Na, mennyivel másabbak ezek a krétarajzok, mint amikor valaki kezébe veszi a festékszórót, és mint a bolond, mindent összefirkál vele, hogy valami maradandót hagyjon maga után – ha nem is az örökkévalóságnak.
Izgalmas környezetben ábrázolta alkotója a magyarságot korokon és politikai meggyőződésen is túl szimbolizáló magyar zászlót, ahogy a címlapképünkön is látszik, a piac Epreskert felőli végénél. Igaz, a zászló az egyik úthibára került, de ne tévessze meg vagy háborítsa fel a látvány: a magyar zászló így ’56-os lyukas lobogóvá vált, amelyből akkori eleink a szó szoros értelmében ollóval vágták ki a gyűlölt Rákosi-címert.
Az alább látható aszfaltrajz már önmagában egy másik hangulatot, a mesevilágot idézi fel. Bár a csiga rajza nagyon profi kézzel készült, azért a gyermeki játékot és a meséket idézi – mintegy megnyugvásként az arra járók (és a lábuk elé nézők) számára.
Hozzászólások lezárva.