Tizenkilencen ünneplik szombaton Pista bácsi 90. születésnapját

Berényi Károly alpolgármester ma délelőtt köszöntötte 90. születésnapja alkalmából a Borz utcai otthonában Aszalai Istvánt a város borával, és adta át neki Magyar Péter miniszterelnök jubileumi emléklapját.

Pista bácsi Hatrongyoson, azaz a vásárhelyi tanyavilág egyik részében született, heten voltak testvérek.

– Akkoriban minden nap meg kellett teremteni az ennivalót, ezért édesanyám hetente sütött kenyeret és pitét. A tanyán még nem volt villany, petróleumlámpával világítottunk. Édesapám napszámba járt dolgozni, így csak esténként ért haza – emlékezett vissza a régi időkre a 90 éves ünnepelt, aki a hatrongyosi tanyai iskolába járt. Azt mondta, hogy tanítás után neki és mindegyik testvérének megvolt a maga feladata. Az öt fiú és a két lány közül volt, aki az állatokat etette, más a takarmányt hordta, vagy más munkát végzett a ház körül.

Pista bácsi pályafutása elején még lapáttal dolgozott, vagonokból azzal rakta ki a talajjavításhoz szükséges anyagot, majd érdekes előzmények után váltott, és lett buszkalauz. Kishomokon, felesége nagyapjának kertjében végzett munkát, amikor egy szomszédja megjegyezte, hogy ilyen nehéz fizikai munkát nem lenne szabad végeznie. Kiderült, hogy a vasútnál kereskedelmi osztályvezetőként dolgozik. Behívta magához, majd elküldte alkalmassági vizsgálatra. Pista bácsi azonban már hazafelé tartva az Andrássy úton összetalálkozott egy osztálytársával, aki azt tanácsolta, hogy ne menjen a vasúthoz, mert ott sokat kellene távol lennie otthonról. Azt is mondta neki, hogy éppen buszkalauzokat keresnek. Jelentkezett, fel is vették, és már másnap megkezdte a munkát, azaz egy rutinos kalauztól kezdte eltanulni a szakmát. Harminc éven át dolgozott kalauzként, közlekedett a szentesi és a tótkomlósi járatokon is, de leginkább azt szerette, hogy esténként mindig hazaérhetett.

A feleségét egy véletlen folytán ismerte meg, de ebben a véletlenben nagy szerepet kapott a munkája is.

– A Kötöttárugyár munkásjáratán voltam szolgálatban, és a piactéri fordulónál mindig volt 10–15 perc szünetünk. Ilyenkor bementem a boltba. Ebben az egyik szünetben láttam meg egy fiatal lányt, akit a nyomós kúthoz küldtek vízért. Láttam, hogy egyik kezével tartja a kannát, a másikkal pedig próbálja működtetni a kutat, és odamentem neki segíteni. Később ismét ezen a járaton dolgoztam, és amikor bementem a boltba, a főnökasszony azt kiabálta, hogy: „Sárika, vevő érkezett!” Sárika a kútnál megismert fiatal lány volt. Megvártam, amíg lejár a műszakja, majd megkérdeztem, elkísérhetem-e egy darabon. Így kezdődött az ismeretségünk – mondta Pista bácsi, aki 1963. július 23-án feleségül is vette Sárikát.

Két fiuk és egy lányuk született, öt unokája pedig már felnőtt. Lánya a közelben él, egyik fia Fábiánsebestyénben lakik, és a szentesi Kontavillnél dolgozik. A kalauzi munkát azért hagyta ott, mert kapacitálták, hogy legyen ellenőr, de ő nem szeretett volna az lenni. Ezért hagyta ott az egész vállalatot.

Pista bácsi aktívan tölti nyugdíjas éveit. Nemrég adta vissza a paperei kiskertet, mert nincsenek gépei, hogy megművelje a földet, de önszorgalomból még öt házhelynyi területet lekaszált a töltés oldalában.

Születésnapját szombaton 19 családtaggal ünneplik majd. Azt mondja, még 95 éves korában is fel fog menni a töltésre kaszálni. Szerinte a hosszú élet titka a jó házastárs személyében keresendő, no meg abban, hogy minden nap két főzetnyi kávét iszik, igaz, apránként, egész nap elosztva.