A festményei természeti világa szűrődött át K. Bajusz István kerámiáira
Színek, formák és figurák láthatók Bajusz István, azaz művésznevén K. Bajusz István szerda este megnyílt tárlatán, amelynek a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ adott otthont.
– Az, hogy a festészet mellett a kerámiával is foglalkozom, belső késztetésből fakad. Mindig szeretek valami újat kipróbálni, majd azt az újdonságot olyan szintre emelni, hogy mások számára is szakszerű és szakmai szempontból megfelelő legyen. Ezért kezdtem el a kerámiával foglalkozni, és nagy örömömet lelem benne – árulta el K. Bajusz István, alkotó. Hozzátette, hogy a szépség keresése motiválja, annak az útnak a megtalálása, amely a színeket és az érzelmeket felszínre hozza, és szinten tartja. Ez meghatározó szerepet játszott abban, hogy elkezdett kerámiával foglalkozni, mert imádja a színeket, szereti az új dolgokat, kísérletező alkat, aki néha még a saját árnyékomat is átlépi.
– A festményeim motívumai jó része átkerült a kerámiáimra is. Vegyes dolgokat láthatunk: a tárgyaim nagy része realista alapú ábrázolásmódot követ, de emellett van bennük egy kis impresszionizmus és egy kis absztrakció is. Talán ez a három irányzat alkotja azt, amit én képviselek – mondta.
A megnyitón mondott köszöntőkben az alkotó munkáját háromféleképpen is értékelték.
– István munkásságát sokan ismerhetik, hiszen 2022-ben már bemutatkozott intézményünkben. Akkor sokoldalú, különböző műfajokban született alkotásait ismerhettük meg, most pedig a Bodzás-parti kerámiák különleges világába kalauzol el bennünket. Számára az alkotás, legyen szó festésről vagy anyagformálásról, egyszerre játék és önkifejezés. Olyan komoly játék ez, amelyben a képzelet formát ölt, a gondolatok pedig kézzelfogható alkotásokká válnak – emelte ki köszöntőjében Gál Boglárka, a a Tornyai János Múzeum, Könyvtár és Művelődési Központ főigazgatója.
– „Ki nagyot akar, szokjék fegyelemre. Korlátok között válik el a mester, és a szabadság a törvény adománya.” Goethe híres sorai akár István életútjának és művészetének mottójául is szolgálhatnak, hiszen a természet adta szabadság, a kutyakiképzés fegyelme és az alkotás mesterségbeli tudása mind-mind jellemző rá. A mai délutánon egy olyan alkotói világba nyerhetünk bepillantást, ahol az agyag, a tűz és a színes mázak találkozásából született művek válnak főszereplővé. Mielőtt azonban az aulában kiállított vázákat, tálakat és kerámia plasztikákat szemügyre vennénk, idézzük fel azt a csodát, amelyet maga a kerámiaművészet jelent. A kerámia az emberiség nemesi levele. A Földeákon született, Hódmezővásárhelyen élő alkotó a hetvenes években Makón került kapcsolatba a képzőművészettel. A körünkben is jelen lévő Hézső Ferenc többször kiemelte azt a rendkívüli elszántságot, amellyel a folyton megújulni képes alkotó a természetközeli, tanyai környezetből indulva felépítette saját vizuális világát. Festészetére, amelyből két példát itt, a hátunk mögött is láthatunk, ha szakmai meghatározást keresnénk, az impresszionizmus és a fűszerezett realizmus lehetne egyfajta definíciója. A kopáncsi vagy bodzás-parti kerámiák István festészetének szerves, térbeli folytatásai, amelyekben ugyanolyan színérzékenységgel és nyitottsággal nyúl az agyaghoz. Számára a kerámia egy olyan új dimenzió, amelyben a festői gesztusok és a plasztikai formák egymást erősítve kelnek életre – emelte ki megnyitójában Elek András, a Tornyi János múzeum munkatársa.
– Már több mint negyedszázada annak, hogy egy fiatalember azzal a szándékkal keresett meg Makón, hogy érdekli a rajzolás és a festés. Segítséget szeretett volna kapni ahhoz, hogy az addig megszerzett ismereteit tovább bővíthesse, és saját magát is gazdagíthassa. Örömmel fogadtam, mert mindig nyitott voltam az ilyen elképzelésekre és szándékokra. Elindultunk a közös munkában, de aztán István egy időre eltűnt a látóhatárról. Egy alkalommal aztán a vásárhelyi piacon találkoztam vele. Előtte kerámiákat, régi régiségeket és jellegzetes tárgyakat láttam. Kicsit megdöbbentem, hiszen amikor korábban megismerkedtünk, még szó sem volt arról, hogy ilyen irányú érdeklődése is van. Ennek kapcsán mélyebb beszélgetés alakult ki közöttünk, hiszen én magam is gyűjtő voltam, a vásárhelyi kerámiák gyűjtője. Közvetlen kapcsolatunk, a baráti hang és a szakmai megközelítés természetessé tette az együttműködést. Az a lehetőség, hogy István bepillanthatott a vásárhelyi kerámiaörökségbe, alkalmat adott számára arra, hogy megismerje azt a fantasztikus hagyományt, amelyet a vásárhelyi keramikusmesterek, a tabáni, a csúcsi és a susáni mesterek teremtettek meg. Van még egy sajátos tulajdonsága, amelyet jól tud hasznosítani a kerámiatémák kiválasztásánál. A természetközeli életmód és másik jelentős tevékenysége, a kutyakiképzés, amelyet országos szinten művel, szintén meghatározó része az életének. Országos bemutatókon is gyakran részt vesz, és nagyon szép díjakat hoztak el azok a kutyák, amelyeket az ő munkája során képeztek ki. Ezek az ismeretek, a természettel való szoros kapcsolat és a természet szeretete a témaválasztásában, a kerámiával való foglalkozásában és szinte minden alkotói részletben megtalálhatók – méltatta az alkotót Hézső Ferenc, Munkácsy-díjas festőművész.
A kiállítás december 20-ig látogatható a BFMK emeletén.

Hozzászólások lezárva.