Székkutasról szóló könyvet mutattak be Vásárhelyen

Néhai Juhász Nagy Péter: Pereskutastól Székkutasig című könyvét mutatták be hétfőn este a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében. A műről Sulyok Csaba, a szerző unokája, a kötet szerkesztője Szenti Csillával beszélgetett.

A Székkutas történetét a szerző szemszögéből bemutató könyvet a faluban már nagy sikerrel mutatták be. Ezúttal a Németh László Városi Könyvtárban hétfőn este az érdeklődő városiak is megismerhették a művet. Hétfőn Sulyok Csaba, a szerző unokája, a kötet szerkesztője Szenti Csillával beszélgetett.

– Én csak közvetítője vagyok anyai nagyapám, Juhász Nagy Péter munkájának, aki egész életében kutatta Székkutas történetét: ott élt, érdekelte a falu múltja, alakulása, gyarapodása és a mindennapi élet eseményei. Ezeket az ismereteket, adatokat és információkat kéziratban gyűjtötte össze, azonban sajnos életében már nem adatott meg számára, hogy könyv formájában is megjelenjen a munkája, és a szélesebb közönség megismerhesse azt – árulta el Sulyok Csaba.

A kézirat a család birtokában maradt, az unoka pedig elkezdte feldolgozni, digitalizálni az anyagot: begépelte a szöveget, beszkennelte a fotókat. Ez a munka mostanra, 2025-re jutott el oda, hogy bemutathatóvá vált, hisz tavaly szeptemberben Székkutason tartották a könyv első bemutatóját.

– Alapvetően nem volt szándékom túlságosan belenyúlni a kéziratba. Szerettem volna autentikusan megőrizni azt az anyagot, amelyet a nagyapám ránk hagyott – mind a megfogalmazásban, a szóhasználatban, mind pedig abban az információhalmazban, amelyet összegyűjtött. Ez elsősorban egy leíró falutörténet: nem annyira az eszmetörténeti vagy politikai összefüggések rajzolódnak ki belőle, hanem inkább a falu gyarapodása, az egyes településrészek kialakulása, a néprajzi vonatkozások, az étkezés, a mezőgazdasági munkák, a házasság és az esküvő szokásai, illetve az iskolák története. Ezek azok az életterületek, amelyekkel az ott élő emberek a mindennapokban találkoztak, és amelyeket ő különösen fontosnak tartott megörökíteni. Az anyag már tematikusan rendezett volt, amikor dolgozni kezdtem vele, természetesen néhol szükség volt kisebb szerkesztésre és átrendezésre, hogy egységes és kerek legyen a kötet, de igyekeztem a lehető leghűségesebb maradni az eredeti kézirathoz – mondta.

A mai Székkutas területén már korábban is léteztek települések: a török korban és az azt követő időszakokban is lakott hely volt. A kézirat elsősorban a 20. század történetét dolgozza fel, de visszautal a korábbi korszakokra is. Innen ered a „Pereskutas” elnevezés, majd később Vásárhelykutas lett a település neve, végül 1950-től, a tanácsrendezést követően vált önálló községgé, és ekkor lett a neve Székkutas.

– Számomra is sok érdekes és új részlet derült ki a könyvből. Én az Oncsa-telepen nőttem fel, és ennek a településrésznek a története is szerepel a kéziratban. 1988-ban születtem, maga az Oncsa-telep pedig az 1940-es évek elején jött létre, így különösen érdekes volt olvasni arról, hogy azon a helyen nőttem fel, amelynek már évtizedekkel korábban is kialakult története volt. Mivel a zene múltjával is foglalkozom, különösen érdekesnek találtam a Varsányi Zenekar történetét, amely már a két világháború között működött Kutason. A könyv bemutatja, hogyan alakultak ezek a helyi, parasztemberek által létrehozott népi zenekarok, amelyek a húszas években jöttek létre, majd a harmincas évekre már rézfúvós hangszereket is használtak. Nagypapám paraszti foglalkozású ember volt, 1918-ban született. Ez a kézirat azért is értékes, mert annak lenyomata, hogyan élte meg az ő generációja a 20. század viharos eseményeit. Gyermekként elveszítette az édesanyját, árván nőtt fel – ahogyan abban az időben nagyon sokan. A második világháborúban frontszolgálatot teljesített, majd a kollektivizálás őket is elérte: földjeiket be kellett vinniük a termelőszövetkezetbe, és tsz-dolgozóvá kellett válniuk – mondta Sulyok Csaba, aki szerint nagyapja élményei nemcsak az ő személyes történetét jelentik, hanem egy egész nemzedék sorsát is megmutatják. Bár ezt ő nem direkt módon fogalmazza meg, a könyvben szereplő fejezetekből és a háborús visszaemlékezésekből világosan érzékelhető, milyen meghatározó életesemények formálták a gondolkodását és az életét.

– Számomra azért volt fontos, hogy ez a könyv megjelenjen, mert már gyerekként is láttam, mennyire fontos volt számára az olvasás, a kutatás és a könyvek világa. Kilencéves voltam, amikor meghalt, de ez a szemlélet mély nyomot hagyott bennem. Úgy gondolom, hogy a múltunk történéseit fontos kutatni és megőrizni, ezért is tartottam lényegesnek, hogy az általa összegyűjtött anyag könyv formájában is elérhetővé váljon. Valószínűleg neki is ez volt a célja: azért állította össze ezt a kéziratot, hogy minél több emberhez eljuthasson. Szerintem az utókor kötelessége, hogy az ilyen kéziratokat megmentse, hiszen nagyon sok hasonló munka elkallódik vagy feledésbe merül. Kevés az olyan kézirat, amely ilyen módon, mindenki számára hozzáférhetővé válhat – tette hozzá néhai Juhász Nagy Péter unokája.