Nyolcvanan ragadtak íjat a vásárhelyi RolandRingen rendezett emlékversenyen

A történelmi versenysorozaton kizárólag hagyományos, tradicionális íjakkal versenyeztek, és egyben tisztelegtek az 1282-es hódtavi csata emléke előtt, amikor IV. László király legyőzte az ellene fellázadt kunokat. A vásárhelyi Hódmezei Őrzők Íjászegyesület versenyére valamivel több mint nyolcvanan neveztek a Dél-Alföld különböző részeiről.

Huszonnégy kihelyezett célra, hagyományos, azaz történelmi íjakkal lőttek a versenyzők szombat délelőtt a vásárhelyi Roland Ringen, a Hódmezei Őrzők Íjászegyesület Kun László Emlékversenyén.

– Idén zajlik a XV. Kun László Emlékverseny, amely immár tizenöt éve része egy hat egyesület összefogásával létrejött történelmi íjászverseny-sorozatnak. A hódmezővásárhelyi megmérettetés a sorozat negyedik állomása. A versenyen az íjászok 24 kihelyezett célra lőnek. Idén mintegy 80 nevező vesz részt a megmérettetésen, akik a Dél-Alföld több térségéből érkeztek, többek között a Kiskunságból, Békés vármegyéből és Csongrád-Csanád vármegyéből. A verseny különlegessége, hogy minden évben a Hódtavi Emlékműnél rendezzük meg. Az eseménnyel az 1282-ben lezajlott hódtavi csata előtt tisztelgünk – mondta Fülöp Csaba, a Hódmezei Őrzők Íjászegyesület elnöke.

A célok összeállításánál több szempontot is figyelembe vettek. A pályán szereplő kötelező céllistát a Magyar Íjász Szövetség határozta meg, amelynek szigorú előírásoknak kell megfelelnie. A versenyzők különböző nehézségű célokkal találkoznak: az egyszerű lőlapoktól kezdve a 3D-s állatokon át a cserkelő és billenő célokig széles a választék.

Tóth József, a Hódmezei Őrzők versenyzője nyolc éve kezdett íjászkodni, miután egy ismerőse elhívta egy versenyre, hogy próbálja ki a sportágat. Akkor még inkább csak kíváncsiságból vágott bele, de nagyon megtetszett neki, és azóta is hobbiként űzi.

– Az íjászat számomra elsősorban kikapcsolódást jelent, teljesen kizökkent a hétköznapok ritmusából. Ez az, amit a legjobban szeretek benne. Versenyeken is sikerült már kisebb eredményeket elérnem, több második és harmadik helyezést szereztem. Jelenleg vadászíjjal versenyzem. Korábban öt évig hagyományos íjjal lőttem, de miután kipróbáltam a vadászíjat, úgy éreztem, ez sokkal közelebb áll hozzám. Ezzel stabilabban tudok teljesíteni, mint a tradicionális íjakkal. Ezen a pályán viszonylag közel vannak a célok, de a vadászíj nagyobb távolságokon is jól használható. Számomra a 15–20 méteres táv fekszik a legjobban, különösen a 20 méter. Ezen a távolságon érvényesül igazán az íj dinamikája, és a vessző röppályája is szebb, egyenletesebb. Nem fa-, hanem karbonvesszőt használok, amely jóval könnyebb, ezért dinamikusabban repül. Az íjnál számomra a hossza is nagyon fontos. A hosszabb íj jobban megbocsátja az apró technikai hibákat, például az oldási hibákat, ezért könnyebb vele pontosan lőni. Ezzel szemben egy rövidebb, gyorsabb íj sokkal érzékenyebb a legkisebb hibára is, így nehezebb vele egyenletes teljesítményt nyújtani – mondta.

A versenyző csapatok a dimbes-dombos terepen elhelyezett különféle céloknál egyesével lőttek, majd a találatokat közösen összeszámolták, a versenybírák pedig feljegyezték az eredményeket.

– Idén szeptemberben lesz tíz éve, hogy elkezdtem íjászkodni. Az elmúlt évek során több jelentős eredményt is sikerült elérnem. Tavaly Gyulán rendezték meg a világbajnokságot, ahol első helyezést értem el, így világbajnoki címet szereztem. Idén pedig – alig másfél hete – Egerben versenyeztem az Európa-bajnoksággal egybekötött országos bajnokságon, ahol a második helyen végeztem – árulta el Lévárdi Melinda. – Bár sokan inkább férfisportnak tartják, engem mindig vonzott ez a mozgásforma. Bárhol jártam, ahol lehetőség nyílt rá, kipróbáltam az íjászatot, és azonnal megtetszett. Gyulán működött egy íjászegyesület, ahol főként férfiak sportoltak. Megkértem egy ismerősömet, hogy tartson velem, ő azonban idővel abbahagyta, én viszont azóta is töretlen lelkesedéssel járok versenyekre. Az íjászat szépségét nehéz egyetlen dologban megragadni. Fontos a közösség, a társaság, de ugyanilyen nagy élményt jelent a természet közelsége és a friss levegőn eltöltött idő is. Jó érzés olyan emberek között lenni, akik ugyanazzal a szenvedéllyel fordulnak a sportág felé. Számomra az íjászat így együtt ad teljes élményt. Bárkinek szívesen ajánlom ezt a sportot. Nem korhoz kötött, és nem is elsősorban az erőn múlik, hiszen mindenki megtalálhatja a számára megfelelő erősségű íjat – tette hozzá a gyulai Kerecssényi László Íjászegyesület tagja.

A szegedi Tombácz Attila, a Szegedi Szittyák, azaz a Szittya Hagyományőrző Íjász Egyesület csapat tagja április óta íjászkodik ismét, hosszabb kihagyás után.

– Eredetileg 2006 körül kezdtem íjászkodni, és öt-hat évig aktívan versenyeztem. Ezután a munka miatt félre kellett tennem ezt a hobbit, de most ismét visszatértem hozzá. Számomra az íjászat leginkább a versenyzésről szól. A versengés motivál, emellett pedig az is nagy élmény, hogy a szabadban lehetek. Bár ez a pálya viszonylag sík terepen fekszik, én különösen szeretem a dimbes-dombos helyszíneket, ahol változatos terepen lehet lőni. Az ilyen versenyek egyben kirándulást is jelentenek a párommal – mondta a versenyző, aki korábban három országos bajnoki címet szerzett, és megnyert egy országos versenysorozatot is.

– A legbüszkébb azonban arra vagyok, amikor meghívtak bennünket Szerbiába, hogy kiegészítsük a mezőnyt egy versenyen, és sikerült a hazaiakat is megelőznünk. Bár természetesen ettől még nem lettem szerb bajnok, nagyon jó érzés volt ott helytállni – tette hozzá. Az újrakezdés után ez még csak a második versenye. Ráadásul korábban teljesen más kategóriában, csigás íjjal versenyzett, most pedig vadászreflex íjjal lő, ami egészen más felkészülést igényel. Ezért az idei és a jövő évet még a fejlődésre és a tapasztalatszerzésre szánja, dobogós helyezésre pedig inkább ezt követően számít.