Az eredeti, mely az 1902-es Párizsi Világkiállításon aranyérmet kapott, a II. világháború végén belövést kapott és megsérült, majd eltűnt. Most a felújítások részeként a vásárhelyi Szántó Gusztáv díszműkovács családi vállalkozása alkotta újjá, hat ember, két évig tartó munkájával.
– Bennünket is megdöbbentett, hogy egy ilyen gyönyörű, egyedi munkával bíztak meg bennünket. Annyira szívügyünkké vált a feladat, hogy kértük a Jóisten segítségét is ahhoz, hogy meg tudjuk alkotni ezt a kaput, mert nagyon sok olyan egyedi kihívást láttunk benne, amely szakmailag is különlegesnek számított – mondta Szántó Gusztáv díszműkovács, a vásárhelyi Látványkapu Kft. vezetője arról a monumentális munkáról, mely a Budavári Palota egykori északi, a Dísz tér felőli, Jungfer Gyula által készített vaskapujának újjáalkotását jelentette. Maga a kapu a II. világháború végén belövést kapott, és 1945-ben nyoma is veszett. Így az 1902-ben a Párizsi Világkiállításon aranyérmet elnyert kaput az arról fennmaradt fotók alapján kellett újjáalkotni. Ez hat embernek két évi munkájába telt, a szakmai zsűri tegnap szemlélte meg, és elégedett lett vele.
– Ez a kapu döntő részben kézi kovácsolással készült. Ez azért is egyedi, mert olyan vastag lemezekből áll, amelyeket csak forrón lehet alakítani. Ahhoz pedig, hogy kialakuljon a végleges forma, rendkívül sok előkészítő munkára volt szükség. Egy-egy elem terítékét külön meg kellett tervezni, miközben az egész kaput egyetlen fennmaradt fénykép alapján rekonstruáltuk. Befoglaló méreteket kaptunk, és ezek alapján indultunk el. A fényképet egy az egyes méretarányra nagyítottuk, elkészítettük a terítékeket, majd először vékonyabb anyagokból formáltuk meg az elemeket. Amikor már közelítettünk a végleges formához, áttértünk a vastagabb anyagokra. Miután megtaláltuk a fényképpel teljesen megegyező végleges formát, megkezdődhetett az összeépítés – tette hozzá Szántó Gusztáv.
Korábban ők restaurálták a vásárhelyi városháza tetején található kovácsoltvas díszítőkorlátot, illetve pótolták azokat az elemeit, melyek teljesen eltűntek, így azokat rekonstruálniuk kellett. A munkáról a projektet vezető Vecsey Ádám restaurátormérnök készített szakvéleményt. A vele kialakult szakmai kapcsolatnak is szerepe lehetett abban, hogy később műemléki területen újabb felkéréseket kaptak.
A budavári palota északi homlokzatán található monumentális kocsibehajtó kapuja mellett ők készítik a mellette egykoron álló két gyalogkaput is, melyek a Dísz tér felőli homlokzaton voltak.
A megkeresést közel két évvel ezelőtt kapták, és azóta folyamatosan ezen a munkán dolgoznak.
– Egy műemléki rekonstrukciónál az egyik legfontosabb szempont a hitelesség. A legapróbb motívumtól kezdve a térbeliségen és a méreteken át mindennek pontosan meg kellett egyeznie a fennmaradt korabeli fényképen látható állapottal. Ez volt az alapelvárás. A munkát rendszeresen ellenőrizte egy szakmai zsűri, amely végig segítette a folyamatot, és iránymutatást adott a határok kijelölésében. A kapu eredeti alkotója Jungfer Gyula volt, aki Budapesten a királyi és császári udvar díszkovácsaként dolgozott. Most az ő nyomdokaiba kellett lépnünk a kivitelezés során – mondta Szántó Gusztáv.
A kapun rendkívül gazdag motívumvilág található, mintegy 270 különböző levélforma és díszítőelem van rajta. Ezek között jobbos és balos változatok is vannak, ráadásul számos motívum lépcsőzetesen növekszik, hogy még gazdagabb és egyedibb összhatást keltsen. A munka során mindig a fennmaradt fényképhez tértek vissza. Az adott részletet egy az egyes méretben kinagyították, és addig alakították az elemeket, amíg azok méretükben, ívükben és domborulatukban teljesen meg nem egyeztek a fényképen látható formával.
A kapu tényleg monumentális, hiszen négy méter széles és nyolc és fél méter magas. A két kapuszárny egyenként hat és fél méter magas. A szerkezet saját tömege mintegy 1,7–1,8 tonna. A kapu hátoldala teljes egészében üvegezett lesz, mivel egy szárazkapu-bejáratról van szó. Az üvegezést követően egy-egy szárny tömege megközelíti a két tonnát, így a teljes szerkezet össztömege körülbelül 7,5 tonna lesz.
A kapuhoz tartozik egy úgynevezett felülvilágító rács is, amely félköríves formában zárja le a kapu felső részét, közepén egy gyönyörű koronamotívummal. Ez szervesen kapcsolódik a kapuhoz, és együtt alkot teljes egészet.
– A legutóbbi szakmai bejáráson számos szakember vett részt. Jelen voltak restaurátorok, mérnökök, művészettörténészek, tervezők, kivitelezők, valamint a műemlékvédelem és a beruházás különböző képviselői. A projekt során rendszeresen látogattak bennünket, ami nagy segítséget jelentett abban, hogy biztosan a megfelelő irányban haladjunk. A kaput a kovácsolási munkák befejezése után teljes egészében felállítottuk a műhelyben. Ekkor bemutattuk azokat az elemeket is, amelyeket korábban még nem láttak a szakemberek. A kész munkát összevetették a fennmaradt fényképekkel, és végül minden kifogás nélkül átvették. Nagyon elégedettek voltak az eredménnyel – tette hozzá Szántó Gusztáv.
Azt, hogy a kapu mikor kerül vissza a helyére, még nem tudta, mivel párhuzamosan zajlik az épület újjáépítése is. Várhatóan az év végén kerülhet sor a beépítésre, amennyiben az építési munkák a tervek szerint haladnak. A helyszíni szerelés szintén a vásárhelyiek feladata lesz.
A kapu nem tartalmaz különleges anyagokat, inkább a rendkívül nagy keresztmetszetű acélelemek jelentették a munka során a kihívást. Ezek megmunkálásához speciális sablonokra és nagyon magas hőmérsékletre volt szükség. Az alapanyag lemezként, vagy szálanyagként érkezett a műhelybe, a teljes formai kialakítás és kovácsolás pedig helyben történt.
– Érzelmileg is rendkívül sokat jelent számomra ez a munka. Többször is meghatódtam amiatt, hogy részese lehetek ennek a feladatnak. Óriási felelősséget jelentett, és sokszor komoly terhet is rótt ránk, de az elért eredmények mindig új lendületet adtak a folytatáshoz. A Jóisten segítségével jutottunk el idáig – tette hozzá.
A Látványkapu Kft. közel húsz éve működik. Kezdetben lakossági megrendelésekkel foglalkoztak, körülbelül tíz éve dolgoznak műemléki területen. Ez a kapu minden szempontból a legnagyobb és legösszetettebb munkájuk. Méretében és kidolgozottságában is ez jelenti számukra az eddigi csúcsot.
Hogy milyen páratlant alkottak, azt a a családtagokon és a szakértő bizottságon túl ma a Domonkos Nővérek Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskola negyedikesei (ahová a díszkovács egyik fia jár) is megtekinthették.
