Ki felejti a kalapját épp a temetőben?

Különös látvány fogadta azt, aki a minap a vásárhelyi katolikus temetőben járt: egy kalap árválkodott az egyik sír mellett, mintha gazdája csak egy pillanatra tette volna le. Ugye a temető nem éppen az a hely, ahol az ember általában kalapot veszít, hacsak nem fúj akkora szél, hogy a fejfedő önálló életre kel, és úgy dönt, inkább maga keresi fel az örök nyugalom helyét.

Rögtön megindult a találgatás: vajon ki hagyhatta ott, és miért? Talán egy látogató érkezett, aki a nagy melegben megszabadult a kalapjától, majd a búcsúzás meghatottságában egyszerűen ott felejtette. Vagy talán egészen más áll a háttérben, mert egy temetőben még egy ott felejtett kalapnak is könnyen lesz legendája. Lehet, hogy valaki egész életében ugyanazt a kalapot hordta, és most, ki tudja milyen okból, éppen a sírok között vált meg tőle.

Az is lehet persze, hogy semmiféle rejtély nincs az egészben, csak egy hétköznapi figyelmetlenség. Valaki letette, mert megigazította a virágokat, megtörölte a homlokát, vagy éppen úgy gondolta, hogy öt perc múlva visszajön érte. Csakhogy az öt percből könnyen lett egy óra, az órából egy nap, a kalapból pedig temetői látványosság.

Közben a fejfedő békésen várakozott, és láthatóan nem zavarta, hogy körülötte mindenki találgat. Egy kalapnak persze könnyű: nem beszél, nem magyarázkodik, és azt sem lehet tőle megkérdezni, hogy pontosan hogyan került oda. Ugyanakkor a temető csendjében még egy ilyen apróság is feltűnő. A sírok között az ember hozzászokik a virágokhoz, mécsesekhez, koszorúkhoz, de egy magányos kalap már egészen más kategória. Ráadásul a kalapnak megvan az a különös tulajdonsága, hogy mindenki rögtön történetet képzel mögé. Egy elhagyott esernyőre legfeljebb azt mondjuk, hogy valaki ott felejtette. Egy kalapnál azonban máris felmerül: vajon kié, milyen ember hordta és mi lett vele?

Vagy csak annyi történt, hogy a gazdája hazament nélküle? A kalap pedig maradt, és egy ideig úgy tűnik, mintha sajátságos szolgálatot teljesítene: némán őrzi a sírt.

Addig pedig ott van, ahol hagyták. És ha senki nem jelentkezik érte, lassan ez is a temető része lesz, s válik lassan az enyészetté.