Az új agrárminiszter az ATEV-bűz ügyére is reagált Vásárhelyen

Módosítják a nem gazdabarát törvényeket, a gazdák együttműködését támogatja az állam és meg kell szüntetni az agrárkamara politikai jellegét – mondta Bóna Szabolcs agrár- és élelmiszergazdasági miniszter, a 32. Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napok megnyitóját követő majd egy órás sajtótájékoztatóján. Az ATEV bűzéről is szó esett.

Öt évvel ezelőtt aláírást gyűjtöttek és tüntetést is szerveztek a vásárhelyiek, és a város feljelentést is tett az ATEV bűz miatt. Akkor meg is csinálták azt a néhány százmillió forintos beruházást, ami a szaghatást megszüntette. Ám az elmúlt időszakban erre már nem jutott pénze a cégnek, melyből 3 milliárd forint nyereséget vett ki a Lázár János kuratóriumi elnökletével működő a „Jövő Nemzedék Földje Alapítvány”, így a vásárhelyiek tavaly nyáron már ismét élvezhették a jellegzetes szagot. Bóna Szabolcs agrárminiszter a tegnapi sajtótájékoztatóján azt mondta: az ATEV esetében csak megerősíteni tudja, hogy azokat a forrásokat, amelyeket fejlesztésekre kellett volna fordítani, más célokra használták fel. Pedig ez alapvetően egy olyan szolgáltatás az állattartók és az élelmiszeripari üzemek számára, amelynek non-profit módon kellene működnie. Ehelyett kampánycélokra jelentős mennyiségű pénzt vontak ki belőle. Biztosnak tartotta, hogy a tulajdonbaadás nagyon gyorsan felülvizsgálatra kerül.

A miniszter – aki újságírók, szakemberek és az agráriumban dolgozók kérdéseire közel egy órán át válaszolt – sajtótájékoztatójának egyik központi témája a földtörvény és az agrárszabályozás problémája volt. Elhangzott, hogy a jelenlegi földtörvénnyel komoly gondok vannak, ezt a gazdálkodók is érzik, ezért egy új, átgondolt szabályozásra lenne szükség. A felszólaló szerint ehhez legalább egy évre és széles társadalmi vitára van szükség, mert csak így lehet olyan földtörvényt alkotni, amely valóban a magyar agrárium érdekeit szolgálja. Rövid távon ugyanakkor kisebb módosítások is várhatók, főleg azoknál a szabályoknál, amelyeket a gazdák nem tartanak gazdabarát intézkedéseknek.

Nagy hangsúlyt kapott a gazdák együttműködésének kérdése is. A cél nem az, hogy az állam kényszerítse az integrációkat, hanem hogy olyan szabályozási, pénzügyi és adózási környezetet teremtsen, amely ösztönzi az együttműködést. Kétféle együttműködési formáról beszéltek: vertikális és horizontális integrációról. A vertikális együttműködés azt jelenti, hogy a termelők, feldolgozók és kereskedők közösen próbálnak fellépni egy-egy termékpályán belül. A horizontális együttműködés pedig az azonos tevékenységet végző gazdák összefogását jelenti, ami különösen fontos lenne a mérethatékonysági hátrányok leküzdésében.

A tejpiaci válság szintén hosszabb elemzést kapott. Elhangzott, hogy a tejágazat problémái nem magyar sajátosságok, hanem világméretű jelenségek. Erős nemzetközi verseny alakult ki, különösen a feldolgozók között, miközben túltermelés és olcsó importtej is nyomja lefelé az árakat. Példaként az olasz modellt említették, ahol a termelők, feldolgozók és kereskedők képesek közösen megállapodni a tejárakról. Magyarországon ilyen együttműködés nincs, ráadásul hiányoznak az erős magyar élelmiszeripari márkák és „nemzeti bajnokok” is. Az egyik felszólaló szerint emiatt sok esetben a magyar termelők isszák meg a válság levét. Azt is hangsúlyozták, hogy a nagyon alacsony, 50–60 forintos tejárak inkább azoknál jelennek meg, akik szerződés nélkül, úgynevezett spotpiacon kénytelenek értékesíteni.

A kisebb gazdaságok helyzetéről szólva a miniszter elmondta, hogy nemzetközi összehasonlításban Magyarországon valójában nincsenek igazán nagy gazdaságok. A kisebb gazdaságoknak is lehet jövőjük, de ehhez alkalmazkodniuk kell: nagyobb hangsúlyt kell helyezniük a feldolgozásra, a rövid ellátási láncokra, a helyi piacokra és a közétkeztetésbe való beszállításra.

Külön téma volt a fiatal gazdák helyzete és a generációváltás kérdése. Bóna Szabolcs szerint a jelenlegi gazdaságátadási rendszer inkább öröklésmenedzsmentként működik, mint valódi generációváltási programként. A fiataloknak forrásokra, pályázatokra és kedvezményes finanszírozásra lenne szükségük, mert az agrárium rendkívül tőkeigényes ágazat. Emellett fontos lenne összekapcsolni azokat az idősebb gazdákat, akiknek nincs örökösük, azokkal a fiatalokkal, akik belépnének az ágazatba.

Az aszály, a vízgazdálkodás és a vízmegtartás kérdése szintén hangsúlyos volt. Rövid távon a csatornarendszerek rendbetételét és gyors vízvisszatartási intézkedéseket tartanak szükségesnek. Hosszabb távon azonban komoly beruházásokra lenne szükség. Elhangzott, hogy korábban jelentős források maradtak kihasználatlanul vízgazdálkodási fejlesztések terén. Szóba került a Duna–Tisza-csatorna ügye is, amelyből csak kisebb szakaszok valósultak meg. A felszólalók szerint azonban nemcsak több vízre van szükség, hanem szemléletváltásra is: jobb talajállapot, vízmegtartó művelés és korszerűbb technológiák nélkül nem lesz megoldás az aszályhelyzetre. Kiemelték, hogy sok helyen nem az éves csapadékmennyiség csökkent drasztikusan, hanem annak eloszlása és intenzitása változott meg.

A talajélet és a gazdák edukációja kapcsán azt hangsúlyozták, hogy tudásalapú agrárium nélkül nincs jövő. A gazdáknak meg kell érteniük, hogy a talajélet megőrzése alapvető érdekük. Kritika érte az állami kommunikációt is, mert szerintük túl sok pénz megy propagandára, miközben kevés hangsúly jut a szakmai tájékoztatásra és oktatásra.

A vidékfejlesztéssel kapcsolatban elhangzott, hogy a vidék nem azonos az agráriummal. Egy faluban sokkal többen élnek más tevékenységekből, mint mezőgazdaságból. Ezért a vidékfejlesztés része kell legyen az infrastruktúra javítása, a falusi turizmus, a horgászat, a vadászat és más helyi jövedelemtermelő tevékenységek fejlesztése is.

Az állattenyésztésnél a genetika és az állategészségügy fontosságát is kiemelte. A cél az, hogy kevesebb gyógyszerhasználattal lehessen termelni, ehhez pedig jobb genetikai alapokra van szükség. A genetikai fejlesztéseket az egyik leggyorsabban megtérülő beruházásnak nevezték, amelyek segíthetnek a klímaváltozáshoz és a piaci változásokhoz való alkalmazkodásban.

A támogatási rendszerrel kapcsolatban többen kritikát fogalmaztak meg amiatt, hogy bizonyos támogatásoknál még mindig a 2018-as bázisévet veszik figyelembe, ami hátrányosan érinti azokat a gazdákat, akik később kezdtek fejlesztésekbe. Felmerült a hitelmoratórium kérdése is, különösen az aszály sújtotta állattenyésztők helyzete miatt. Erre konkrét ígéret nem hangzott el, de Bóna Szabolcs azt mondta, hogy elismerték, hogy ez sok gazdának komoly segítséget jelentene, viszont a hitelmoratórium hosszabb távon köztudottan megdrágítja a hitelt..

Erős kritikát kapott az agrárkamara működése is. A kamara az elmúlt években túlságosan politikai szerepet vállalt, és nem a gazdák szakmai érdekképviseletét látta el. A miniszter az alulról jövő reformot tartotta a legmegfelelőbbnek a változáshoz: demokratikusabb működést, kisebb bürokráciát és erősebb szakmai, edukációs szerepet látva szívesen az agrárkamaránál..

A mezőgazdaságban igazán jellemző külföldi munkavállalók alkalmazását egy hónapon belül felülvizsgálják. A miniszter hangsúlyozta, hogy a cél nem az, hogy teljesen kizárják őket, hanem hogy megszüntessék a visszaéléseket, és megvédjék a magyar munkavállalókat az olcsó munkaerővel szemben. – Azokban az ágazatokban azonban, ahol nincs elegendő magyar munkaerő, továbbra is szükség lehet külföldiek alkalmazására – fogalmazott.

A biogazdálkodásról azt mondta, hogy az Magyarország számára komoly lehetőséget jelenthet. A biotermékek előállítása és a GMO-mentesség versenyelőnyt adhatna az országnak, ugyanakkor ehhez szükség lenne a lakosság jövedelmi helyzetének javulására is, mert a magasabb minőségű élelmiszerek drágábbak.

Bóna Szabolcs hangsúlyozta, hogy az agráriumban több szakmaiságra, tudásra, együttműködésre és hosszú távú stratégiai gondolkodásra van szükség. Kiemelt szerepet kap a vízmegtartás, a talajvédelem, a fiatal gazdák támogatása, valamint az, hogy erősebb és versenyképesebb magyar élelmiszeripar alakuljon ki.