Fekete István burokban született, és az egyik füle mögött volt egy pótfül, amit később leoperáltak. A családi legendárium szerint rokonságban álltak Damjanich János tábornokkal, az aradi vértanúk egyikével. A Vuk, Bogáncs, Lutra és más állatregényeiről ismert, népszerű szerzőről szerda este a Németh László Városi Könyvtárban tartott érdekfeszítő előadást Propper Valéria irodalomtörténész.
A kaposvári főgimnáziumba íratták be a szülei, de ott nem érezte jól magát, félévkor három tantárgyból is megbukott, így a család átíratta a polgári főiskolára. Több osztálytársa lett történetei főhőse. 1917-ben bevonult katonának, de a frontra nem került. 1923-ban már Debrecenbe járt a mezőgazdasági akadémiára, de itt sem érezte jól magát, ezért átiratkozott a mosonmagyaróvárira. Egy táncmulatságon ismerkedett meg egy orvoskisasszonnyal, Pillér Edittel, akit csak azután vett feleségül, hogy intézőként állást kapott – árulta el ezeket az érdekességeket a Vukot, a Bogáncsot, a Kelét, a Lutrát és más, állatokról szóló regényeket író Fekete Istvánról a Németh László Városi Könyvtárban tartott előadásában Propper Valéria irodalomtörténész. Azt is megtudta tőle a népes hallgatóság, hogy az író a világháború után tíz évig nem publikálhatott, s ez idő alatt sokszor vagonrakodásból tartotta el a családját. Elmondta azt is, hogy történetei főhősei, az állatok, nem emberként viselkednek.
Családtagjait ugyan nem ábrázolta írásaiban, de húgai gyógyszerét gyermekkorukban maga szedte be, hogy megkímélje őket annak keserű ízétől.
– Nála szebben emberségről, szeretetről, emberi kapcsolatokról, természetről, állatokról szerintem senki nem tudott írni a magyar irodalomban. Talán ezért ő az egyik kedvencem – mondta Propper Valéria.
Fekete Istvánhoz egyébként több évforduló is kapcsolódik, hiszen 125 éve született, és 55 éve hunyt el.
– Nagyon különleges az élete és az életműve is. Hihetetlenül tragikus volt a magánélete, ugyanis a felesége mániás depresszióban szenvedett, amit a 20. század első évtizedeiben nemhogy gyógyítani nem tudtak, de még felismerni sem: egyszerűen hisztériának minősítették. Ez egy olyan érzelmi hullámvasutat jelentett a házasságukban, amit nagyon nehéz volt kezelni és elviselni. Fekete István saját szavaival úgy nyilatkozott, hogy a „holtodiglan, holtomiglan” valóban halálig jelent, és még ha nem szeretné is, akkor sem válna el tőle – legfeljebb külön élnének.
A lánya 18–19 éves korában kivándorló útlevéllel, apácaként elhagyta az országot. A fia részt vett az ’56-os forradalomban, a Széna téri szabadságharcosok egyike volt, és decemberben kénytelen volt elhagyni az országot. A könyveit a kommunista hatalomátvételt követően, 1946-tól betiltották. Az ’50-es évek végéig gyakorlatilag csak az Új Szóban és a Vigíliában jelenhettek meg írásai. Bár a magánélete nagyon nehéz volt, az írói pályája sokkal sikeresebb: már a ’30-as évek elején írt díjnyertes regényeket és novellákat, majd a ’60-as évektől kezdve nagy állatregényeivel máig párját ritkítja a magyar irodalomban. Regényei világirodalmi szinten is különlegesek – összegezte Propper Valéria irodalomtörténész, aki legközelebb szeptemberben folytatja a könyvtári előadássorozatát.
Hogy miről, azaz Zrínyi vagy a Hunyadi család legyen-e a téma, arról meg is szavaztatta a közönséget.
Hozzászólások lezárva.