A ma Liechtensteinben élő zongoraművész, zenepedagógus 24 éves korában, 1971-ben disszidált Vásárhelyről, mert nem vették fel a Zeneakadémiára. Disszidálási naplójából született meg az Irány Amerika! című könyv, melyet hétfőn este mutattak be a Németh László Városi Könyvtárban.
Korody-Paku István zongoraművész kétlaki életet él: az év egyik részét Liechtensteinben, a másikat pedig idehaza tölti, Vásárhelyhez pedig ezer szállal kötődik. Borus Gábor, a könyvtár helyismereti munkatársa javaslatára született meg disszidálási naplójából az Irány Amerika! című kötet, amely a vele 1971. június 30. és 1972. március 9. között történteket dolgozza fel. Ez utóbbi napon szállt le repülőgépe New Yorkban.
– Borus Gábor, a könyvtár munkatársa biztatására született meg a disszidálási naplómból a könyv. Neki árultam el, hogy van egy ilyen naplóm, mire azt mondta, bizony érdekes lenne közzétenni, hogyan is volt, és hogy csináltam. Nem nyúltam a szöveghez, meghagytam úgy, ahogy volt. Néha van benne egy kis szleng, egy kis disznóság, úgyhogy rábíztam a szerkesztőre, hogy pontozza ki azokat. Aztán úgy volt, hogy ki is nyomtatjuk: be is adtam egy pályázatot a Czirbusz Piroska Alapítványnak (Czirbusz Piroska Emlékére a Hódmezővásárhelyi Művészetekért Közalapítvány – a szerk.), amely még válaszra sem méltatott – mondta Korody-Paku István.
És hogy miért disszidált? Azt mondta, azért, mert nem vették fel a Zeneakadémiára.
– Harminchat század ponttal utasítottak el, ami fájt – tette hozzá. – Helsinkiben – ahová Budai Laci barátommal kaptunk meghívást egy nyári egyetemre – gondoltam arra, hogy nem jövök haza. Németországban majdnem leragadtam, mert ott két állást is kaptam: az egyik egy gimnáziumban, a másik egy zeneiskolában lett volna. De a tanév kezdete előtt egy nyomdában is dolgoztam. Végül azért nem maradtam ott, mert már folyamatban volt az amerikai bevándorlásom, és egyébként is New Yorkban élt a keresztanyám.
Naplójában leírta, hogy Clevelandben akart zenét tanulni. – Hét évig tanultam kinn, még a doktorátust is megszereztem az Ohiói Állami Egyetemen, de aztán mindenképp vissza akartam jönni Európába. Két helyre hívtak meg: az egyik Liechtenstein volt, a másik pedig a skót fővárosba, Edinburgh-be szólt. Liechtensteinben olyan jó szerződést tettek az orrom alá, hogy azt azonnal aláírtam.
Korody-Paku Istvánt – akivel Benák Katalin közíró folytatott beszélgetést – nemcsak a szülei sírja, hanem az egykori vásárhelyi festőművészek, Fodor József, Csikós András, valamint néhai Földesi Ferenc gimnáziumigazgató és Návay Sándor szobrászművésszel való barátsága is Vásárhelyhez köti.
Hozzászólások lezárva.