A vásárhelyi leventék – a kommunizmus évtizedei alatt elhallgatott – kálváriájára emlékezve nyílt kiállítás pénteken a Tornyai János Múzeumban Szebb jövő helyett háború, halál, fogság és megbélyegzés címmel. A múzeum bejárati előcsarnokában, Bernátsky Ferenc helytörténész- főmuzeológus rendezésében látogatható kiállítás részletes történelmi áttekintést nyújt a leventemozgalomról, és a hódmezővásárhelyi leventék II. világháborús történetéről is.
A vásárhelyi leventék háborús kálváriáját hivatott bemutatni a Tornyai János Múzeumban pénteken nyílt kiállítás.
“Az elmúlt bő évtizedben a múzeum sok olyan kiállítást rendezett és olyan témát dolgozott fel, amelyek az elmúlt évtizedben kevesebb hangsúlyt kaptak, vagy teljesen el voltak hallgatva, hallgattatva az állaszocializmus évei alatt” – hangsúlyozta köszöntőjében Elek András, a múzeum munkatársa, aki szerint ide tartozik a vásárhelyi leventék története is, melynek feldolgozása történelmi feladat.
A kiállítás rendezője, Bernátsky Ferenc helytörténész-főmuzeológus felidézte a leventemozgalom történetét, illetve a hódmezővásárhelyi leventék II. világháborús megpróbáltatásait. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1945 március végén az 550. levente munkászászlóalj mintegy hatszáz vásárhelyi fiatallal a soraiban, a történelmi Magyarország határához érve Királyhida határában (ma Bruckneudorf, Ausztria) a Lajta folyó partján foglalta el állásait. Az április 4-én odaérő szovjetek felszólítására a 16-23 éves, levente korú fiatalok megindultak hátrafelé, mikor a front túloldaláról a németek aknatűz alá vették őket, melyben kilenc levente életét vesztette, sokan pedig megsebesültek. A fegyvertelen fiatalokat a Szovjetunió különböző táboraiba szállították, ahonnan a túlélők legtöbbje – jelen ismereteink szerint 129 fő életét követelte a háború, több mint felük a fogságban hunyt el – pedig csak 1948-ban térhetett haza.
Ahogyan Bernátsky Ferenc felelevenítette, az egykori vásárhelyi leventék első megemlékező találkozójára 1988-ban kerülhetett sor, baráti körük pedig a rendszerváltozás évében, 1989-ben alakult meg. Ettől kezdve évről-évre, egészen az utolsó leventék haláláig összegyűltek megemlékezésekre, találkozókra. Elhunyt bajtársaik emlékét a Szent István téren emléktáblával és emlékkővel, a Népkerti vasútállomás közelében emlékfával, majd emlékművel jelölték. (Ez utóbbi helyszín jelenleg a Levente tér elnevezést viseli.) Hódmezővásárhely városa kezdeményezésüknek köszönhetően alakított ki testvértelepülési kapcsolatot Bruckneudorffal – a két település minden évben tart közös megemlékezéseket is.
„Nem sokan tértek haza, de köztük volt az ismert vásárhelyi matematikatanár, Lakatos-Tóth István édesapja is. Ő volt az, aki elkezdte a megemlékezéseket Királyhidán, az akkori városvezetés támogatásával. A bruckneudorfiak is mindig nagy tiszteletben tartották a fiatalok emlékét – idézte fel a kapcsolat hátterét még tavaly a testvérvárosi megállapodás megkötésekor Berényi Károly alpolgármester.
A tárlaton a gazdag képanyag mellett leventerelikviák is megtekinthetők: igazolványok, kiadványok és sapkajelvények, de még egy leventepuska is helyet kapott az egyik vitrinben.
Ez a kiállítás csendes főhajtás azok előtt, akik a poklok poklát megélték, vagy akik a háború viszontagságaiba belekerültek ebben az időszakban. Ha jól tudjuk, azok, akik megjárták ’44-ben a bevonulást, már nincsenek közöttünk
– emelte ki végül Elek András, akinek kérésére a megnyitó résztvevői egy perces néma főhajtással adóztak a vásárhelyi leventehősök emléke előtt.
A kiállítás szeptember közepéig tekinthető meg a Tornyai János Múzeumban.
Hozzászólások lezárva.