Tévhitek a klímasemlegességről és a fenntartható gazdaságról

A klímasemlegességgel és a fenntarthatósággal kapcsolatban részigazságokra épülnek és terjednek áltudományos tévhitek, ezért rendezett az SZTE Mezőgazdasági Kara Tudományos Diákköri Tanácsa Toldi Ottóval, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatójával a témával kapcsolatos előadást ma a vásárhelyi karon. A kutatóval Hupuczi Júlia főiskolai docens beszélgetett.

– A fenntarthatóság és a klímasemlegesség nem ugyanaz: a klímasemlegesség a fenntarthatóság egy szűkebb része. Azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását ellensúlyozzuk, míg a fenntarthatóság ennél jóval tágabb fogalom, amely magában foglalja a környezet védelmét és azt, hogy a következő generációk számára is élhető állapotban őrizzük meg a Földet. A fő célkitűzések közé tartozik, hogy Magyarország 2050-re nettó klímasemleges legyen. Emellett 2030-ra jelentős vállalások születtek: az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a megújuló energia arányának 30% fölé emelése a villamosenergia-, hő- és közlekedési szektorban, valamint az energiahatékonyság javítása úgy, hogy a primerenergia-felhasználás ne haladja meg a 2005-ös szintet. Ezek a célok illeszkednek az Európai Unió törekvéseihez, amely összességében 55%-os kibocsátáscsökkentést vállalt – mondta portálunknak Toldi Ottó, a Klímapolitikai Intézet vezető kutatója.

Hozzátette: nemzetközi szinten is hasonló irányok láthatók: Kína 2030 körülre ígéri a kibocsátás csúcsát és későbbi csökkentését, az Egyesült Államok és Japán 2050-re, India és Oroszország pedig 2060-ra tűzött ki klímasemlegességi célt.

– Magyarország jelenleg jó úton halad a vállalások teljesítésében: az üvegházhatású gázok kibocsátása már most jelentősen csökkent, és a trendek alapján a 2030-as cél elérhető. Ebben nagy szerepe van az energiahatékonyság javulásának, amit nemcsak állami intézkedések, hanem a lakosság és a vállalkozások tudatos beruházásai is segítenek. A megújuló energia aránya különösen a villamosenergia-termelésben nőtt gyorsan, főként a napelemek elterjedésének köszönhetően, de a biogáz és a biomassza is hozzájárul. A hőtermelésben és a távfűtésben szintén egyre nagyobb szerepet kapnak a megújuló megoldások. A fenntarthatóság azonban nemcsak az energiáról szól: fontos a vízgazdálkodás, a szennyvíz tisztítása és újrahasznosítása, valamint a körforgásos gazdaság erősítése. Magyarország ezen a téren is fejlődik, bár még van lemaradás az uniós átlaghoz képest. A hulladékgazdálkodás, például a visszagyűjtési rendszerek fejlesztése kulcsfontosságú – sorolta.

Felhívta a figyelmet arra, hogy kihívást jelent ugyanakkor a gazdaság egyes működési logikái, mint a tervezett elavulás vagy a „zöldre festés”. Ezek visszaszorítása, valamint a hatékonyabb, tartósabb termelés erősítése elengedhetetlen a valódi fenntarthatóság eléréséhez.

Azt is hozzátette, hogy a felvázolt célok eléréséhez, illetve a mezőgazdasági termelés szintjének fenntartásához elengedhetetlenül szükséges a modern, környezetbarát eljárások meghonosítása – ami a gazdákon és a gazdálkodókon múlik.