Az iskolakezdés második hetére horror kocsisorokkal igyekeznek a szülők a csemetéiket a sulikba vinni.
Az is autóba ül, aki egyébként csak hétvégén szokott vezetni, így nem lehet azon csodálkozni, hogy valósággal bedugulnak az utak az iskolák közelében.
Mert persze a csemetét még a szomszéd utcából is négy keréken kell a suliba szállítani. Így az út, a parkolás és a bosszankodás nyújtja az időt – még azt is, amit pár perces sétával is meg lehetne váltani.
De hát ilyenek vagyunk: később indulunk, mondván, kocsival csak pár perc az út, aztán meg útközben szembesülünk vele, hogy mások is ezt gondolják.
Ráadásul nemcsak a szülők indulnak neki, de szó szerint boldog-boldogtalannak reggel fél 8 és 8 között támad kedve autóval bevásárolni menni, még akkor is, ha neki később is ráérne, nehogy elszalassza az akciók indulását vagy zajlását.
És persze ott vannak az utakon azok is, akik szimplán csak dolgozni mennek. A kocsisor pedig akkor is torlódik, ha a körforgalmak, a gyalogátkelők vagy az Emlékpont piros lámpája meg nem állítja azt.
Aki ma autóba ült ebben a reggeli időpontban, az mindezt megélte, bárhonnan akart bárhová haladni.
Hozzászólások lezárva.