„Nálunk még van esély” – a Dél-Alföld vízhelyzete kritikus, de a beérkező folyók lehetőséget jelentenek

Aszály, kifogyó vízkészletek, kiszámíthatatlan mezőgazdaság – nagyjából így néz ki most Magyarország képe. A Dél-Alföld viszont, furcsa módon, még mindig valamivel jobb helyzetben van. Itt jönnek a vizek, átfolynak a folyók, de kérdés, hogy tudunk-e vele bármit kezdeni. Mert ha igen, akkor még lehet mozgástér. Ha nem, akkor nem sok.

A klímaváltozás már nem valami távoli dolog, nem jövőidő, hanem itt van most, a mezőkön, a földeken, a gazdáknál. Erről beszélt Balla Iván, a Vízgazdálkodási Társulatok Országos Szövetségének elnöke a Vásárhelyi Televízió Időben című műsorában szerdán. A kép, amit lefest, nem túl optimista, de nem is teljesen reménytelen.

A hőhullámok gyakoribbak, a csapadék meg inkább hiányzik, mint érkezik. A mezőgazdaság érzi ezt meg először és a leginkább. Sok helyen már nem az a kérdés, hogy mennyi lesz a termés, hanem az, hogy egyáltalán lesz-e. Újravetések, bizonytalan szezonok – ez most a realitás.

És ez nem egy rossz év története. Inkább több egymásra rakódó évé, amiből lassan kirajzolódik egy trend – lefelé. A szántóföldi növénytermesztés egyre nehezebben tartható, közben pedig a vízrendszerekben is ott van a feszültség: elvileg maga az infrastruktúra adott, de a gyakorlatban nem mindig ott és akkor működik, amikor kellene.

A probléma egyik része az, hogy sokszor későn reagálunk. A vízkezelés nem megelőző, inkább utólagos. Akkor indul, amikor már baj van. A rendszerek meg adottak lennének, csak nem folyamatos üzemre vannak ráállva – magyarázta a szakember.

„Szivacsvárosok” – nem csak divatszó

A vízről ma már nem lehet csak a földeken beszélni, a városok is ugyanúgy benne vannak a történetben. Egyre többször kerül elő a „szivacsváros” fogalma is, ami arról szól, hogy a városból ne elvezessék a vizeket, hanem megtartsák azokat. Most ugyanis a csapadék nagy része gyorsan lefolyik a burkolt felületekről – utakról, tetőkről, parkolókról – és ezzel együtt eltűnik a hasznosítás lehetősége is.

A szivacsváros ezzel megy szembe: vízáteresztő felületek, mélyebben fekvő zöldterületek, időszakosan elönthető parkok, játszóterek. Olyan terek, amik néha víz alatt vannak, és ez nem hiba, hanem része a működésnek.

Mindez ugyanarra a gondolatra épül, mint a mezőgazdaságban: a vizet nem elengedni kell, hanem ott tartani, ahol lehull a csapadék.

A Dél-Alföld helyzete: előnyben vagyunk

A térség – benne Hódmezővásárhellyel – sajátos helyzetben van. Alacsonyan fekszik, és több irányból is érkezik ide víz, határon túlról és belföldről egyaránt. Ez elsőre jól hangzik, és bizonyos értelemben tényleg az is. Ez azonban csak lehetőség, és nem magától működik.

Ha nincs tudatos vízgazdálkodás, akkor a víz átmegy a területen, és kész. Ha van, akkor viszont alapja lehet a mezőgazdaság stabilabb működésének. A különbség nem a természeten múlik, hanem azon, hogyan kezelik a rendszert helyben.

Javaslatok az új kormánynak

A szakmai oldal – Balla Iván szerint – már készül egy olyan anyaggal, amit az új kormány elé le lehet tenni.

Ez nem csak hosszú távú stratégia lenne, hanem rövid távú lépések listája is. Olyan intézkedésekkel, amiket akár hónapokon belül el lehetne indítani.

Ide tartozik például a meglévő vízrendszerek újraértelmezett működtetése. Nem csak akkor kellene víz a csatornákba, amikor igény van rá, hanem folyamatosan fenntartott üzemi szinttel. Ez gyorsabb reagálást tenne lehetővé, ha jön egy aszály vagy épp egy árhullám.

A javaslatok között az is szerepel, hogy a vízrendszerek feltöltését nem a kritikus időszakokban, hanem már télen vagy kora tavasszal el kellene kezdeni, amikor még van miből gazdálkodni.

Felmerül az energiaoldal is: a napelemek használatából adódó, kihasználatlan hétvégi áramkapacitások bevonásával olcsóbban lehetne működtetni a szivattyútelepeket, ami hosszabb távon jelentős megtakarítást hozhatna.

Nem nagy projektek kellenek, hanem sok kicsi

A szakember szerint a jövő nem kizárólag nagy beruházásokon múlik. Bár ezeknek is megvan a szerepük, az igazi áttörést sok kisebb, helyi projekt hozhatja el. A vízgyűjtő közösségek kialakítása, a tájhasználat átalakítása és a víz helyben tartása mind olyan eszközök, amelyek összeadódva képesek érdemi változást elérni.

A Dél-Alföld esetében a tét különösen nagy: a térség adottságai miatt akár mintaterülete is lehetne egy új vízgazdálkodási szemléletnek. Ehhez azonban nemcsak szakmai tudásra, hanem együttműködésre és következetes döntésekre is szükség lesz.

A műsort teljes terjedelmében itt nézhetik vissza: