Letakarták a magyar irodalomba is beemelt vásárhelyi szobrot

Hogy a téli időjárás meg ne rongálja, bebugyolálták az egyik vásárhelyi köztéri alkotást. A képről máris tudja melyik az? És azt, hogyan került bele a legismertebb magyar regénybe? És az mond valamit, hogy a regényben és a filmsorozatban mondott Jó napot kívánok!, Az isten áldásával! köszönés és viszontválasz szállóigévé vált?

Eddig nem nagyon volt rá példa, de az idén igen, hogy fóliába csavarták az időjárás viszontagságaitól óvva a talán legismertebb vásárhelyi szobrot, a Fekete Sas mellett álló Korsós lányt, mely tövében még Béla cigány és zenekara is szórakoztatta eleinket, bő száz évvel ezelőtt.

Pásztor János: Vízmerítő című szobra, melyet 1908-ban avattak, s a jelenlegi helyén 1950 óta áll, annak idején nem nyerte el a vásárhelyiek szeretetét. Sőt, a szobor körül nyomban a leleplezés után élénk vita alakult ki. Dr. Gonda József, a város akkori literátus tanácsnoka a Hódmezővásárhely c. napilap hasábjain erőteljesen támadta a kútegyüttest. „Cseh-trombitás tömpe orrú rézlányáról” írt, szecessziós vonalúnak, „ultramodern„-nek tartotta a kútmedencét. A forrástéglás kiképzést „romantikus kőrakás” névvel illette. A Vásárhelyi Reggeli Újságban nem kisebb művész, mint Rudnay Gyula védte meg a szobrot. Rudnay kiállt a szobor kvalitásai mellett, amelyek írása szerint érvényesek, „minden könnyen odadobott üres frázis” ellenére is.

Csakhogy a szobor, – melyet az 1920-as évektől az egyetlen vásárhelyi szűzlányként emlegettek a helybéliek, – Szabó Magda általa magyar irodalomba emelkedett. A vásárhelyi leánygimnáziumban tanító írónő ugyanis azt szerepeltette a legsikeresebb – azaz az abból készült filmsorozat jóvoltából legismertebb, – Abigél című regényében. A szerepe az, hogy a korsójába tette Gina (azaz Vitay Georgina), a könyv főszereplője a papírra vetett kívánságát, melyet aztán Abigél (mint kiderült Kőnig tanár úr) próbált teljesíteni.

Maczák Ibolya, az Új köznevelés című folyóiratban az írónő születése 100. évfordulójára írt tanulmányában azt írta, amit életében az írónő Vásárhelyen is többször elmondott, hogy az Abigélben több ponton is keverednek a debreceni diákévek és a hódmezővásárhelyi tanár éveinek emlékei. Utóbbiak közé tartoznak azok a regénybeli szálak, amelyek arról szólnak, hogy miként igyekeznek segíteni a jó szándékú felnőttek – elsősorban a Matula püspökről elnevezett leánynevelő intézet tanárai – azokon a gyerekeken, akiket származásuk, vagy szüleik hivatása nehéz helyzetbe sodort a második világháború idején. A kapcsolódó epizódokat sok esetben Szabó Magda vásárhelyi emlékei ihlették.

Hozzászólások lezárva.

A Hódpress sütiket használ a jobb működés érdekében. Rendben!