Miniszter is megkoszorúzta a roma holokauszt áldozatainak vásárhelyi emléktábláját

A roma holokauszt áldozataira emlékeztek vasárnap délelőtt a vásárhelyi zsinagógában, emlékbeszédet mondott Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter, Márki-Zay Péter polgármester, Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke, Tóth István, vallás- és nemzetiségi referens. Mind hangsúlyozták a szolidaritás szükségességét és a diszkrimináció elleni kiállás fontosságát.

– Különös jelentősége van annak, hogy miniszter is részt vett a roma holokauszt hódmezővásárhelyi megemlékezésén – emelte ki vasárnap délelőtt, a roma holokauszt megemlékezésen mondott beszédében Márki-Zay Péter polgármester, utalva arra, hogy Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter is jelen volt. Vásárhely polgármestere hangsúlyozta: a vásárhelyi zsinagóga falán található, 2021-ben felavatott roma holokauszt-emléktábla egyedülálló kezdeményezés, amelyre nemcsak a helyi roma és zsidó közösség, hanem az egész város büszke lehet. Ezzel Vásárhely példát mutat az emlékezésből, a szolidaritásból és a diszkrimináció elleni kiállásból.

Beszédében felidézte, hogy augusztus 2-a a roma holokauszt nemzetközi emléknapja, amelyet az 1972-es párizsi Roma Világkongresszus nyilvánított emléknappá. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tragédia nem 1944. augusztus 2-án kezdődött: a romákat már évtizedekkel korábban (a XX. században először 1916-ban) diszkriminatív intézkedések sújtották, majd a második világháború alatt üldöztetésük fokozatosan vezetett a deportálásokhoz és a tömeggyilkosságokhoz. Emlékeztetett arra is, hogy a roma holokauszt történetéről Magyarországon hosszú időn át alig esett szó.

Köszönetet mondott mindazoknak, akik szerepet vállaltak a hódmezővásárhelyi emléktábla létrejöttében, külön kiemelve a néhai dr. Erdélyi Miklóst, a zsidó hitközség egykori elnökét, valamint a szintén elhunyt Mátrai Attilát, a roma nemzetiségi önkormányzat korábbi vezetőjét. Véleménye szerint munkájuk hozzájárult ahhoz, hogy a városban a közös emlékezés és a közösségek közötti együttműködés példát mutasson.

Hangsúlyozta, hogy az emlékezés önmagában nem elegendő: aktívan fel kell lépni a rasszizmus, a gyűlölet és mindenféle hátrányos megkülönböztetés ellen. A tragédiák mindig apró diszkriminatív lépésekkel kezdődnek, ezért már ezekkel szemben is határozottan fel kell lépni. Kiemelte, hogy senkit sem érhet hátrány származása, vallása vagy bőrszíne miatt.

Beszéde második részében a roma közösségek felemelkedésének fontosságáról beszélt. Példaként említette a hódmezővásárhelyi tanoda és felzárkóztató programok eredményeit, amelyek több ember számára tették lehetővé az iskolai végzettség megszerzését és a munkavállalást. Hangsúlyozta, hogy a roma gyermekek képességei nem maradnak el másokétól, hátrányukat elsősorban a kedvezőtlen szociális körülmények okozzák. Véleménye szerint az államnak, az oktatásnak és a társadalom egészének kötelessége biztosítani az esélyegyenlőséget, hogy a hátrányos helyzetű roma fiatalok is kibontakoztathassák tehetségüket. – A roma holokauszt emléknapja nemcsak a gyászról, hanem arról a közös felelősségről is szól, hogy olyan országot építsenek, ahol a rasszizmusnak nincs helye, és minden gyermek megkapja az esélyt a boldogulásra- mondta.

– A holokauszt nemcsak a zsidóság, hanem a roma közösség tragédiája is volt, ezért az emlékezés egyben közös felelősség. A romákat évszázadokon át számos üldöztetés érte, ennek ellenére megőrizték identitásukat és kultúrájukat – emelte ki emlékbeszédében Tóth István. A vásárhelyi önkormányzat vallás- és nemzetiségi referense hangsúlyozta: a gyűlölet mindig apró lépésekkel kezdődik, ezért a múlt tragédiáiból tanulva olyan társadalmat kell építeni, amelyben mindenkit egyenlő mércével mérnek. Kiemelte, hogy a roma közösség nem kiváltságokat, hanem esélyt kér arra, hogy értékeit és teljesítményét előítéletek nélkül ismerjék el.

Példaként említette Hódmezővásárhelyt, ahol a roma és a zsidó közösség között kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat alakult ki, és a város vezetése is elkötelezett a közösségek együttműködése mellett. A zsinagóga falán elhelyezett emléktábla – emelte ki – arra figyelmeztet, hogy a múlt borzalmai soha többé nem ismétlődhetnek meg.

Beszéde végén arra buzdított, hogy a különböző nemzetiségek és közösségek ne egymás mellett, hanem egymással együtt éljenek. Azt mondta, hogy a személyes találkozások, a közös élmények és egymás kultúrájának megismerése bontják le az előítéleteket, és így adhatjuk tovább a következő generációknak a bizalom, a tisztelet és az összetartozás örökségét.

Grósz Andor, a MAZSIHISZ elnöke beszédében hangsúlyozta: a hódmezővásárhelyi zsinagóga nemcsak a múlt tragédiáinak emlékhelye, hanem a közös felelősség jelképe is. Kiemelte, hogy a roma és a zsidó közösséget összeköti a történelem során elszenvedett üldöztetés és a veszteség, ezért az emlékezés nem csupán tiszteletadás az áldozatok előtt, hanem a jelen és a jövő iránti kötelesség.

Felidézte, hogy 1944-ben Magyarországon romák ezreit hurcolták el, családokat szakítottak szét, sokakat a komáromi Csillagerődbe zártak embertelen körülmények közé, majd kényszermunkára vagy halálba küldtek. Hangsúlyozta: a Porajmos (azaz a roma holokauszt, nemcsak a fizikai megsemmisítés története, hanem annak is, hogy a roma áldozatok szenvedése évtizedeken át alig kapott helyet a történelmi emlékezetben.

Beszédében arra is figyelmeztetett, hogy a gyűlölet nem csupán a múlt része. Emlékeztetett arra, hogy a XXI. században is történtek romaellenes gyilkosságok Magyarországon, ami bizonyítja, hogy az előítéletek és a kirekesztés ma is jelen vannak. A romaellenesség és az antiszemitizmus sokszor nem nyílt erőszakban, hanem sztereotípiákban, megbélyegzésben és a közösségek kollektív hibáztatásában jelenik meg.

– A roma és a zsidó közösség közös történelmi tapasztalata erkölcsi felelősséget is jelent: fel kell lépni minden olyan eszme és megnyilvánulás ellen, amely gyűlöletet vagy megosztottságot szít. Hangsúlyozta, hogy az együttműködés és a párbeszéd nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem a jövő záloga is…. A közös emlékezés nem a múltba fordulást jelenti, hanem annak kimondását, hogy az emberi méltóság, a kölcsönös tisztelet és a szolidaritás ma is érvényes értékek. A roma közösségek történetének megismerése, egymás meghallgatása és a közös fellépés segíthet abban, hogy a múlt tragédiái soha többé ne ismétlődhessenek meg – hangsúlyozta a MAZSIHISZ elnöke. _ A jövő nem a hangzatos szavakon múlik, hanem a mindennapi figyelmen, a felelősségvállaláson és azon, hogy a különböző közösségek bizalommal forduljanak egymás felé- hangsúlyozta, s az áldozatok előtti főhajtás mellett ezért a jelenlévőket arra kérte, hogy a gyász mellett a reményt is őrizzék meg.
Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter hangsúlyozta, hogy a holokauszt az emberiség történetének egyik legsötétebb fejezete volt, amely zsidók, romák, politikai üldözöttek, fogyatékkal élők és más kisebbségek százezreinek életét követelte. Kiemelte, hogy a tragédia következményei nem értek véget a koncentrációs táborok felszabadításával, hiszen a trauma ma is jelen van a családok emlékezetében, sok esetben pedig a hallgatás formájában öröklődik tovább. A roma holokauszt áldozataira emlékezve felidézte, hogy 1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka az auschwitz-birkenaui haláltáborban több mint háromezer roma férfit, nőt és gyermeket gyilkoltak meg, míg a Porajmos során az európai cigányság jelentős része vesztette életét. Emlékeztetett arra is, hogy a magyarországi romák összegyűjtésében és deportálásában a korabeli állami szervek is közreműködtek, Hódmezővásárhelyről is indultak szerelvények a megsemmisítő táborok felé. A zsinagóga falán elhelyezett emléktábla és a jelképes óra ma is erre a tragédiára emlékeztet.

– Az emlékezés nem csupán történelmi kötelesség, hanem cselekvésre is kötelez. A gyűlölet, a kirekesztés, a romaellenesség és az antiszemitizmus ma sem tűnt el, ezért a közösségeknek a mindennapokban is fel kell lépniük ezek ellen. A társadalmi megbékélés alapja a múlt bűneinek kimondása, feldolgozása és az egymás iránti tisztelet erősítése – mondta, majd hangsúlyozta, hogy olyan országot kell építeni, ahol senkit sem érhet hátrány származása, identitása vagy vallása miatt, és ahol a sokszínűség nem megoszt, hanem gazdagítja a társadalmat. Ennek érdekében szerinte nemcsak az emlékezésre, hanem közös felelősségvállalásra és folyamatos párbeszédre is szükség van.

Példaként említette Hódmezővásárhelyt, ahol a roma és a zsidó közösség nemcsak közösen emlékezik a múlt tragédiáira, hanem a jelenben is együttműködik. Úgy fogalmazott, ez az összefogás nemcsak Magyarország, hanem Európa számára is követendő példa lehet. Zárásként hangsúlyozta: az áldozatok emléke előtt akkor tisztelgünk méltó módon, ha olyan társadalmat építünk, amelyben hasonló tragédiák soha többé nem ismétlődhetnek meg.

A megemlékezés záróaktusaként a résztvevők koszorúkat és virágokat helyeztek el a zsinagóga emlékfalán 2021-ben avatott a roma holokauszt áldozatai emlékét megörökítő emléktáblánál. Itt Antal Imre plébános mondott imát.

A megemlékezésen közreműködött a Luma Beat zenekar.