Azonosította II. (Vak) Béla király földi maradványait a Magyarságkutató Intézet

Nemzetközi jelentőségű tudományos áttörést hozott a székesfehérvári királyi bazilika osszáriumának (csontkamrájának) archeogenetikai vizsgálata. A Magyarságkutató Intézet kiemelt kutatási programja során több mint 400 genom elemzésével három új férfiági Árpád-házi genetikai vonalat azonosítottak, amelynek köszönhetően kétséget kizáróan sikerült meghatározni II. (Vak) Béla király földi maradványait is – közölte az intézet.

A kutatásban a Magyarságkutató Intézet Archeogenetikai Kutatóközpontjának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Genetikai Tanszék Archeogenetikai Kutatócsoportjának munkatársai vettek részt. Az elemzések során több mint 400 egyén genomját dolgozták fel, és három olyan személyt azonosítottak, akik az Árpád-ház férfiági genetikai vonalát jelző R-ARP haplocsoportot hordozzák.

A korábbi kutatások alapján eddig négy ilyen személyt ismertek: III. Bélát, Szent Lászlót, egy Árpád-kori (HU52) egyént, valamint egy ma élő, ismeretlen személyazonosságú embert. Az új eredményeknek köszönhetően jelenleg már hét ismert R-ARP-vonalat hordozó személy szerepel a kutatások nyilvántartásában.

A szakemberek többféle genetikai módszerrel vizsgálták a rokonsági fokokat és a családi kapcsolatokat. Ez lehetővé tette, hogy a közeli és a távolabbi dinasztikus kapcsolatok egyaránt pontosabban feltárhatók legyenek. Az eredmények alapján az egyik újonnan azonosított személy II. (Vak) Béla magyar király (1131–1141). A második személy Szent László másodfokú rokona lehetett, feltehetően apai nagybátyja, míg a harmadik egyén apai ágon kapcsolódik az Árpád-vonalhoz, valószínűleg egy távolabbi, de tudatosan vállalt dinasztikus rokonság révén.

A genetikai adatok megerősítik az Árpád-ház sztyeppei eredetét is. Az uralkodódinasztia férfiági vonala az R1a-Z93 haplocsoportba tartozik, amely a bronz- és vaskori eurázsiai sztyeppei népekhez köthető. A genetikai párhuzamok a Déli-Urál térségétől egészen a Kaukázusig húzódó sztyeppeövezetben mutathatók ki. A kutatók emellett további, kizárólag erre az ágra jellemző mutációkat is azonosítottak, amelyek segítségével az Árpád-ház genetikai fejlődése még pontosabban vizsgálható.

A korábbi elemzések már rámutattak az Árpád-házi uralkodók genetikai kapcsolataira a honfoglaló magyar elit tagjaival, valamint több jelentős középkori magyar főúri családdal, így például az Abákkal, a Corvinokkal és a Báthoryakkal. Mindez összhangban áll a történeti forrásokkal, amelyek szerint a középkori magyar nemesség a dinasztikus házasságokon keresztül szoros kapcsolati hálót alkothatott. Az eredmények arra is rávilágítottak, hogy míg az Árpád-ház korai tagjai erősebb keleti genetikai komponenssel rendelkeztek, a későbbi uralkodók már döntően az európai genetikai térbe illeszkedtek.

A tanulmány megerősíti Macsói Béla herceg genetikai azonosítását is, valamint igazolja Rurikida-származását. Y-kromoszóma-haplocsoportja (N-Y4338) megegyezik a Rurik-dinasztiára jellemző genetikai ággal.

A III. Béla király sírja mellett feltárt magzati maradványok genetikai vizsgálata ugyanakkor nem igazolt közeli rokoni kapcsolatot a jelen kutatásban elemzett személyekkel. Az elemzések viszont távolabbi genetikai rokonságot mutattak ki több Árpád-házi személy, valamint az Aba nemzetség egyik vizsgált tagja esetében. A rendelkezésre álló régészeti, történeti és genetikai adatok alapján az elhunyt pontos személyazonossága egyelőre nem állapítható meg.

A kutatás további érdekessége, hogy II. Béla, III. Béla és a HU52 jelű személy esetében északi, viking kori egyénekkel is kimutatható genetikai rokonság. A kutatók szerint ennek hátterében a Kijevi Rusz uralkodóházával kötött dinasztikus házasságok állhatnak.

Az új eredmények egyszerre jelentenek tudományos áttörést és szimbolikus jelentőségű előrelépést. A genetikai adatok nemcsak az Árpád-ház történetének pontosabb megismeréséhez járulnak hozzá, hanem a magyarság keleti kapcsolatrendszerének tudományos feltárásához, valamint a középkori magyar elit genetikai és történeti összefüggéseinek komplex rekonstrukciójához is.

A történelmi leírásokkal összhangban álló genetikai alapú megjelenés-rekonstrukciók mellett a kutatás hosszú távú célja, hogy tudományos alapot biztosítson az azonosított magyar királyok és főrangú személyek méltó újratemetéséhez. Ennek helyszíne az egykori székesfehérvári koronázó bazilika mellett kialakítandó nemzeti emlékhely lehet.