthonuk, családjuk és álmaik, amelyeket elvettek tőlük – hangsúlyozta a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban rendezett emlékműsor előtt mondott köszöntőjében Ferenczi Gábor.

A térség országgyűlési képviselője rámutatott, hogy bár a holokausztról gyakran számokban beszélünk, a valódi tragédiát az emberi történetek mutatják meg. Ilyen Settela Steinbach kilencéves roma kislány története is, akinek arcát egy véletlenül fennmaradt filmfelvétel örökítette meg, miközben Auschwitz felé vitték. Sokáig úgy hitték, hogy egy zsidó gyermek látható a képen, később derült ki, hogy roma kislány volt. Tekintetében egyszerre volt jelen a félelem, a bizonytalanság és a remény, miközben nem tudhatta, hogy hamarosan ő és családja is áldozattá válik.

– Magyarország sem maradt ki ebből a tragédiából. Roma családokat gyűjtöttek össze, otthonaikból elhurcolták őket, sokakat a komáromi Csillagerődbe vittek, majd marhavagonokban deportáltak koncentrációs táborokba. Egész családok tűntek el úgy, hogy nem maradt utánuk senki, aki továbbadhatta volna történetüket. Talán ez az egyik legnagyobb tragédia: amikor nemcsak az ember életét veszik el, hanem még az emlékét is. A roma holokauszt története hosszú időn keresztül kevés figyelmet kapott, sok túlélő pedig évtizedekig hallgatott, mert a fájdalom kimondhatatlan volt, vagy nem volt, aki meghallgassa őket – mondta.

Felhívta a figyelmet arra, hogy az emlékezés azonban önmagában nem elég. Fel kell ismernünk, hogy az embertelenség soha nem egyik napról a másikra születik. Mindig egy szóval, egy előítélettel, egy megbélyegzéssel vagy egy hazugsággal kezdődik. Akkor, amikor valakit már nem emberként, hanem problémaként kezdenek kezelni. Ezért minden nemzedéknek újra ki kell mondania: nincs olyan származás, vallás vagy bőrszín, amely miatt egy ember kevesebbet érne a másiknál. A roma közösség a magyar nemzet része, kultúrájával, zenéjével, hagyományaival és munkájával évszázadok óta gazdagítja hazánkat.

– Amikor a roma holokauszt áldozataira emlékezünk, nem másokra emlékezünk, hanem saját honfitársainkra: családokra, szomszédokra, barátokra és gyermekekre. Nekünk kell tennünk azért, hogy soha többé ne fordulhasson elő, hogy embereket származásuk miatt fosszanak meg méltóságuktól, szabadságuktól vagy életüktől. A „soha többé” nemcsak a múltra vonatkozik. A gyűlölet képes újra megjelenni, ahogy azt a 2008–2009 között történt romák elleni rasszista támadások is megmutatták. A településeken átívelő támadássorozatban hat ember vesztette életét, köztük az ötéves Csorba Robika, akit Tatárszentgyörgyön édesapjával együtt gyilkoltak meg – idézte fel a történteket.

Hangsúlyozta, hogy ezek a bűncselekmények nemcsak a roma közösség, hanem az egész magyar társadalom elleni támadások voltak. Ezért nem lehetünk közömbösek a gyűlölet legkisebb megnyilvánulásával szemben sem. A gyűlölet ugyanis mindig előítéletekkel, kirekesztéssel és megalázással kezdődik. A mi felelősségünk olyan országot építeni, ahol egyetlen gyermek sem érzi azt, hogy származása miatt kevesebbet ér. Ahol a tehetséget taps fogadja, nem pedig elutasítás. Ahol a különbözőség nem félelmet, hanem kíváncsiságot és tiszteletet ébreszt. Ez lehet a legméltóbb tisztelgés a roma holokauszt és minden rasszista erőszak áldozata előtt. A múlt emléke akkor válhat a jövő reményévé, ha minden nap kiállunk az emberi méltóság, az egyenlőség és egymás tisztelete mellett.

– Hajtsunk fejet minden ismert és ismeretlen áldozat előtt. Azok előtt, akiknek a nevét ismerjük, és azok előtt is, akiknek emlékét már csak a történelem őrzi. Legyen közös fogadalmunk, hogy gyermekeink olyan Magyarországon nőjenek fel, ahol senkinek sem kell félnie azért, mert másnak született. Ez a múlt iránti kötelességünk, a jelen felelőssége és a jövő reménye – hangsúlyozta köszöntő beszédében Ferenczi Gábor, a térség országgyűlési képviselője.

Az emlékműsor – melyben Békési Dorina hegedűn játszotta a Schindler listája című film zenéjét, és Sztolyka Melinda szavalta el cigány nyelven Choli Daróczi József Elvitték a cigányokat című versét – része volt a Ferkovics József festőművész alkotásaiból nyílt tárlat.

– A sorozat 2014-ben, a holokauszt 70. évfordulójára készült a Romédia Alapítvány felkérésére. A műveket azóta Magyarország több városában, valamint Európa számos országában és Izraelben is bemutatták. A téma személyesen is érint, hiszen az édesanyámat Zala vármegyéből a komáromi Csillagerődbe hurcolták, ahonnan végül azért tudott hazatérni, mert a front közeledtével a tábor őrsége elmenekült, így nem szállították tovább valamelyik német koncentrációs táborba. A képek elkészítését komoly kutatómunka előzte meg. Meglepett, hogy a roma holokausztról rendkívül kevés korabeli fénykép maradt fenn, különösen az auschwitz-birkenaui roma tábor mindennapjairól. Ezért úgy döntöttem, festményeim tudatosan archív fotók hangulatát idézik, hogy részben pótolják ezt a hiányt, és közelebb hozzák a nézőkhöz a roma holokauszt máig kevéssé ismert történetét – árulta el az alkotó.

Néhány a képek közül:

A roma holokausztot, a családok történetén keresztül Rind-Polyák Terézia holokauszt-oktatási szakértő mutatta be.

A rendezvényt a Csongrád-Csanád Vármegyei Cigány Önkormányzat támogatta a Belügyminisztérium Roma esély-25 pályázatán elnyert 6 millió forintos támogatása részeként.