A Magyar Nemzet annyira retteg, hogy már konteókat gyárt Magyar Péterről

Miközben sorra épülnek le a közpénztől megfosztott propagandalapok, a Magyar Nemzet is túlélő üzemmódra váltott. A lapnál folyamatosak a leépítések, ráadásul a nyomtatott napilap augusztusban hetilappá alakul át. Az online verzió egyelőre még működik, de félelmükben már hamis pszichológiai jelentéseket írnak Magyar Péterről annak reményében, hogy a Fidesztől még csurran-cseppen nekik valami a jól végzett munkáért cserébe.

SSS Péter. Így nevezi a miniszterelnököt Török István Péter teológus-pszichológus, a Magyar Nemzet „újságírója”. A szerző az utóbbi egy hétben tűnt fel a lap online hírportálján, és eddig mindössze két cikket közölt. A szerda hajnalban megjelent írásában a fideszes véleményvezérektől megszokott bicskanyitogató, gúnyos stílusban bizonygatja, hogy Magyar Péter nárcisztikus személyiségzavarral küzd. Ezt három „S”-betűs tulajdonsággal próbálja alátámasztani: státusz, szégyen és szenzitivitás, azaz túlérzékenység.

A Magyar Péter bukni fog című irományban a szerző egy roppant gyerekes és nevetséges felvetéssel él, amikor azt taglalja, hogy a miniszterelnök a nárcisztikusságából fakadóan vajon el tudná-e fogadni, hogy Róma alapítóit Rémusznak és Romulusznak hívták, nem pedig „Péternek és Péternek”.

Török a TISZÁ-t egy „belső destruktív képződménynek”, egy „belső maffiának” nevezi Herbert Rosenfeld német-brit pszichoanalitikusra hivatkozva, akinek gondolatait teljesen irracionális, oda nem illő módon fűzi bele írásába.

„Ennek lényege az, hogy SSS Péter arról fantáziál, hogy belső romboló, agresszív énrészeit, azaz a képzelt bandatagokat ő irányítja, tehát hozzájuk képest ő mindig felsőbbrendű, és ezek őt mindenkor meg fogják védeni, sőt a bűnös, piszkos munkát hatásosabbá teszik, hiszen együtt maradnak” – fogalmazza meg gondolatait a cikkben Török István Péter, amit olvasva valószínűleg Bayer Zsolt és Bencsik András is megnyalja mind a tíz ujját. Igaz, pár nyomdafestéket nem tűrő szó azért még elfért volna benne, hiszen attól lenne igazán autentikus.

A Fidesznél oly népszerű „Facebook-kormányzás” szóösszetétel is visszaköszön a cikkben, amelyről az írja, a „modern nárcisztikus egyén” a virtuális térben érzi jól magát, hiszen az a „lélegeztetőgépe”, az „infúziója”.

Török a düh és az agresszió jelzőket is előszeretettel használja. Mint írta: „SSS Péter is mindig Orbán Viktor közelébe szeretett volna férkőzni, körülötte szeretett volna ragyogó csillagként keringeni, de valahogy mégis kizárva érezte magát, nem került a kizárólagos figyelem központjába, ami által egyre frusztráltabb, dühösebb, agresszívabb lett.” Veti papírra mindezt az a bértollnok, akinek minden egyes sorából kiolvasható a düh és a kétségbeesés keserű keveréke, valamint az elvesztett választás fájdalma, és az ebből fakadó bosszúvágy.

Irigység. Igen, ez is felmerült a szerző fejében az egyik „S”, a „szégyen” kapcsán. Mindig az jut eszembe az „irigység” szóról, amikor valaki joggal kap negatív kritikát, de ahelyett, hogy ezt elraktározná magában, és ezáltal megpróbálna fejlődni, rásüti a kritizáló félre az „irigy” jelzőt. „SSS Péter eldönti, hogy még annyi se legyen már, ami eddig volt, felezzük le, spóroljunk vele!” – hozza fel az irigységre bárgyú módon a példát Török a képviselők fizetéscsökkentésére utalva, de egyáltalán nem érzékelve az intézkedés értelmét.

„Bukásra van ítélve” – írja kijelentő módban a Tisza Pártról a pszichológus, szervilitását pedig ezt követően bizonyítja igazán: „Hogyan viszonyuljon a megújuló nemzeti oldal ehhez a helyzethez? Mind ez idáig pozitív és bátor reakció volt a Fidesz–KDNP-képviselők higgadt, nyugodt tartása és kiállása SSS Péter kirohanásaival szemben.” Ezt követően úgy fogalmaz: „Tigrisek vagyunk, nem nyulak!”

A szerző párthovatartozása messziről süt a cikkből, ami annak fényében zavarba ejtő igazán, hogy „teológus-pszichológus” minőségében írta meg. Persze a Magyar Nemzettől már megszokhatta az olvasó, mégis, az, hogy egy ilyen átfogó, légből kapott, nyilvánvalóan haraggal megírt „pszichológiai elemzés” megszülethetett, az nagyfokú etikátlanság, és az újságírói szakma megcsúfolása.